Advent a Pál utcában 2019

11. Karácsonyi Gung Bao csirke - Cselnakos

Csónakos és Csele életében először az első közös karácsonyukra készült. Vettek szép fenyőt a közeli árustól, díszeket és dekorációt a lakásba a tescoból. Nagyon lelkesek voltak, de az egyetlen probléma a közös karácsonyozással az volt, hogy sem Csele sem Csónakos nem tudott főzni. Persze mindig segítettek a konyhába, ha arról volt szó, krumplit, répát pucolni, felkarikázni valamit, belekavarni a levesbe, de soha egyikük se asszisztálta végig az egész főzést a tűzhely bekapcsolásától az elkészült étel levételéig. Mindkét oldalról jöttek az ajánlások, hogy inkább főznek többet, ne töltsék ezzel az idejüket, de fiúk mindent szépen visszautasítottak (kivéve bejglit Csónakos nagymamájától, de szerencsétlen sütemény nem élte meg a karácsonyt), mert ők már felnőttek, önállósodni kell. A szülők aggódtak, a fiúk kevésbé.

– Erre vannak a szakácskönyvek – mondogatta Csónakos.

– Meg ott az internet is – tette hozzá Csele –, ketten együtt csak összehozunk egy fazék halászlevet.

Nem hozták össze.

Szenteste, 6 óra magasságában Csele elsírta magát a konyhában. Csónakost pedig abban a szentpillanatban elöntötte a pánik, mert sok mindent tervezett arra az estére, de könnyeket azt nagyon nem. Valamint nagyon elrontottak a főzés során, amiért persze Csele egyből magát okolta, de Csónakos is pont ugyan olyan hibás volt. A halászléjük inkább hasonlított sárszínű halász főzelékre, a hal még mindig nyers volt, a zöldségek pedig már atomjaira főttek.

– Elbasztunk egy csomó pénzt. Faszom az egész karácsonyba! – Csele kiszakította magát Csónakos öleléséből, és olyan agresszívan állította le a zenét, mintha a Last Christmas tehetne a félre sikerült levesről.

– Há' hogy beszélsz, Csabika? Nem jön a Jézuska, ha ilyen mocskos kis szád van.

–Jézuska megba...

– Most fejezd be! – szólt rá Csónakos szigorúan. Csele levágta magát a kanapéra, felhúzta a térdeit, és folytatta a sírást. Csónakos agyalt, nagyon durván, mert ők aztán beharangozták az egész családnak, hogy együtt karácsonyoznak, nem kell segítség, megoldanak mindent, nagy fiúk már. Biztos nem fog hazatelefonálni, hogy még is csak kérne két adag töltött káposztát. Fel-alá járkált a nappaliban, nézte a szekrénysorról lelógó olcsó kínai műanyag mikulást, és akkor egyszer csak bevillant a megoldás.

– Meg van! – kiáltott fel diadalittasan. – Tudom mit fogunk csinálni. Hé, figyelsz rám? – Csónakos oda térdelt Csele elé – Emlékszel, amikor el akartunk menni piknikezni, de reggel, mikor felkeltünk szakadt, mintha dézsából öntötték volna?

– Igen – Csele közben letörölgette a hatalmas krokodil könnyeket az arcáról.

– És mit csináltunk akkor?

– A nappaliban piknikeztünk.

– Pontosan. Mondom mi a terv: Szeretném, ha szépen megterítenél, valahogy úgy, mint akkor. Rendben? Akkor is olyan szépen megcsináltad a nappalit, most is csinálj valami frankó kis téli pikniket. Fél óra múlva itt vagyok – pattant fel Csónakos és már száguldott is az ajtó felé.

– Mi? De hát hova mész?

– Majd meglátod! Te csak vedd fel a rénszarvasos csúnya pulcsid, kapcsold vissza a zenét és alakítsd át a nappalit. Tegyél fényeket mindenhová. Félóra és jövök. Csóóóóók. – Nagyot csattant András után az ajtó, Csele meg csak ült döbbenten a kanapén, és baromira nem értette, hogy mi van. Kiszakadt belőle egy hatalmas sóhaj, kifújta az orrát, és visszakapcsolta a zenét. Téli piknik, honnan vannak Csónakosnak ilyen ötletei?

A nappali már egyébként is eléggé télies-karácsonyos díszben pompázott. Hóemberes párnák voltak a kanapén hópelyhes takaróval, és karácsonyi díszek lógtak minden honnét. A szekrény aljából elővette az összecsukhatós japántípusú nagyon alacsony asztalkájukat, amin általában puzzle-t szoktak rakni, és felállította a szőnyegre. Annyira készültek erre a karácsonyra, hogy két karácsonyfa izzósoruk is lett, az egyik már a fát díszítette, a másikat Csele rátekerte az asztal lábaira és odarögzített a szélére. A kábelt ügyesen elrejtette a kanapé alá, és egyszínű pulzáló fényre programozta be. A konyhában még véletlenül se nézett az elrontott halászlére, nehogy megint elsírja magát. Csónakos pont akkor érkezett vissza, amikor Csele végzett a terítéssel.

– Hol voltál? – kérdezte tőle, amint Csónakos belépett a nappaliba.

– Frankó lett a nappali, Szépfiú. Na, csüccs le, tálalom a vacsorát.

Csele lehuppant az egyik párnára és fülelt. A konyhából nejlon zacskó csörgés, műanyagdoboz pattanása, és edény csörömpölés hallatszott. Csónakos öt perc múlva megjelent egy tálcával, aminek a közepén egy mély tányérban rizs, körülötte pedig a salátás tálka készletükben kínai kaja volt. Csele először nevetett, aztán sírt, a végén pedig sírva-nevetett.

A háttérben szólt a karácsonyi zene, a földön összebújva evőpálcikával ették a kínai kaját, és baromi hálásak voltak, hogy a kínai karácsonykor is nyitva van. 

~*~*~*~*~*~

Meglepi mini story, mert hirtelen megszállt az ihlet :)

(Amúgy egy levest is el lehet rontani. Amikor a tesóm először főzött hagymalevest (amit előtte egyébként együtt többször csináltunk), konkrétan egy főzelék sűrűségű valamit hoztak össze az akkori csajával...)