A zongora hangja | Niall Horan FF

▫18.Fejezet▫

Kimberly

A sporttáskámmal a vállamon léptem ki a házunkból a kora délutáni Londonba. Tagadhatatlanul fáradt voltam, elviseltem volna még pár óra alvást, viszont az életem ment tovább az éjszaka ellenére, ezért nem hagyhattam ki a már megszokott csütörtöki aerobicot Lilyvel. Szép idő volt Londonhoz képest, bár olyan volt, mintha lógna az eső lába. Igyekeztem alkalmazkodni én is a jó időhöz, nem szabad egész nap lustálkodnom, akkor se, ha szabadnapom van.
Jobbnak tartottam azt az ötletet, hogy inkább busszal közelítem meg az aerobic helyét, majd onnan busszal vagy metróval elmegyek a zeneiskolához is. A lábaimat kapkodva siettem a megálló irányába, nehogy lekéssem a buszomat.
Egy kisebb utazás után megérkeztem az edzésre. Lily már az öltözőben volt. Az egyik padon ült, miközben valami videót nézett a telefonján. Az érkezésemre felkapta a tekintetét, majd szórakozottan megrázta a fejét.
-Na, a partyarc is megérkezett-mondta, közben szorított nekem helyet maga mellett.
-Nem vagy vicces-mondtam mosolyogva, ledobva magamat és a táskámat a padra. Lassított felvétel módjára kezdtem el levenni a cipőmet, közben azon reménykedtem, hogy ne essek össze az aerobic alatt. A reggelhez képest már fényévekkel jobban éreztem magamat, viszont a fejembe minden kisebb, hirtelen mozdulatra belenyílalt a fájdalom.
-Tudom. De azért jól érezted magadat?-érdeklődött Lily, aki szintén nekiállt öltözni. Lelkesen bólintottam, majd részletesen elmeséltem az éjszaka történteket a buliban. Azt mondjuk kihagytam, hogy elmondtam Bellának, hogy bejön a tanárom, de ez talán nem is akkora baj.
Hajgumi után kutatva a táskámban meséltem el Lilynek az utolsó mondatokat, aki örült, hogy jól éreztem magamat. Éppen gumiztam össze a hajamat egy alsó, lazább copfba, amikor mondhatni a beszélgetésünk egy teljesen más témát vett fel, ami nekem már kevésbé volt olyan jó. Hirtelen jött, ezért nem tudtam rá felkészülni.
-És... Akkor holnap szakítasz Logannel?-kérdezte félve. Őszintén meglepődtem a kérdést hallva, pedig tudtam, hogy nekem is és Logannek is így lesz a legjobb, azért döntöttem így. Csak abba volt fura belegondolni, hogy ezt én miért, illetve kiért teszem. A legjobb barátnőm kérdésére  határozottan bólintottam, majd az ajtó felé biccentettem, hogy induljunk. Ezzel egy kicsit a témát is terelni szerettem volna, mert még nem akartam belegondolni abba, hogyan fogja Logan fogadni azt, hogy én nem akarok vele tovább együtt lenni.
A tornacsarnokba leérve láttuk, hogy rajtunk kívül már szinte mindenki megérkezett. Az edző lejegyezte a hiányzók nevét, majd utána közölte velünk, hogy a mai órán erősíteni fogunk. Mit ne mondjak, nem repdestem a boldogságtól. Ha teljesen jól vagyok sincs kedvem erősíteni, ha azt akarnék, konditerembe mennék. Határozottan jobban éreztem magamat a reggeli állapotomhoz képest, viszont így is minden feladat után azt hittem, hogy majd' széthasad a fejem és vágyakozva néztem a kulacsomban pihenő vizem után. Állapotomon az sem dobott, hogy az edző békésen álldogált a hangfal mellett miközben mi megszakadtunk minden feladatnál. Ha tekintettel lehetne gyilkolni, én biztosan megöltem volna a mai aerobic ideje alatt.
