Illegal * Luke Hemmings *[Magyar fordítás] JAVÍTÁS ALATT!

2. fejezet - Köszönöm... te f*sz.

Fájt a csuklóm a többszöri sikertelen próbálkozástól, hogy megszabaduljak a szorító anyagtól amely összefogta a kezeimet, ezért ahhoz folyamodtam, amihez minden elrabolt személy, akit egy sötét és hideg pincébe zártak. És ez a várakozás volt. 

Bizony elérkezett a végső lehetőségem a menekülésre, amint meghallottam a kulcscsörgést és az ajtó nyikorgását, ami az egyetlen akadály volt az édes menekülés között. A fényforrás, amelytől elzártak, most elárasztotta az egész helységet és lehetőséget adott arra, hogy feltérképezzem a helyet. Azonban, ami felkeltette a figyelmemet az a csizmák heves dobogása volt a fémlépcsőn, amint egy alak rohant lefelé hangos robajjal ütögetve a fokokat. 

Amikor lehetőséget kaptam, hogy megnézzem ki az, hangos gúnyolódás szökött ki a számon. A szemem összeszűkült amikor megláttam az unalmas kék gömböket, amikre nehezteltem.

- Teeee! - morogtam és csikorgattam fogaimat.

- Igen, igen a bemutatkozást hagyhatjuk későbbre, most kelj fel. - mondta miközben megforgatta szemeit. Nyilvánvalóan nem zavarta a megfélemlítési kísérletem. 

Most rajtam volt a sor, hogy megforgassam a szemem. Felemeltem a megkötött kezemet és a lábaim felé mutattam amelyek szintén meg voltak kötözve.

- Ha nem vetted volna észre szőkeség, meg vagyok kötözve, így nem tudok felkelni. - mondtam gúnyosan.

Valószínűleg ez nem a legjobb alkalom volt arra, hogy ennyire okoskodó legyek, ezen gondoltam miközben nyugtalankodni kezdtem a szarkazmusom miatt. Végül is én voltam megkötözve, és úgy néztem ki mint egy csavargó, míg ő volt fölényben. 

Gyorsan közeledni kezdett felém, én pedig majdnem beszartam attól, amit esetleg tehetne velem. Kissé megrándultam, majd megpróbáltam kezeimmel eltakarni az arcomat, de szerencsétlenül kudarcot vallottam, mivel a kötél minden mozdulatomnál mély utat vájt a bőrömbe, égető érzést keltve bennem. 

Kissé megrándultam a fájdalomtól, amikor a szőke megállította tetteit. Egy pillanatra visszatekintve, ez aggodalomra adhat okot? Visszatért korábbi álláspontjához és arra késztetett, hogy azon gondolkodjak, hogy csak beképzeltem-e.

Meg akar ütni engem? Gondolkodtam el, ahogy felemelte kezét centiméterekre az arcomtól. Szorosan le hunytam a szemem arra várva, hogy a keze durván érintkezzen a bőrömmel. De nem történt semmi. Ehelyett ki nyitottam a szemem mire ő óvatosan el kezdte szétválasztani a csomókat. 

Ami meglepett, az az volt, hogy milyen óvatosan csinálta, mintha aggódna, hogy egy kis mozdulat is felgyújtja bőröm. 

A titokzatos férfi felsegített, majd óvatosan megdörzsölte a csuklómon lévő nyers nyomokat, miközben én összehúzott szemöldökkel néztem fel az arcára. 

- Mi van? - csattant fel. A hangját ugyan olyan méreg töltötte el, mint néhány órával ezelőtt az első találkozásunkkor. 

Olyan volt mintha az agyam regisztrálta volna, hogy ő az aki elrabolt, és most szabad vagyok. 

Ha el akarok menekülni, akkor azt oly módon és megfelelően kell tennem, hogy ne tudjon elkapni. 

Intettem, hogy jöjjön közelebb hozzám, hogy suttoghassak a fülébe. Le hajolt hozzám, mivel sokkal alacsonyabb vagyok mint ő és a fülébe suttogtam.

- Köszönöm.... te f*sz. 

Mielőtt rájött volna mi történik, annyi erőmet amennyit csak tudtam, összegyűjtöttem és térdemmel be vertem neki egyet az ő értékes helyére mielőtt egy pillantás alatt felcsavarodna a lépcsőn. 

Keményen feltérképeztem szemeit, figyelembe véve azt a tényt, hogy már évek óta látom azt dolgot, hogy csapdába estem a fekete sötétségben az isten tudja mennyi ideig. Már vámpírként éreztem magam és sziszegtem miközben megpillantotta szemem.  

Őszintén szólva, azt hiszem csak egy napig estem csapdába, de mégis..... ne ítélj el. Jogom van túlreagálni. 

˝Srácok meneküljetek.˝ 

Az elfojtott hang megfeszült. Szegény fickó, gondoltam. Valószínűleg erősebben ütöttem meg mint amire számítottam. Valószínűleg nem lesz képes újra használni szaporító rendszerét. - várjunk. Mért gondolkodok a farkáról ilyen helyzetben? Jó. Ez az amit kap amiért elrabolt. 

Olyan volt, mintha a felismerés közvetlenül az arcomba vágta volna, mikor az agyam regisztrálta, hogy itt vagyok. Nem voltam visszafogva, csak annyit kellett tennem, hogy futok. 

És így végül a lábam megbotlott, ahogy megpróbáltam elfutni. 

- Srácok! - kiabált hangosan. Srácok? Kinek kiabált? Ekkor nagyra nyitottam a szemem és felfogtam azt a tényt, hogy többen vannak. Ha annyira vonzóak lennének mint ez a srác, akkor nem lenne esélyem a menekülésre, és biztos vagyok benne, hogy ők sem hajlandóak ki engedni az ajtón. 

Valamit akartak tőlem de én nem akartam tovább maradni és megtudni. Ha gondolkodhatnék a lehetőségeken, talán csak pisilnék, most viszont első feladatom az volt, hogy ki szabadítsam magam erről a helyről. 

Szóval futottam, anélkül, hogy tudnám hova megyek. Csak egy szarnyi remény volt bennem, hogy legalább jó úton haladok egy kijárat felé. Mekkora ez a kibaszott ház?

- Srácok! - hallatszott a hangja a folyosón és hallottam lépései visszhangját. A hangja most sokkal hangosabb volt én pedig vágyat éreztem arra, hogy vissza menjek és egy darab csatornaszalagot csapjak a szájára és megmondjam, hogy kibaszottul fogja be.

Biztos voltam benne, hogy valaki más is hallotta a kiáltását rajtam kívül. A szívem olyan keményen dobogott, hogy beakadt a bordámba. Erőt vettem magamon én megálltam, hogy megpróbáljam kitalálni, hogyan juthatok ki a ˝kastélyából˝. 

- Mi van Luke? - kiáltott vissza egy hang. Körbenéztem, mert a hang úgy hangzott mintha közelebb lenne hozzám. Egyik kezemet a számra csaptam, mert nem akartam hangosan lélegezni, nehogy meghaljanak. 

Visszahúzódtam és éreztem, hogy a hátam egy kemény felületnek ütközik. Hátranéztem és megbizonyosodtam róla, hogy ez egy ajtó. Megfogtam az ajtókilincset és csendesen benyitottam egy ismét sötét helységbe, csak az ajtó alatt látható halvány fény szűrődött be.