Advent a Pál utcában 2019

8. Karácsonyi csoda

Boka + Áts, de nem slash

Anya a konyhában főz.

Feri szorosan markolta a ceruzát, a koncentrálástól kilógott a nyelve a szájából, úgy próbált a csíkos füzetbe lemásolni a példamondatot.

Amúgy a mondat igaz volt, mert Anya, azaz Áts Eszter, tényleg a konyhában főzött, ahogy általában esténkét szokott. A 8 éves kis Áts Feri pedig a nappaliban lévő kis asztalkájánál ült, és a szépírást gyakorolta. Amikor csak egy-egy betűt kellett leírni akkor neki is mindig olyan szépek lettek, mint a példában, de ha már egy egész mondatot, akkor a betűk mindig görbék, soványak vagy éppen túl kövérek lettek. Anya mindig azt mondta neki, azért mert úgy szorítja a ceruzát, hogy majd ketté törik az ujjai között. Persze Anyának könnyű, neki nagy keze van, szép, hosszú ujjakkal, és olyan gyöngy betűkkel tudott írni, hogy még a tanító néni is megdicsérte egyszer.

Jani a nappaliban játszik.

Feri felsóhajtott, és neki állt az újabb mondat lekörmölésének. Ez szebb lett, mint az előző, talán azért mert a Jani szót már többször leírta. Kis gondolkozás után Feri odaírta a margóra "hazugság."

Feri tudta, hogy mit jelent a hazugság szó. Hazudni azt jelenti, hogy nem mondunk igazat. Például, ha Anya megkérdezi, hogy hány sütit ettünk, és mi azt mondjuk, hogy kettőt pedig hármat, akkor hazudtunk. Mondjuk Feri mindig bevallja, hogy hány sütit vette el tányérról.

Közben Anya lehúzta az elkészült levest a tűzhelyről, és a fürdőszobába vette az irányt. Most jön az, hogy összeszedi a mosni valót, kiteregeti, ami a mosógépben van és kivasalja a már megszáradt ruhákat. Ferinek ilyenkor sem a konyhába, sem a hálószobába nem volt szabad bemennie, mert a forró leves és a forró vasaló baleset veszélyes. Feri általában szófogadó fiúcska volt, ha mégsem akkor úgy rosszalkodott, hogy ne derüljön ki.

– Már megint nincs meg egy pár zoknid, Feri! – kiabált ki bosszúsan Eszter a fürdőből. – Kisfiam, eszed te azokat a zoknikat?

– Finom? – kiabált vissza Feri a nappaliból.

– Tessék? – Anya visszajött a fürdőből.

– A zokni finom? – vigyorgott Feri Anyukájára.

– Ne bolondozz itt, kisfiam, tudod jól milyen drága a ruha. Próbálj meg jobban vigyázni a dolgaidra.

– Bocsánat –motyogta Feri.

Egyébként mindig mindenre nagyon szokott vigyázni, mert talán ez volt az első, amit megtanult. Vigyázni kell rá, mert Anya nem tud újat venni. Mert az a pénz, amit Anya a munkájáért kap, az kevés, és mikor a postás bácsi hozza azokat a sárga papírokat, akkor Anyának, annyi barázda lesz a homlokán, mint a vén Géza bácsinak az elsőn. Feri nem szerette a postást, meg a sárga papírokat sem.

Feri megvárta, hogy az anyukája visszamenjen a vasaló mellé, majd kihalászott egy bögrét a táskájából, és a konyhába lopódzott. Nagyon csendben a tűzhely mellé rakta a széket, felmászott és a merőkanál segítségével levest mert a bögrébe. Utána visszarakta a széket és kisettenkedett az előszobába, az esernyő tartó mellé rejtette a bögrét, és fülelt. Nem kellett sokat várnia, hogy meghallja Géza bácsit, és a hosszú szőrű tacskóját, Morzsit.

– Anya, kimehetek megsimogatni Morzsit?

– Igen, de vegyél cipőt és cipzárazd össze a kabátod.

– Rendben!

Feri nem szeretett hazudni. Mert hazugság nem csak az lehet, hogy nem valljuk be a sütik számát. Az is hazugság, hogy Feri engedélyt kér kimenni Morzsihoz, pedig legkevésbé se érdekli a tacskó. Ilyenkor Ferinek kicsit mindig megfájdul a mellkasa, de a tanító néni azt mondta, hogy ha nemes ügy érdekében cselekszünk, akkor előfordulhat hogy hazudnunk kell még akkor is, ha nem szeretnénk. Feri pedig úgy gondolta, ő egy nemes ügyet szolgál most, és egyszer majd Anya is biztosan meg fogja érteni. Felhúzta a cipzárt, sőt még egy sálat is tekert nyakába, mert azért Feri szófogadó fiú volt, és a bögre levessel kiosont az udvar hátsó részébe.