Az óra kicsit elhúzódott, ezért egy csöppet kapkodósra kellett vennem a figurát az öltözőben, hogy elérjem a buszomat, ami majd a zeneiskola közelében rak ki. Villámsebességgel sikerült átöltöznöm, aztán gyorsan szedve lépéseimet eljutottam a buszmegállóba. A buszt viszont nemhogy lekéstem, de még késett is. Tiszta Murphy törvénye. Ingerültem néztem a telefonom képernyőjét, ami azt mutatta, hogy folyamatosan pörögnek a percek, én viszont még mindig nem vagyok úton. A közlekedési eszköz, amivel utaztam, csupán hat perc csúszással ékezett meg. Ekkor még nem volt teljesen biztos az, hogy ma késni fogok a zongoraórámról, azonban a sors segített, hogy minden úgy alakuljon. Kifogtunk egy kisebb dugót, néhány piros lámpával is sikerült összetalálkoznunk az út folyamán, így négy után nyolc perccel érkeztem meg a zeneiskolához. Ha ez még nem lenne elég, ahogy leszálltam a buszról eleredt az eső, így egy kisebb tavaszi zápor áztatta el a hajamat, illetve ruhámat. Mivel nem számoltam ezzel, esernyő sem volt nálam. Hurrá, de jó, még ez is összejött, Kim!
Próbáltam magamat nyugtatni, hogy a tanár úr sem arról híres, mennyire pontos, azonban tudtam, nyolc percet még ő sem késett eddig. Kettesével szedtem magam alatt a lépcsőfokokat, így pillanatok alatt fent voltam már a második emeleten. Talán az adrenalinnak köszönhetően, de a fejemből eltűnt a fájdalom, amit viszont a kimerültség váltott fel. Szabálytalanul kapkodtam levegő után, miközben egyre közelebb voltam a teremhez. Elkéstem, ez már tény, és ezt nagyon utálom.
A teremajtó elé érve felemeltem a kezemet, hogy udvariasan bekopogjak, amikor hirtelen kicsapódott előttem az ajtó. Mrs.Eastman mosolygós tekintete fogadott, amitől teljesen összezavarodtak újra az érzéseim. Mit keresett bent ez a nő? Túl szép a tanárnő, de van férje, szóval igazából akár be is fejezhetné, hogy úgy lóg Niallen, mintha hozzá lenne kötve. Ők nem tudnak az érzéseimről, de akkor is! Remélem legalább a zongorán smároltak egymással, miközben én megfulladtam az esőben futva.
-Jó napot, tanárnő!-köszöntem bénán, mire Mrs.Eastman kedvesen visszaköszönt.
-Ha te vagy Kimberly, akkor Mr.Horan odabent vár!-mondta mellékesen, majd a magassarkúja hangos kopogásának kíséretével elhagyta a termet. Szépen nézett ki, ellentétben velem.
A fejemet megcsóválva hanyagul koppintottam egyet az ajtón, amit inkább már csak megszokásból tettem. Nyilván tudta Mr.Horan, hogy itt vagyok, mert hallotta, amikor a tanárnővel az imént beszéltem.
-Elnézést a késésért, Mr.Horan-fújtam ki szaggatottan a levegőt az orromon, közben elindultam a megszokott helyemre. Elázott tornacipőm enyhe cuppogásokat hallatott maga után a padlón a kinti esőnek köszönhetően, a farmernadrágom alja is kicsit vizes lett, fehér haspólómon is jelen volt egy-két vízcsepp, és csak remélni tudtam, hogy a farmerkabátom megvédett valamennyire az időtől. Nincs kedvem egy jó tüdőgyulladással otthon feküdni. Hajam kicsit szétcsúszva, de még mindig összekötve volt. Elég szarul nézhettem ki, de igazából akkor az volt a lehető legkisebb problémám.
Mr.Horan érkezésemre egy halvány mosolyra húzta a száját. Basszus, ma is annyira helyes volt. Már a mosolyával szokás szerint levett a lábamról, haja azt a látszatot nyújtotta, hogy kuszán áll a feje tetején, pedig nyilvánvaló volt számomra, hogy elég sok időt foglalkozott vele. Fekete-fehér csíkos pólót viselt, ami egyszerű volt, mégis hihetetlenül jól állt neki. És akkor ne is beszéljünk a szemeiről, amit minden alkalommal újra és újra megcsodálok, mégsem bírok betelni a látvánnyal. Hát igen, ma is bebizonyította nekem, hogy egy diák lehet szerelmes a tanárába.
-Ritka pillanatok egyike, amikor én vagyok a pontos. Pedig a kedvedért direkt korábban jöttem, mert tudtam, te mindig időben itt vagy-mondta, amitől automatikusan egy kisebb mosolyra húzódott a szám.
-Elnézést. Csak összejött minden-tettem le a sporttáskámat a mellettem lévő székre, majd leültem.-De szerencsére nem unatkozott, ahogy láttam. A tanárnő elszórakoztatta-jegyeztem meg, talán kicsit még gúnyos is voltam, pedig esküszöm nem állt szándékomban. Mr.Horan a kijelentésemre csak a szemembe nézett, majd mosolyogva megrázta a fejét.

