Elvarázsolt Völgy (Befejezett)

Veszélyben

Másnap amint fel keltem össze kaptam magam. Amber utánam kelt fel nem sokkal majd már kinn várt a kastély ajtajában.
-Jó reggelt! - üdvözöltem.
-Neked is Olivia. - mosolygott.
-Mehetünk? - érdeklődtem.
Majd méregetni kezdett.
-Még nem.. 2 fontos dolog kell még! - be rángatott a szobájába és lovagló, gyönyörű holmikat adott nekem, fel is vettem, hiszen gyönyörűek voltak a darabok. Egyszerűen lovaglós, de mégis hercegnős. Ezután hamar vissza mentünk a kastély ajtajába én pedig csak reméltem hogy ezúttal el is indulunk.
-Gyere! - legyintett a kezével.
Követtem, elmentünk a kastély mögé, amit fák vették körül és kettő jókora épület. Amikor közelebb mentem akkor láttam hogy lovak vannak oda benn. A másik helyen pedig minden lovas dolog.
A szénától kezdve a felszerelésekig.
-Itt minden ló különböző és egyedi.. - magyarázta majd oda ment egy lóhoz és megsimogatta nóziját.
-Hát.. Igen, odaát normálisabb lovak vannak, ha értesz.
-Voltam odaát egy évre, mielőtt téged ki vittek volna, óvintézkedés miatt.
-Értem..
-Na.. Induljunk! Ja és.. Olivia, most hogy vissza jöttél, hivatalosan is részt veszel az unikornis be szerzésben. Megfogjuk őket!
-Tessék?! - nagyon meglepődtem.
-Ne aggódj.. Nem fogjuk őket bántani.
-Hát jól van..
Lassan el indultunk, be az erdő sűrűjébe. Majd elérkeztünk egy világos és hosszú réthez egy kisebb tóval a szélén. Itt legelésztek az unikornisok.
-Gyönyörűek.. - suttogtam bámészkodva.
-Igen.. Azok. - mosolygott.
-Repüljünk! És majd le szállunk ott! - mutatott a tó mellé.
Meg is tettük, le szálltunk a tó mellé, az unikornisok csak minket figyeltek.
-És pontosan hogy is akarod? - érdeklődtem.
-Hát jó gyorsan! - majd szaladni kezdett, de az unikornisok ijedten szétszéledtek.
-Nee! Ezt biztosan lehet kedvesebben is!
Majd a hátam mögé került egy aranyos unikornis.
-Szia szépség...
Az unikornis csak nyerített.
-Megsimogathatlak? - kérdeztem a kezemmel a feje felé tartva.
Az unikornis csak a szememet bámulta és nyugodtan fújtatott egy helyben.
-Mi frászt csinálsz Olivia?! - jött egy éles hang Amber-től a mező végén.
De én már az unikornist simogattam. Majd a háta felé mentem felülni rá, és akkor vettem észre hogy ö lehet a vezetőjük, mert minden ló ott termett fél körben, körülöttünk.
-Mi a.. - csodálkoztam, majd hátra estem.
-Olivia?! - szállt le Amber a lovak mögött.
Gyorsan fel álltam és be fejeztem a dolgom. Lassan fel ültem a lóra, igen nehéz volt felszerelés nélkül magas lóval de megoldottam.
-Mi a.. - csodálkozott.
-Mondtam hogy lehet kedvesebben is.. - nevettem.
-Ezt meg hogy csináltad? - érdeklődött.
-Ide jött mögém.. És..
-Akkor téged kiválasztott. - szakított félbe.
-Kiválasztott? - ismételtem el.
-Igen.. Ilyenkor te parancsolsz nekik, megérezte hogy jó vagy!
-Nem tehetünk ide védő burkot? - érdeklődtem.
-Mi?! Te erről meg honnan tudsz? - nézett kerek szemekkel.
-Onnan hogy hallottam hogy beszéltek Aurórával. - mondtam össze font karral.
-Olivia...
-Akkor lehet vagy sem? - kérdeztem az unikornist simogatva.
-Lehet.. - bökte ki végül.
Majd le szálltam az unikornisról. Hadonászni kezdtem egy varázsigét mormolva. Rózsaszín aura jelent meg körülöttem, majd azt kinyomtam a lovak és egy kisebb erdőrész köré. Így létre jött a burok.
-Mi történik velem? - kérdezte halványulva Amber.
-Csak én lehetek ide benn.. És csak az én varázs engedélyemmel jöhet be bárki is..
-Tessék?! - kérdezte Amber majd eltűnt. A burkon kívül jelent meg és durcisan haza sétált. Majd a bűbájjal el rejtett táskámat elő kaptam és átöltöztem.
A lovak mellett aludtam.

