Széllel szemben

Előszó

Ballagás

Az ébresztőóra kalapácsszerű hangjára ébredtem. Az éjjel nemtudtam aludni, egészen eddig vártam azt a pillanatot, amikor itthagyom ezt a sulit, és végre kiszakadhatokok, tiszta lappal indúlnék, és megmutatnám az embereknek a valódi énem... Belefáradtam már abba, hogy fojton álarcot hordok magam előtt, elrejtve azt amit féltem megmutatni magamból, egészen máig. Most még rossz hiszen itthagyom azokat akik mellettem voltak nyolc évig. Még hiányzik, ahogy vissza gondolok az elmúlt évekre, de nem baj, majd elmúlik...

Gyorsan össze kaptam a cuucomat, kivasaltam a hajam, felvettem az ingemet amit elfelejtettem kivasalni, a megszokott fekete farmert, és a dorkómat. Kivettem a csokromat a vázából, szóltamanyáéknak. És már a suli bejáratánál voltunk, gyorsan szedtem a lépcsőfokokat az osztálytermem felé, csak legyek minél hamarabb túl ezen.... Napok választanak el a nyári szünettől, a szabadságtól és attól, hogy délután kettőig aludjak, ha olyan kedvem van.

Lassan beálltunk a sorba, elindúlt a zene.. "Ballag már a vén diák..." Elindúltunk lefelé, az épületből kiérve verőfényes napsütés fogadott minket, alig láttam valamit, majd a székekhez érve megálltunk a közönséggel szemben, az igazgató úr hosszas beszéde után megkaptuk  az okleveleket, ajándék könyveket és minden mást amit soha nem fogunk elolvasni vagy éppen használni...Végignéztük az unalmas búcsúztató előadásokat, a hetedikesek netről kiirt szövegüket, és mindeközben nagyon koncentrálnom kellett, hogy el ne aludjak... 

Vége lett a műsornak, visszavonultunk az osztályterembe, megkaptuk a bizonyítványainkat, oda adtuk a tanároknak szánt köszönet ajándékainkat, össze álltunk egy utolsó osztályképre amiről, tudtuk, hogy 1 hónap múlva senkit nem fog érdekelni és senki nem fog rá emlékezni. 

Hazaindúltunk, mire kiértünk a családi ebéd helyszínére már meg is jött az élelem. Ahoz képest amennyire sokan voltunk, viszonylag gyorsan eltelt az idő. Elpakoltunk magunk után, megkaptam az ajándékaimat és mindenki ment a dolgára. 

A ballagás utáni egy-két nap elég lassan telt el, nem sokkal később utaztam el a családomhoz Nógrád megyébe, már nagyon hiányztak de sajnos nem lehettem velük túl sokat, mert vissza kellett jönnöm dolgozni. Szinte az egész nyarat végig dolgoztam, de legalább szereztem tapasztalatot na meg persze nem kevés pénzt.Szerencse, hogy a nővérem betudott intézni a munkahelyére beugrós pultosnak vagy pincérnek, mikor mi kellett. 

Szinte pillanatok alatt elrepűlt az idei nyár.. A legtöbb barátommal szinte nem is találkoztam, ha igen az is csak véletlen lehetett. Túl makacs vagyok, és  ha nem keresnek, én sem fogom őket. 

A tanév kezdés előtt beszereztem pár dolgot ami kellhet:  füzetet, tollat, táskát és  egy új cipőt.

Augusztus 31.                                                                                                                                                                       nehezen tudtam elaludni, nemtudtam, hogy mi fog rám várni, hogy milyen osztálytáraim lesznek és azt sem, hogy  sikerül-e  majd beilleszkednem... Rápillantottam az éjjeli szekrényemen lévő órára  -23.48- Bekapcsoltam a tévét, megkerestem a Family Guyt, egy kicsit még gondolkoztam a holnapon, de remélem megtalálom a helyemet az új osztályomban  és nem fogja megismételni a történelem önmagát, remélem, senki nemfogja felhozni a múltamat és ha mégis... Nemfogom hagyni, hogy elitéjenek azért ami akkor történt...

-Bevezteő: Vége-