Niall

Utolsó órám Kimberlyvel volt. Hogy őszinte legyek, nagyon vártam már, mivel most fogom neki elmondani, hogy valószínűleg, ha ő is úgy szeretné, akkor énekelni fog a koncerten. Amíg Kimberlyre vártam, a diákok által igen kedvelt Mrs.Eastmannel beszéltem, aki már teljesen odavolt a koncert miatt. Nem is értem, miért.
Kimberly pár perces késéssel jelent meg. Szegény kicsit elázott, és ahogy láttam, eléggé fáradtnak tűnt, de ettől inkább csak aranyosabb lett számomra. Haja össze volt kötve, viszont gondolom ahogy sietett, pár tincs kiszabadult a hajgumi alól. Fehér póló volt rajta, amiből kilógott a hasa, és a víz miatt egy nagyon kicsit át is látszott. A mellkasa bal oldalán a pólójára pirossal egy szív volt belevarrva. Amíg megvártam, hogy leüljön, azt vettem észre legnagyobb meglepetésemre, hogy végig nézek a tanítványomon, ráadásul tetszett, amit láttam. Alig láthatóan megráztam a fejemet, ezzel kizökkentve magamat.
Mit művelsz, Horan? Tudod jól, hogy ezt nem kéne.
-Jól látom, hogy jól sikerült a tegnapi buli?-kérdeztem Kimberlytől, aki arcát nevetve a tenyerébe temette.-Mintha kicsit másnapos lennél... Vagy inkább aznapos-jegyeztem meg, mikor észrevettem csuklóján a buli karszalagát.
-Azt már kipihentem. Siettem, hogy ne késsek el, de sajnos ez nem jött össze-magyarázta meg, majd megértően bólintottam.-Bella mesélte, hogy felírt a koncertre zongorával.
-Oh, persze!-kaptam a fejemhez, majd kikerestem a Kimberlynek kinyomtatott lapot.-Van egy jó hírem és van egy rossz hírem. Melyiket akarod először hallani?-tettem fel a kérdést, amitől láthatóan összezavarodott. Gondolom nem tudta, mi lehet a rossz hír egy ilyen ártatlan dologgal kapcsolatban.
-Legyen a jó-mondta bizonytalanul.
-Hát, oké. Kinyomtattam az Attentiont. Itt a kotta, ma el is kezdjük gyakorolni-nyújtottam át a lapot, amit boldogan átvett, aztán értetlenül megrázta a fejét.
-És mi a rossz?
-Ismered Julia Michaels What a time című számát?-kérdeztem kicsit félve a lány reakciójától. Fejét nemlegesen rázta meg, de látszott rajta, hogy nem érti, mire akarok ezzel kilyukadni.-Oké, akkor az a házi, hogy hallgasd meg!
-Miért?-kuncogott Kimberly, az a bájos mosoly pedig pillanatok múlva már nem volt jelen az arcán.
-Ez a számodra rossz hír. Említettem, hogy szép hangod van, csak magadban nem hiszel, ezért még nem tudod annyira használni. Ezt a dalt fogod előadni a koncerten egy duettben, méghozzá velem-mondtam gyorsan, hátha ezzel kevésbé fog utálni. Nem jött össze. Kimberly arcáról azonnal eltűnt a mosoly, helyette megjelent a gyűlölet. Addig gyönyörű zöld szemei a bejelentésem után mondhatni méregzöldre váltottak, amit az irántam érzett utálat váltott ki belőle. Borzasztó volt látni, mennyire megharagudott rám, ennek ellenére nem bántam meg a döntésemet. Biztos hamar elfelejti. Kimberly tehetséges, és ezt a tudatára fogom neki adni, akkor is be fogom neki bizonyítani, hogy nekem van igazam, ha úgy megutál, mint még eddig senki mást. A legaggasztóbb viszont az volt az egészben, hogy nem értettem, miért akarom ezt én ennyire, amikor még ő sem akarja magának megmutatni, hogy igenis ügyes.

Sziasztok!💕
Először is, nagyon szépen köszönöm, hogy ennyien elolvastátok eddig a részeket💕 ebben a pár napban több, mint duplájára nőtt a megtekintések száma. Szóval köszönöm.
Másodszor pedig ÚRISTEN SZERELMES VAGYOK A PUT A LITTLE LOVE ON ME-BE. NAGYON BÜSZKE VAGYOK RÁD NIALL BABA💕
Csak ennyit szerettem volna😂💕
K