Békási Joe különös élete

Bevezető 1.rész

Ez a történet emberekről és másvilági lényekről szól. A Boszorkányok minden második születendő gyermeket taigetoszra dobnak, azaz vagy kidobják a farkasok közé, hogy azok martalékává váljon vagy egyéb úton módon próbálják őket kiselejtezni az élők sorai közül. ugyanis több tízezer évvel ezelőtt a boszorkányok az Istenekkel, akik valójában démonok egy szövetséget kötöttek. Örökölhetik az utódaik az Istenek genomszekvenciáját, mely jelentősen lassabb öregedést és fiatalosabb megjelenést kölcsönöz majd nekik, és örökölhették az Istenek mágikus erejét de ez súlyos következményekkel fog járni, és nem minden utódnál fog megnyilvánulni kizárólag minden második gyermeknél fog uralkodóvá, dominánssá válni a génszerkezet. A genomszerkezet emberi génnel való ütközése, és illesztése veleszületett betegséget fog okozni a hordozójának. Mely jelentkezhet a bőr zöldes elszíneződése, növekedési zavarok és elmaradt nemi fejlődés képében. A későbbi boszorkányok azonban megvetették a démonokat, azok felsőbbrendű hatalma miatt, amiket maguknak akartak.

A boszorkányok tanácsa úgy vélte, csak is az marad életképes, akit a természetes szelektálódás kiválaszt. Így aztán mindenféle próbának vetették alá a született gyermekeket és csecsemőket, szemetes tárolóba dobták őket, eladták őket vagy éppenséggel megmérgezték őket. Az utóbbi azért nem sikerülhetett domináns Rh negatív Isteni genomszekvenciával felszerelkezett vércsoporttal, mert az semlegesítette a mérgeket a szervezetben, különösen a születés utáni első pár évben kitűnően magas volt mind a májsejteknek, illeve az immunrendszeri T+ helper sejt limfocitáknak az aktivitása. Ezek a gyermekek úgynevezett Isteni védettségnek voltak kitéve, mert rajtuk volt a démonkirály, Beelzebub áldása.

Mivel a Démonok Goetiában lezárva voltak, ezidő alatt kellett nekik egy csatorna, amelyen keresztül ismét meghódíthatják a földet, és kinyílváníthatták princípiumukat. Ezt jelentette a boszorkányokkal kötött alku. Egyedül az ősi többgenerációs tiszta vérű boszorkányok vére volt képes befogadni a démoni vér komponenseit, de még így is nagy árokat fizettek érte!

Heléna egy alvilági boszorkány aki Asmodeus alvilági démonherceggel szövetkezett, és 100 éve feljött a pokolból hogy rászedjen egy evilági férfit, Jánost, aki egy becsületes, hétköznapi munkás ember volt. Házasságot kötött vele és gyermeket szült neki. Elcsábította a férfit, szó szerint az ujja köré csavarta. Nem kellett neki másra, csak kihasználta hogy fel tudja nevelni a korábbi gyerekét, Elzát aki másik férjétől van. A férfitól egy második gyermeke is született, Ő a Joe nevet kapta.

Amikor a démoni vér megnyilvánult születésekor, zöldes bőrszín formájában jelentkezett. Ez később vérátömlesztéssel elmúlt, az orvosok persze magyarázatot nem tudtak mondani, azzal jöttek elő, hogy valójában sárgaság lenne, csak a sárgaságért felelős adott pigment mutálódott. Az édesanyja nem sokkal elvitte őt egy távoli erdőbe, hogy farkasok martalékává váljon, de viszont érdekes módon mivel János épp akkor járt arra fát vágni, meglátta és észrevette a saját gyermekét, és nem sokkal később véget vetetett a kettejük kapcsolatának.

János becsületes, rendkívül türelmes ember volt, akinek volt türelme a gyermekneveléshez, akkor is ha fiával Joe-val egyedül maradt. Egyik nap aludt az ifjú Joe az ágyában, míg miközben hirtelen az egész lakás lángra kapott felgyulladt... A fél ház leégett, de a gyermek érdekes módon megmenekült. Egy védő aura keletkezett körülötte, amely nem engedte, hogy a tűz kárt tegyen benne! Körülötte érdekes pecsétek voltak, mely demonstrálta a démoni erejét.

A továbbiakban

Lehullott az éjsötét árny leple. Reggel van. Fáradt szemeim csipáktól kivirágozva nyílnak. Munkába menet készültem, érződött a friss reggeli harmat illata, éjszaka esett az eső, mintha dézsából öntötték volna.

Elindultam a cégbe dolgozni, és reggel találkoztam Adriánnal. Nem érek rá – mondtam magamban, majd elindultam aláírni a jelenléti ívet. Később persze kezet fogtam vele, hogy nehogy megsértődjön hogy nem üdvözlöm.

Eléggé szokatlan este volt ez a tegnapi. Unokahugommal egy érdekes könyvet tanulmányoztunk ami épp akkor esett le elém, amikor egy könyvesboltban vásároltam. A könyv neve,,, Wictor Charon Atlantiszi Mágia...

Soha nem hittem a mágiában, varázslatokban vagy hókuszpókokban de az unokahugom erőltette, na vigyük már haza, olyan érdekes, lehet hátha tudunk varázsolni! Persze kiskorú, és meg kell valljam hogy hagytam neki,, engedtem neki hogy haza vigyük a könyvet, megvettem, én hülye...

folyt köv!