Destiny VI - Az új Végzet [✔] {Javításra vár}

~6.6~

Jackson

Reggel nyűgösen ébredtem, és még olyan fáradt is voltam, hogy a szemeim alig bírtam nyitva tartani. Kitakaróztam, mezítelen talpaim a padlóra helyeztem, és próbáltam felállni, de még ülve is képes lettem volna vissza aludni.

Megemberelve magam félig csukott szemekkel felálltam, és kilépdeltem a szobámból a fürdőig. Fürdő szoba előtt megálltam és a kezemmel a kilincsért nyúltam, de mégse azt fogtam meg, ami miatt csak morogva dörzsöltem meg a szemeimet. Újabb próbálkozásra sikerült magát a kilincset megfognom, és benyitottam. Ami látvány elém tárult az álmosság rögtön elillant.

Desmond épp az ingét vette le magáról, ami miatt láthatóvá váltak a vállai, mellkasa és a kockás hasa. Ajtó küszöbön álltam megdermedve, de a szemeim nem tudtam levenni a testéről.

- Talán velem akarsz fürdeni? - kérdése volt az, ami észhez térített.

- Még mit nem! - sziszegtem a szemeibe nézve. Elvigyorodott, mire bevágtam magam előtt az ajtót, és fújtatva lesétáltam a lépcsőn.

Lassan két hete boldogít engem ebben a házban! Ugyan a legelső napján elég rosszul kezdődtek köztünk a dolgok, főleg, amikor rájöttem, hogy látott engem zokogni. Másnapra teljesen kiborultam, ami miatt szidtam, és elhordtam őt mindennek. Addig-addig míg vissza szólt nekem, és tökéletes háborúba kerültünk.

Egy héten át a házban kerültük egymást. Ha épp egyszerre jöttünk ki a szobánkból, akkor én rögtön vissza léptem és becsaptam az ajtómat. Persze utána hallgatóztam, hogy ő mit csinál. Legelső ilyennél hallottam, hogy horkant. Furcsa mód elmosolyodtam rajta. Második ilyen alkalomnál nem horkantott, sőt semmit se hallottam, ami miatt már közelebb léptem az ajtóhoz, és a fülemet ráhelyezve hallgatóztam.

Olyan hirtelen ütött az ajtóra, amitől ijedtemben hátra estem. És biztosan hallotta, mert én azt hallottam, hogy elröhögi magát.

Ilyen harmadik alkalom nem történt, mivel mire én kisétáltam a szobából, ő még nagyba aludt. Mivel körülbelül délben támolygott le a lépcsőn. Negyedik volt az amikor farkas szemet néztünk egymással, de végül ő szem forgatva vissza ment, és nagy robajjal becsapta az ajtaját. Ekkor történt, hogy valamelyest kezdtem lelkiismeret-furdalást érezni.

Oly annyira azért nem vesztünk mi ketten össze, csak mindketten mindent és mindenfélét vágtunk a másik fejének. Mégse akartam lépni, sőt. Nem akartam vele kibékülni, csak azt szeretném, hogy minél hamarabb elmenjen a közelemből. Ettől függetlenül az ajtó csapkodásokból három történt, több nem.

Egyszerűen amikor reggel megláttuk egymást rögtön elfordítottuk a fejünket, és ő a fürdőbe ment, én pedig a konyhába kávét készíteni. Ez ment egy hétig, amikor is egy reggelen majdnem lezuhantam a lépcsőn. Egyedül az ő tökéletes időzítése miatt nem történt semmi nagy gond, mert másképp még a nyakam is kitörhettem volna. Ő pedig nem röhögött ki, egyszerűen halk hangon megszólalt:

- Vigyázz jobban magadra - mondta halk hangon. Egy kezével tartott a hasamnál fogva, de még azzal is erősített a szorításán.

- Köszönöm - motyogtam. Lassan elengedett, és éreztem, hogy ellépet tőlem. Arcomat takarva óvatosan, de lesiettem a lépcsőn.

És ezek után kezdtek megváltozni a dolgok..

***

Ablak előtt állva ittam a kávémat, és vártam, hogy szabad lehessen a fürdő. Lassan két hete már annak, hogy Desmond Tiny bekerült az életembe. Még mindig nem tudok róla semmit. Nem tudom ki ő valójában. Milyen élete volt. Milyen gyerekkora volt. Azt főképp nem tudom, hogy mit is érez. Nem tudom mikor boldog, mikor mérges, mikor van valami baja. Mindent a póker arca mögé rejt. Persze a gúnyos és lesajnáló mosolyait nem rejtegeti. Nem akarom őt megismerni, ennél jobban nem.