Kim Taehyung vagyok. 19 éves. Eddig Busanban éltem anyukámmal, de eljött a költözés ideje ugyan is leérettségiztem. A házat már megvettem, mondhatni van vagyonom ugyan is apám halála után ránk maradt a cégje és a vagyona..
-Jól van jól van anya, itt a taxi mennem kell.-mosolyogtam le a nálam kisebb anyukámra
-Hiányozni fogsz Taehyung. Vigyázz magadra és hétvégenként hívj fel!-mosolygott rám könnyekben lebegő szemekkel
-Hívni foglak anya. Hívni foglak.-leheltem egy utolsó puszit édesanyám orcájára majd beültem a taxiba.
Körülbelül 3 óra alatt oda is értünk.
A házba a dobozaim már a múlthéten bekerültek, a költöztető kocsi elvitte oda őket de egyébként a régi lakók összes bútorja ott maradt szóval nem sok mindent kell bevásárolnom.
A bőröndömet magam után húzva nyomtam meg a csengőt, ugyanis mára megbeszéltük az eladóval hogy ide jön odaadni a szoba kulcsokat.
-Szia Taehyung. Gyere csak bentebb
-Jónapot. Köszönöm
-Körbemutatom a házat, bizonyára még nem jártál itt, mert arról tudnék-nevetett fel
-Hát igen-nevettem én is
(...)-És ez az utolsó szoba az emeleti folyosó végén.-majd kitárta előttem az ajtót és elémtárult egy fiús szoba. Szürke falak, íróasztalon hagyott ceruzák. Poros takaró a nagy fekete franciaágyon valamint könyvespolcok és szekrények. A falakon idézetes poszterek, valamint pár Bigbang poszter. Nem tudom kié lehetett ez a szoba de elég jó ízlése van ahogyan elnézem.
-Javaslom ezt a szobát az alvásra, ha jól tudom egy fiúé volt, valamint ez a legnagyobb hálószoba, de ahogy gondolod-szólt az eladó
-Értem. Köszönöm a javaslatot
(...) -Lent van egy pince, egy poros kicsit romos táncterem van lent, a kulcs rajta van a kulccsomón, de sajnos már nem tudom melyik az-vakarta meg a fejét
-És lehet arról tudni valamit hogy kik laktak itt ezelőtt? Vagy miért költöztek el?-kérdeztem kiváncsian
-Sajnálom Taehyung de semmit se tudok róluk, nem teljesen ismertem őket és csak úgy felszívódtak.
-Értem, azért köszönöm.
-Na akkor a kulcsok itt lesznek, örülök hogy sikerült megállapodnunk a házzal kapcsolatban.
-Rendben és köszönöm. Viszlát-kisértem ki az ajtón a bácsit.
Megyek és körül nézek a városban.
YOU ARE READING
You are mine. /Taekook/
Fanfiction"...És akkor megpillantottam a fiúról a képet, majd a virágoknál is szebb kézírású sorokat"
