Eldarya: A Valóság Másik Oldalán

1. fejezet

Nagyon szeretek sétálgatni az erdőben. Főleg suli után. Legalább van időm kiszellőztetni a fejemet. Ez az utolsó évem a suliban és utána mehetek főiskolára vagy kereshetek magamnak munkát. Ahogy ezen gondolkodtam elfogott a félelem. Ösztönösen a tájat kezdtem el figyelni, hogy eltereljem a gondolataimat. Az erdő közepén azonban megláttam egy gombákkal kirakott kört. Teljesen szabályosan helyezkedtek el a gombák. Mintha valaki direkt tömködte volna őket oda. A kör közepén még zöldebb volt a fű mint az erdő többi részén. Közelebb mentem a körhöz. Észre sem vettem, hogy már a kör közepén állok. Körülöttem apró, kis fénylő gömbök kezdtek el repkedni, mint a szentjánosbogarak. Csak fehérséget láttam, semmi mást. A szememnek hozzá kellett szoknia a fényhez. Amint hozzászokott a szemem ehhez az erős fényhez, láttam a körülöttem elterülő látványosságot. Egy óriási díszes teremben voltam. A terem közepén egy hatalmas kristály helyezkedett el. Megbűvölt a szépsége. Önkénytelenül a kristály felé indultam és szerettem volna megérinteni. A hátam mögül hallottam egy éles hangot.

-Hé, ki vagy te és mit csinálsz itt?- kérdezte tőlem egy rókának kinéző nő- Mit csinálsz a kristállyal?

Nagyon megijedtem.

-Válaszolj, hogy ha kérdeztelek! Add vissza a kristálydarabot amit elloptál!

-Várj! Nem tudom, hogy miről beszélsz.

-Jamon! Vidd le a tömlöcbe és zárd be!

A kék kristály eltűnt előlem. Egy barna színű tömör falat láttam magam előtt. Mikor felnéztem egy óriást láttam. Disznó agyara volt és orra. Megszorította a kezem és elkezdett elvonszolni a teremből.

-Hé, eressz el! Ez fáj!

De hiába szóltam neki elengedte a füle mellett. Végigvonszolt több folyosón és egy hatalmas lépcsősor fogadott. Egy óriási csigalépcső. Rájöttem, hogy hiába ellenkezem, nem fogok semmit elérni vele. Mire leértünk a csigalépcső aljára, addigra nagyon elfáradtam. Bedobott egy tömlöcbe és bezárta.

-Hé, ugye nem akarsz itt hagyni egyedül?

Ezt is elengedte a füle mellett és itt hagyott egyedül. Néhány perc múlva egy fekete árny lépett elő a folyóból. Megijedtem. A cellám hátsó végébe húzódtam. Utána visszament a folyóba. Úgy látom nem tart túl érdekesnek. Ebben a pillanatban kinyílt a cellám ajtaja. Egy fekete alak ott állt kulccsal a kezében.

-Elmehetek?

Erre nem válaszolt, csak nézett rám. Végre valaki, aki nem akar nekem ártani. Pislogtam egyet és már ott sem volt. Kiléptem a cellámból és a lépcső felé vettem az irányt. Egy emeletet felgyalogoltam és egy gyönyörű tó fogadott. A lécső korlátja teli rakva káprázatos virágokkal. Elbűvölően szép ez a hely. Felgyalogoltam a csigalépcsőkön és mire felértem majdnem összeestem. Megpillantottam még több lépcsőt és elfogott a pánik. Elmentem a baloldalon lévő ajtóhoz. Beléptem rajta és egy hosszú folyosó fogadott egy csigalépcsővel. A hátam mögül lépteket hallottam. Egy férfi megszólított. Összerezzentem.

-Hmm.... Micsoda finom emberillat. Máris eljött a vacsora ideje?❤ Hé!

Ellöktem magamtól, majd elindultam abba az irányba ahonnan jöttem. Amikor visszaértem a különböző ajtókkal teli terembe, megláttam valakit a lépcső közelében. Gyorsan elbújtam egy oszlop mögé. Szerencsére nem látott meg és eltűnt a lépcsőhöz közeli ajtó mögött. Nagyon remélem, hogy nem látott meg engem. Felmentem az egyik lépcsőn és beléptem az ajtón. Egy különös helyiségbe jutottam el. Úgy nézett ki, mint valami kamra. Élelmek voltak polcokra rakosgatva és egy óriási tároló szerűség a terem közepén. Abban a pillanatban megkordult a gyomrom. Nem akarok feltűnést kelteni, ezért inkább nem veszek el semmit a polcokról. Éppen az ajtó felé tartottam, amikor egy kék hajú fiúba botlottam.