Shoto Todoroki x reader

   Én és Izuku Midorya  már nagyon kicsi korunk ota vagyunk nagyon jó barátok, szinte már a testvéremként nézek rá. Mivel közleledet a kárácsony elhatároztuk, hogy elmegyünk a városba vásárolgatni ajándékokat.

   Mivél én be menten egy sminkes üzletbe ezért Izuku kint várt meg. Mikor jöttem ki egy fele piros fele fehér hajú srácal beszélgetett.  Mikor oda értem hozzájuk bemutatkoztunk és kiderült, hogy őt Shoto Todorokinak hivják és, hogy a második főhös fia.

   Izukuval meggyöztük, hogy jöjön velünk tovább vásárolni, amibe nehezen de beleegyezet. Todoroki egész idő alat mind csendben sétált melletünk, de töbször is probáltam szohoz birni de nem nagyon akkart beszélni.

   Miután megvásároltunk mindent ketté váltunk. Vagyis Izuku az egyik irányba és én Todorokival a másik irányba mentünk mivel ugyanarra lakunk.

  - Te mindig ilyen csendes szoktál lenni? - kérdeztem rá megtörnvén a köztünk levő csendet

- Ezt, hogy érted? - nézet rám azokal a gyönyörű szemivel

- Úgy, hogy eddig olyan keveset beszéltél, hogy megtudom számolni az egyik kezemen is - mutatam fel az egyik kezemet a hidegben, de gyorsan vissza is rejtetem a zsebembe.

  Ő csak elörefordulta és tivább vizsgálta az utat. Mivel én nem vagyok megszokva, hogy valakivel sétáljak és, hogy mind a ketten csenben letünk ezért elkezdtem magamban dudolászni, majd meg énekelni. Az ének végére érvén csak akkor vetem észre, hogy Todoroki egész idő alat figyelt, amitöl egy kicsit el is vörösödtem.

  - B-bocsánat - néztem el a másik irányba

  - Nincs miért bocsánatot kérj mivel szépen énekelsz - mondta mosolyogva amitöl jobban elvörösödtem

  - Nekem most mennem kell - mondtam mikor meglátam a házunkat, épen időben - Szia - intetem és már mentem is be az ajton

   Hazaérvén levetem a cipömet majd a kabátomat s felmentem a szobámba. Itt leraktam az ajándékokat, átvetem egy kényelmes pulcsit és egy mackobadrágot és nekiáltam a szenvedésnek. Khm... az ajándékok becsomagolásának amivel elszorakoztam 1-2 orácskát. Ezután gyorsan elmentem vacsorázni lefürödtem és bedöltem az ágyamba.

   Mire elaludtam volna, kaptam egy üzenetet a telefonon.

  - Ezt nem hiszem el - motyogtam a párnámba s majd megnéztem, hogy ki irt.

  Egy ismeretlen szám volt aztán látam, hogy irt Izuku is, hogy leadta Todorokinak a telefonszámomat és, hogy ha emiat nem haragszom. Ez mien kérdés? Ki lenne rá valaha is mérges, Bakugoun kivül.

  Szoval akkor az üzenetre visszatérve, tényleg Todoroki irt. És hát mit ne mondjak, üzenetekben sokkal beszédesebb (amugy az üzenetben az ált, hogy: " Szia. Bocsánat, hogy ilyenkor irok de meg szeretném köszöni, hogy ma veletek lehetem"). 

  Másnap reggel nem volt semmihez kedvem, de salynos el kell végeznem a házimunkát. Eltotyogtam a konyhába, megregeliztem, aztán majd megcsináltam a reggeli rutinomat. Miután a házimunkákal meg lettem, elmentem valami filmet nézni a TV-ben. Mikor is kopogtatak. Tudván, hogy csak egyedül vagyok otthon azért egy kicsit meg is ilyedtem. Egy fakanálal a kezemben odamerészkedtem az ajtóhóz és kinyitottam. Egy felemás hajkorona ált ottan, kinyujtván a kezét, hogy mégegyszer kopogtason.

