Advent a Pál utcában 2019

2. Összebújás - BokÁts

Boka gondterhelten járt boltról boltra. Nyakukon a karácsony és neki fogalma sincs mit vegyen Ferinek. Sose gondolta volna, hogy ez ennyire nehéz lesz. Minden barátjának egy pillanat alatt ki szokta találni, hogy mi lenne a tökéletes ajándék, néha még a többieknek is segíteni szokott, most meg teljesen tanácstalan.

Ferivel egy tavasz fesztiválon gabalyodtak egymásba. Boka akkor azt hitte, hogy az egész csak egy könnyed kis flört és örült smárolás, de legnagyobb meglepetésére Feri többet akart. Azt a fesztivált rengeteg másik követte, szabadtéri koncertek, kirándulások, új városok felfedezése. Bokának sose volt még ennyire örült nyara, mint amit Ferivel töltött. De aztán beköszöntött az ősz és kicsit olyan volt, mintha Feri elfáradt volna. Egyre kevésbé akart elmenni bárhova. A kirándulások helyett inkább mozit választott vagy otthon maradást. Már nem pörgött annyira, mint nyáron, és Boka aggódni kezdett, hogy Feri ráunt.

Aztán Boka szépen lassan rájött, hogy Feri olyan, mint a medvék. Csak ő nem téli álmot alszik, hanem kicsit lehibernálja magát. Feri utálja az esős, nyirkos időd, az erős, csípős szelet, meg a latyakot. A havat szereti, amikor nagy pelyhekben hullik és minden szép fehér. Akkor egy kicsit megint visszajön az energiája és órákat tud a hóban játszani, mint valami gyerek. Ezt Boka a múlt hétvégén a Normafánál megtapasztalta. Úgy kellett Ferit bekönyörögni a büfébe, hogy legalább egy pohár teát vagy forralt bort igyon.

Szóval Feri télen lelassul. A szabadidejében szeret a radiátor mellé kuporodni egy bögre teával és egy vastag könyvvel, és képes az egész napot olvasással tölteni. Amikor Boka először találta így, azt hitte valami baja van. Be is pánikolt, hogy Feri biztos depressziós mert a földön ül, de Feri röhögve közölte vele, hogy csak így tud közel kerülni a radiátorhoz.

Boka nem szerette beismerni, de egy kicsit féltékeny volt a radiátorra. Nagyon hülyén érezte magát, mikor először ez a gondolata támadt. Nyilván a radiátor nem fogja elszeretni tőle Ferit, de jobban örült volna, ha Feri inkább hosszá bújik és nem a radiátorhoz.

Miközben Boka a kapcsolatukon és Ferin gondolkozott betért egy újabb boltba. Céltalanul bolyongott a képkeretek, vázák, és számára ismeretlen polcra rakható porfogók között, amikor kiszúrt egy karácsony piros hatalmas pihe-puha takarót. Boka hosszú percekig simogatta a puha anyagot. Ez tökéletes ajándék lenne, mert így Feri bebugyolálhatná magát a takaróba és ülhetne a kanapén, Boka meg odabújhatna hozzá. Csak egyetlen percig gondolkozott aztán a kosárba rakta a takarót. Tett még egy kör a boltba. A bögréknél ráakadt egy kimondottan könyvmolyoknak szánt darabra. Azt is a kosárba rakta.

Otthon kárörvendően nézett a radiátorra. Legyőztelek – gondolta magába.

Szenteste Feri gyanúsan méregette a puha csomagot.

– Ugye nem ruha van benne? – kérdezte –, tudod, hogy nem szeretem, ha nélkülem vesznek ruhát.

– Nem ruha – mosolygott Boka.

Feri széttépte a csomagoló papírt, és kérdőn nézett Bokára.

– Takaró?

– Igen.

– Miért? Nem szoktam fázni – Mikor Feri meglátta a csalódottságot Boka szemébe, elkapta a kezét és gyorsan hozzá tette. – Basszus most azt hiszed nem tetszik. Mert tetszik és nem csak a színe miatt, meg tök jó puha, csak nem értem. Volt valami konkrét gondolatod mikor ezt választottad?

– Hát, hogy izé – Boka lehajtotta a fejét. Nincs az az isten, hogy ő bevallja, hogy féltékeny a radiátorra. – Gondoltam, ha lenne egy saját olvasós takaród, amibe bele tudod bugyolálni magad, akkor nem kéne száműznöd magad a radiátor mellé, hanem maradhatnál itt a kanapén. Mellettem.

– Miért nem mondtad, hogy nem szereted, ha odaülök? – kérdezte Feri komolyan

– Nincs bajom azzal, hogy ott ülsz. Azzal van bajom, hogy messze vagy tőlem – vallotta be Boka pironkodva.

– Értem – válaszolta Feri kimérten, aztán nagyot sóhajtott – Lesz egy kis problémánk, azt hiszem.

– Milyen probléma?

Feri rábökött egy nagy csomagra a fa alatt. – Az a tiéd. Bontsd ki.

Boka szerette volna, ha először megbeszélik azt a kis problémát, amit a takaró megjelenése okozott. Szinte látni vélte, ahogy a radiátor gonosz vigyorra húzza a nem létező száját.

Boka lekuporodott a földre és bontogatni kezdte a hatalmas téglalap alakú csomagot. Valamennyire ez is puha volt, bár nem annyira, mint a takaró. Mikor lekerült az összes csomagoló papír csodálkozva nézett fel Ferire.

– Párna?

– Igen, mert nekem is azzal van bajom, hogy messze vagy tőlem. Tudom, hogy te szeretsz kényelmes ülni. Gondoltam, ha kapsz egy kényelmes párnát esetleg mellém telepedsz.

Boka most már értette a kis problémát. Ő üljön a párnára, vagy Feri jöjjön a kanapéra a takaróval? Szépen elpakolta a csomagoló papírt a fa alá, aztán a radiátor elé tolta a párnát és ráült. Várakozóan nézett Ferire, aki incselkedő fél mosollyal az arcán lehuppant Boka lábai közé és egyből megcsókolta.

– Mit csinálsz? – kérdezte Boka kifulladva, mikor szétváltak, és megérezte Feri kezét a pólója alatt.

– Felavatom az új bázist – vigyorgott Feri, és nem hagyott esélyt Bokának a tiltakozásra.

Órákkal később Feri kimerülten és kielégülten feküdt Boka ölelésében. A piros takaró csücske lelógott a kanapéról. Nyújtózkodnia kellett egy kicsit hogy elérje.

– Fázol? – Boka szorosabban ölelte Ferit hátulról. Megcsókolta a tarkóját.

– Nem. – Feri a feje alágyűrte a takarót. – A karjaid között sosem fázom. 

~*~*~*~*~*~

Nálunk, Pesten most (reggel 9:24-kor) szakad a hó. Más is annyira örül ennek, mint én? 😍😊❄️🌨️
A fejezet tetején lévő képen láthatjátok, hogy Boka milyen bögrét vett Ferinek. (Kell nekem is egy ilyen bögre 😅)

Sneak peek of the next story: 
– Vigyázz rá, az az egyik kedvenc díszem!