Megtalállak! (Jungkook ff.) [BEFEJEZETT]

27. fejezet (18+)

Hoseok

Úgy izgultam, mint egy ostoba kölyök, aki még sosem randizott. Alig aludtam valamit, pedig nem ártott volna, csak hát Yejin-ah kijelentése úgy felkavart, hogy minden álmot kiölt belőlem.

Mikor megkérdeztem tőle, hogy ráér-e? Azonnal igent mondott. Most értem csak meg Taehyungie panaszkodását, hogy nincs ideje a barátnőjére, hogy úgy kell egyeztetniük, és hogy retteg vajon meddig bírja ki ezt a kapcsolatuk? Én is félek ettől, pedig még csak most kezdtünk el járni, és azért én és Jungkookie szerencsésebb helyzetben vagyunk, mivel a barátnőink pont az ügynökségen belül vannak. Szóval el akartam vinni ma vacsorázni, moziba, de ő csak azt felelte, hogy inkább este átjönne hozzánk, bedobunk egy DVD-t, és összebújunk. Mikor az összebújást említette, áradt a hangjából a mélyebb tartalom, és ettől komolyan ideggörcsöt kaptam. Férfiből vagyok na! Ennyire nem kéne zavarba jönnöm? Aztán oda kellett állnom Jimin-ah elé, és megkérni rá, hogy picit hagyja el a közös szobánkat.

- Az van, hogy Yejin-ah átjön, megnézünk egy filmet, kicsit összebújunk – vakartam meg a tarkómat zavartan. Jiminie megfordult, mert éppen az ágyát rendezte össze, rám nézett, ajkain széles vigyor terült el.

- Összebújtok mi? – vigyorgott, és mivel ő is arra gondolt, amire én, éreztem, hogy a fejem egyre vörösebb.

- Igen, egy kis romantikus este – hebegtem.

- Nekem nyolc, átcuccolok addig Jungkookiehoz. De egyet kérek, az ágyamat nem összekenni! – váltott át az arca kellően komolyra ahhoz, hogy ne poénkodjam el a dolgot.

- Miért is kennénk össze? – döbbentem le.

- Itt is egyem-pettyem, ott is egyem-pettyem – vázolta fel, és közben elkezdte mutogatni a szobánkban lévő részeket. Mit keresnék én egy falnál?

- Jó, értem – zártam le gyorsan a témát.

Egész délután még enni sem volt kedvem, a gyomrom mintha apróra zsugorodott volna, pedig Jin hyung főztjétől csak az anyámé jobb. Már vacsorakor nem bírták nézni a többiek a kínlódásomat.

- Te, így hogy fogsz teljesíteni? – kérdezte meg Yoongi hyung, amitől az a kis falat is, amit nagy nehezen a számba tuszkoltam, kiköpve landolt a tányéromon.

- Mi van? – köhögtem, és égett a fejem.

- Jól hallottad. Este még itt kukorékoltál mikor kimásztam a budira, ma már nem tudom hányadik ruha van rajtad, és még szinte nem ettél semmit – vázolta fel a tényeket Hyung.

- Hyungnak igaza van. Elhiszem, hogy izgulsz, de ez azért túlzás – nevetett fel Namjoon-ssi.

- Nem hogy örülnél a dolognak. Úgy irigykedem rátok – nézett rám és Jungkookiera Taehyungie. – Lassan csak telefonon tudunk beszélni Chaeyoung-ahval. Most szólóztatják őket, mi turnézunk, aztán jön az év végi hajtás. ÁÁÁÁ! – két kézzel fogta a fejét.

- Sajnos ezzel jár egy kapcsolat, de örüljetek annak, hogy titeket nem tiltottak el, lehetne rosszabb is – próbált minket vigasztalni Jin hyung. – Különben tényleg edd meg, mert a fejedbe húzom – nézett rám. Nagyon utálta, ha csak turkáljuk az ételt, amit készített.

Ahogy egyre közeledett az este nyolc óra, én úgy lettem egyre feszültebb, mire megszólalt a csengő, már taccsra vágtam magam.

- Aszta, anyukám! – nyitott ajtót Yoongi hyung, erre kirohantam a szobámból, mert rohadt féltékeny voltam Hyungra, attól függetlenül, hogy történt közöttünk valami, vagy sem.