Advent a Pál utcában 2019

1. Forró csokoládé - Áts/Nemecsek

Ernő nem csak onnét tudta, hogy beköszöntött a december, hogy az összes boltban üvöltött a Last Christmas I give you my heart, hanem onnét is, hogy a munkahelyén a szokottnál is nagyobb örültek háza volt.

Reggel késett a munkából a havazás miatt, aztán a főnöke húsz percig üvöltött vele egy olyan dolog miatt, ami nem az ő hibája volt, és mikor végre volt egy pillanatnyi szünet a kiabálásban elmondta, hogy nem is ő tehet róla, után még tíz percig kiabáltak vele, hogy miért nem védi meg magát. Még nem volt délelőtt tíz, de ő már olyan meggyötört volt, mintha tizenkét órája az irodába lenne.

Délután ötkor megkönnyebbülten lépett ki a munkahelyéről. Egyetlen pillanatra megállt az utcán, és megcsodálta a kivilágított Budapestet. Ez volt az egyetlen előnye, hogy egy hegyen volt az iroda. Lehetett gyönyörködni a tájban. Minden más tekintettben hátrány volt, például, hogy erős havazás idején vagy ónos esőkor a buszok nem közlekedtek. Ernő különösebben meg sem volt lepődve, mikor a BKK applikáció figyelmeztetést küldött, hogy a busz nem közlekedik.

Szakadt a hó. Jegesek voltak az utak. Ernőnek pedig majdnem egy órájába telt lejutni a hegyről.

Mikor végre visszaért a civilizációba már kimondottan tél undora volt. Semmi másra nem vágyott már csak hogy végre haza jusson a meleg kis kuckójába.

A közlekedős applikáció újabb figyelmeztetést küldött hogy baleset miatt bizonyos járatoknak hosszabb a menetideje vagy nem érintenek adott megállókat. Ernő remegő kézzel bökött a kimaradt megállók listájára, aztán olyan cifrát káromkodott, hogy még Csónakos is elpirult volna.

Újabb egy óra sétálás után, végre már látta a fényt az alagút végén, és ez a világosság nem a busz képében, hanem a kisbolt logójában érkezett. Annak a kisbolténak, amiben isteni finom forrócsokoládé port árulnak. Ernő már eltervezte, hogy dupla adagot fog inni, sőt még egy tábla milkát is meg fog enni, mert a mai nap után baromira megérdemli.

A kisboltban hangosan felnyögött, amikor arcon csapta a meleg. Elindult megkeresni a forrócsokit, közben a milka csoki és egy-két szükséges apróság is landolt a kosárba.

Mikor Ernő meglátta a forrócsokis tasakot szinte hallotta az angyalok énekét, és látta a rávetülő isteni fényt. Mohón kapott a tasak után, csak az volt a baj, hogy ugyanabban a pillanatban egy másik kéz is a zacskóért nyúlt.

Ernő kipirosodott arccal nézett fel az idegenre, aki hasonló döbbenten nézett rá. Jó képű volt. Fekete haja, mély barna majdnem fekete szeme voltak, és piros kabátot viselt. Némán álltak egymással szemben. Ernő fogta a tasak egyik végét, az idegen a másikat, és nagyon úgy tűnt egyikük se szeretné elengedni. Ernő lesandított a polcra. Ez volt az utolsó tasak. Ciki lenne összeverekedni egy idegennel egy forrócsokiért?

–Had legyen az enyém, kérlek! – robbantak hirtelen ki a szavak Ernőből. – A világ legszarabb napján vagyok túl. Kétszer üvöltött velem a főnököm és egy szobanövény agyi szintjén lévő nőnek kellett excel tanítanom. Nem járt a busz, ami lehozott volna a hegyről, ezért a jeges járdán félig seggen csúszva kellett lejönnöm. Már majdnem két órája gyalogolok a hidegben, és már nem érzem a lábujjaimat. Kérlek! Semmi másra nem vágyom csak egy bögre forrócsokira, a hópelyhes pizsamámra és hogy kibőgjem magam valami nyálas, kilsés karácsonyi filmen.

A piros kabátot srác tátott szájjal, nagyokat pislogva hallgatta Ernő monológját, aztán elmosolyodott. A tasaknál fogva húzta közelebb Ernőt.

– A tiéd lehet – mondta mélyen a szemébe nézve, – egy feltétellel. Kapok a forrócsokiból én is és megnézhetem a pizsidet.

– Ez két feltétel volt – motyogta Ernő fülig vörösödve.

– Igaz. Akkor a pizsiről lemondok. Amúgy is levettem volna rólad.

Ernő nem nagyon tudta eldönteni, hogy a srác most viccel vagy sem. Vele általában nem szoktak leállni flörtölni. De ha mégis megtörténik, akkor az nem boltokban szokott és nem ilyen jóképű fiúk találják meg.

– Áts Ferinek hívnak.

– Nemecsek Ernő – válaszolta Ernő, és kirántotta a forrócsokit Feri kezéből. – Nem bánod, ha rumot is teszünk bele?

– Egyre szimpatikusabb vagy, Szöszi.

Ernő szégyenlősen elmosolyodott és elindult az alkoholok felé, Feri némán követte. Az már biztos, hogy a nap lezárása ezerszer jobb lesz. 

~*~*~*~*~*~

Advent! December! Klisék! Imádjuk őket! ❤️

Egyelőre nem ígérem meg a napi frissítést, mert csak 12 történet ötletet vázoltam fel. De ha közben elkap az ihlet, akkor igyekszem naponta megajándékozni titeket egy újabb résszel. 🥰
A fejezet címében lesznek megjelölve a párosok, ha nincs jelölés akkor vagy nincs kimondottan páros benne vagy több is van. 

Kommenteket és véleményeket nagyon szívesen elfogadok! 😊🤗

Készültök már a karácsonyra? 

Sneak peek of the next story:
"Otthon kárörvendően nézett a radiátorra. Legyőztelek – gondolta magába."