Másnap reggel a táskámból elő kaptam egy másik ruhát és indultam is a Kis Kastélyhoz.
Kihasználtam azt hogy Amber és Auróra információkat mondtak el, így született meg a tervem.
Hamar oda értem a kastélyhoz, már ismertem az utat.
Kopogtam majd az ajtó ismét fül siketítve kinyilt. Nagyon sötét volt, minden újra komor és hideg volt. Olyan mint amikor Amber volt itt.
-Hahhó?! - léptem be össze rezzenve a padló reccsenésétől.
-Mit keresel kislány? - pillantottam meg magam előtt egy sötét alakot.
-Te vagy Rojer igaz? - érdeklődtem majd nagy levegőt véve próbáltam megnyugodni.
-Ki kérdezi? - kérdezte flegmán előrébb lépve majd a hátam mögött az ajtó be csapódott.
-Olivia.. B.. Blossom. - dadogtam.
-Ohh.. Igen?! - hirtelen előttem termett egy másodpercre és a tarkóm zsibbadni kezdett. Minden elsötétült.
Nem sokkal később egy tömlöcben ébredtem.
-Mih?! - pattantam fel a földről.
-Látom fel ébredtél.. - állapította meg a szemben lévő tömlöchez támaszkodva.
-Miért zártál be ide?! - mordultam rá.
-Azt hiszem nem szántad kedves beszélgetésnek amiért jöttél..
-Nem akarok rosszat.
-Oh, igazán? Akkor mond, mit akarsz..?
-Csak gondoltam.. - próbáltam bele kezdeni a dologban de fentről zaj szűrődött le. Rojer és én fel felé néztünk.
-Ez meg mi?! Van veled valaki? - mérgelődött.
-Egyedül jöttem. - vágtam rá.
Én magam sem tudom ki lehetett az. Kíváncsi voltam.
Rojer azonnal elindult fel felé, így volt időm ki eszelni hogy hogy jussak ki innen. A kulcsokat pillantottam meg pár méterre fent. Próbáltam oda nyúlni de nem értem el.
-Ahj! Ne már.. - estem a földre.
De eszembe jutott a varázslat, próbáltam varázslattal le szedni.
A kulcs mozogni kezdett, de ezen a helyen valahogy nem működött az erőm, bizonyára Rojer előre gondolkodott, csak ö tud itt varázsolni.
De annyira sikerült megmozdítani a kulcsot hogy le essen, így már egy kicsit közelebb kellett húznom majd el értem, gyorsan fel kaptam és zsebre vágtam.
Kettő eszméletlen lányt hozott be mellettem lévő cellákba. Azonnal láttam, Amber és Auróra.
-Nee! Mit csináltál velük?! - idegesen a rácsokat markolásztam.
-Csak annyit mint veled, nyugi még, Élnek. - nevetett. - A kis hercegnők.. Sajnálom hogy nem ismertelek fel!
Én csak a földre ültem és vártam hogy a lányok felébredjenek.
De amint Rojer nevetgélve elment elő vettem a kulcsot a zsebemből és ügyködni kezdtem a zárral. Szerencsére sikerült, és halkan kinyitottam.
És Amber tömlöce jött, de csak a mágikus tőrt vettem el tőle. Tudtam mit akarok, és ahoz ők nem kellenek. De kifelé menet megláttam Alexet a cellában.
-Ez nem lehet! - szaladtam oda.
-Olivia?... - kérdezte sápadtan.
-Igen! Én vagyok. - le ültem mire közelebb jött.
-Te meg mit keresel itt? - érdeklődött.
-Én is kérdezhetném tőled! - vágtam rá.