Lépjünk le!

'1. Rész'(aug20-szep01)

Helene Hamilton vagyok ,17 éves. Barna hajam és égkék szemem van. Eddig egy kisebb angliai városban éltünk. Viszont egy fordulat miatt elköltöztünk édesanyámmal. ,,Apámnak" nem nevezhető ember megölt valakit. Ez után egyikünk sem tudott benne bízni. Így kerültünk Londonba.. Nincsen ilyen komor személyiségem, viszont az eset nagyon padlóra vitt. Ez előtt sem voltak barátaim ,utánna pedig még el is ítéltek ,ezáltal a költözés könnyű volt.

Augusztus 20.-a van ,még tíz nap a suliig. Egy házunkhoz közel eső gimnáziumba fogok járni. Édesanyám ügyvéd ,ezért neki nem volt nehéz elhelyezkedni. Egy 9. emeleti panellakásban élünk ,viszont egész modern. A szomszédokat egyenlőre nem ismerjük ,de remélem jól ki fogunk velük jönni.

Magamról is mesélek még egy kicsit. Imádok sportolni ,viszont az egészségtelen kajákat sem vonom meg magamtól. Nem vagyok túl vékony ,se túl molett ,pont a kettő között. Nem tartom magam alacsonynak , kb. 168 centi vagyok. Pont jó. A régi iskolában egy barátnőm volt ,de ő a tragédia után bebizonyította ,hogy csak kihasznált. Remélem az új iskolába szerencsésebb leszek.

Na de ennyit magamról ,térjünk vissza a keserű valóságba.

Augusztus 20.-a van. Pár napja érkeztünk meg Londonba. A szobám viszonylag nagy ,fehér színű fa bútorokkal ,a közepén egy nagy francia ággyal.  Jelenleg reggel 8 óra van és azért vagyok ilyen korai ,mert imádok reggel a friss levegőn futni. Egész szép napos idő van ,kellemes nyári reggel.
Reggeliztem ,összeszedtem magam és elindultam ,ám az első kör után felfedeztem ,hogy nem vagyok egyedül. Egy velem egykorú lány futott egy kicsivel mögöttem. Ezt a tempót végig így tartottuk ,majd egyszerre indultunk be. Ahogy felértem a lakásba ,lezuhanyoztam
és ittam egy turmixot. Miközben az instát pörgettem megszólalt a csengő. Kinyitottam az ajtót és mögötte egy szőke hajú lány állt. Akivel reggel futottam.
-Szia, gondolom te vagy az új szomszéd-mondta-hoztam neked üdvözlő sütit.-mondta mosolyogva.
-Öhm.. szia-mondtam szégyenlősen- nagyon aranyos vagy.. Be szeretnél jönni?-invitáltam be ,majd leültünk a kanapéra.
-Szóval.. hogy hívnak? Én Emily Evans vagyok. Itt lakunk egyel fölötted a szüleimmel.-mosolyogott
-Helene Hamilton vagyok ,édesanyámmal nem rég költöztünk ide. A sütit nagyon köszönjük. Mesélj még magadról ,hova jársz iskolába?-kérdeztem reménykedve abban ,hogy ő is odajár ,ahova én fogok.
-A közeli gimibe járok ,11.-be. Én úgy tudom ,hogy osztálytársak leszünk ,ezért ha gondolod ,akkor szívesen elviszlek elsején és segítek útbaigazodni.
-Hu ,ez nagyon jól esne ,ha nincs terhedre ,akkor elfogadom ezt az ajánlatot. Jogosítványom már van ,de kocsim még nincs ,ezért tudnál ajánlani valami diák munkát?- kérdeztem.
-Ahol én dolgozom ,ott keresnek pincért ,be tudlak téged ajánlani ,ha gondolod-mondta ,majd estig beszélgettünk....

Anyu 10 óra magasságában ért haza. Elmeséltem neki ,hogy összebarátkoztam az egyik szomszéddal. Éjfél körül el is aludtam.

Szeptember 1

Ma van szeptember elseje ,az első tanítási nap. Emilyvel az utóbbi pár napban rengeteget beszélgettünk. A munka is nem lett ,ezért most pincérkedem suli után egy közeli kávézóba. Szépen lassan majd összegyűlik a pénzem az autóra. Nem akarok luxus autót ,elég egy kisebb ,kezdésnek tökéletes.
Apámról semmit nem mondtam még Emilynek.Nem érzem még magam annyira közel hozzá ,hogy erről beszéljek neki.

Már majdnem kész volt ,amikor csengettek. Gyorsan felkaptam a kávét és elköszöntem anyától.

Fél 8-ra oda is értünk az iskolához. Elrendeztük a titkárságos dolgokat ,átvettük a könyveket ,majd elmentünk megkeresni a szekrényemet. Sajnos elég messze volt Emilyétől ,de ez legyen a legnagyobb baj. A következő állomás az osztály volt ,amitől a legjobban féltem.

Amikor beértünk mindenki engem nézett....

Sziasztok!
Új storyt kezdtem! Az ihletet egyenlőre nem árulom el! 😉A másik könyvet nem fogom folytatni ,de ide megpróbálok minden héten legalább 1 fejezetet posztolni. Ha tetszik jelezzétek valahogy. További szép estét.
                                          '19.12.10.