- Szia - köszöntem megnyugotan a fakanalat a hátam mögé digván

  - Miért van nálad egy fakanál? - tért a lényegre

  - Hát azt hittem, hogy valaki más jött aki arra készült volna, hogy elraboljon. - engedtem be

Aztán nem mondot semmit csak bolintot és levete a cipöjét amit az ajtó mellé tette a többi közé.

  - S mijáratban erre? - kérdeztem mert azért meglepet az, hogy csak így hirtelen megjelenik a házunk elöt, s csak tegnaptól ismerjük egymást

  - Gondoltam, hogy átjövök, mivel halotam, hogy egyedül vagy otthon - vete le a kabátját, amit át vetem és tetem fel a fogasra

  - Akkor jogyha már itt vagy,nem jössz nézni egy filmet? - bolintott egyet és aztán követet a háloszobáig.

   A film közben Todoroki elaludt nekem dölve. S mivel már dél volt és kellene már ebédelni ezért elkezdtem bökdösni az arcát, hogy keljen fel, de semmiért sem akkart felkelni. Ezért nehezen elvetem az asztalon lévő félig teli pohár vizet és a kezemet vele bevizezve leprickoltam az arcát (azért már nem öntöm rája). Na erre már elkezdet ébredezni.

  - Na végre, hogy felkeltél, már azért ideje volt

  - Hány ora van?

  - 2:30 és ideje lenne azért legalább ebédelni, ha már itt vagy - sietem a konyhába, kinyitotam a hütő ajtaját és elkeztem keresgélni valami már elkészitett kaja után, szerencsémre éppen maradt a (kedvenc étel)-ből, amit nekilátam megmelegiteni. Közben Todoroki is kijött a konyhába és leült az asztalhoz. Mikor kész lett s megfordultam nem tudom, hogy de az asztal már meg volt teritve. Mindketönk tányérába szedtem ételt és nekilátunk eni.

  Miután befejeztük az evést megköszönte az ételt, segitett öszeszedni az asztalt s majd elmosogatunk és elment azzal az okkal, hogy van valami dolga.

  Ez után minden nap átjöt hozzánk, de általában ekkor mindig néztünk egy filmet. Aztán majd elhatároztuk, hogy majd mi ketten, Izukuval, Urarakával és Iidával tartsuk meg a karácsonyt ami filmel, sok popcornal és ajándékosztásal telt és elhatároztuk, hogy majd az újévet is majd együt kell, hogy tartsuk.

  Alig vártam, hogy már legyen újév, hogy újra összegyülhesünk és szorakozunk. Nagyon nehezen teltek a napok. S majd azelött egy nappal úgy határoztuk Urarakával, hogy tartunk egy pizsomapartit. Majd idő elött amit választotunk, hogy fogunk találkozni, majd elindultunk.

  Persze miután elértunk persze, hogy a fiúk nem érzek el időben, hanem az év utolsó perceiben bukantak elő. De így is csak todoroki és Iidia jött, Izukunak meg semmi nyoma nem volt.

  - El se hisszem, hogy Izuku még nem ért el - sohajtotam - aszem megyek és keresem meg nehogy az lett volna, hogy eltévedt.

  - Ne - vágta egybőloda, hogy már gyanusnak tünt - khm hadjad mert a végén még lemaradsz a tüzijátékról, majd megkeresem én Iidával.

  - De akkor le fogtok maradni.

  - Hagyad csak ha majd elkezödik akkor legalább ott lessz Iida akkivel átnézhetem - mosolygot rám a lány

  - Rendben - sohajtottam

  - Mostmár ök is eltüntek - szomorodtam el mikot már kezdödöt a visszaszámlálás

  - (Név) - szolalt meg elöször a mai nap Todoroki

  - Igen? - fordultam feléje, amitöl nagyon közel kerültek az arcaink, és mélyen egymás szemeibe néztünk. Lassan elkezdtük egymáshoz közeledni egymáshoz. Mire realizlátam a helyzetet addigra a szánk pár centire voltak egymástól. A következő pillanatban pedig elkezdödött a tüzijátik mig a szánk összeérintkezett.