- ♡ -
A motorháztetőn ült, épp egy limonádét szürcsölve. Megígérte Louisnak, hogy majd hagy neki egy keveset, de szavát nem tartotta be; megitta az egészet. Régen volt már, hogy ilyen finomat ivott volna, az övé mindig vagy túl savanyú, vagy pedig túlságosan édes lett. A pohár aljára tapadt jégkockákkal játszott a fekete szívószállal, pedig rózsaszínt kért. De csak egy színben adtak, így nem volt esélye arra, hogy válogasson. Viszont ez sem vette el a kedvét a limonádézástól.
A kék szemű addig tankolt és fizetett, ami egy kicsit tovább húzódott a kelleténél és ez nem tetszett neki. Sosem szeretett sokáig várakozni, türelmetlen jellem volt. Aztán, miután kidobta a poharat, az inggel kezdett el játszani, ami egyébként nagy volt rá. De az ing az idősebb fiúhoz tartozott, az övé volt, a loknis igazából csak kölcsön vette. Tetszett neki az élénk, sárga színe és a szabása, mely kiemelte karcsú derekát, mégis védte mellkasát, így mutatott is, takart is.
Kicsit koszosnak érezte magát, régen történt már, hogy Converse-ét megtisztította volna. Nem volt rá büszke, viszont még így is sikerült szép állapotban tartania, és ez boldogsággal töltötte el szívét. Szeretett tisztán és színesen élni, Louissal.
Az említett épp akkor lépett ki a boltból, ajkai között cigaretta pihent, míg orrnyergén pilóta szabású szemüveg, ami még újnak számított, hiszen a kereten ott lógott az árcédula, ami egy kicsit vicces hatást keltett, legalábbis a zöld szemű így vélte.
- Dobd el gyorsan! -rivallt rá a bagóra utalva, mire a másik elmosolyodott.
- Majd ha fagy! -felelte dacosan amaz, majd Harry arcába fújta a füstöt.
Kismacskaként húzta fel orrát, fanyar arcot vágva. Szerette az illatát, viszont magát a füstöt mindig is rühellte, köhögnie kellett tőle.
- Nekem mit hoztál? -kíváncsiskodott, mikor észrevette, hogy Lou bizony rejtegetett előle valamit.
A kócos a lábai közé lépett, kezét továbbra is a háta mögé rejtve. Csókot lehelt a cseresznye színű ajkakra, és az övéinek még mindig dohány íze volt, hiába, hogy alig két perce szívta el azt a szálat.
- Hol a limonádém?
- Itt -simított pajkosan hasára a kérdezett, majd elnevette magát.
- Na szép -kacagott vele együtt a zafír szemű. - Én meg miket nem veszek neked ...
Harry elfelejtett levegőt venni, mikor megpillantotta a rózsaszín keretes, macskaszem ívű darabot, amit a kócos a tenyerében pihentetett. A göndör örömében sikongatni kezdett, s már követelte is, hogy a szemüveget rá adják.
- Jól áll.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm!!
Hálájának jeléül ölelésbe vonta a kocsi előtt állót, és úgy szorította őt, mintha csak az életén múlott volna. Ezek az aprócska, másoknak igazán semmitmondó ajándékok jelképezték neki a mindenséget, magát a csodát. Imádta a törődést, amit kapott, és imádkozott, hogy ő is megfeleljen annak, amit Louis elvárt tőle.
- Ezzel fellegeket kerget majd a kis szemed, élet.
Már csak egy órányi út volt vissza, nem több.
- ♡ -
