1.fejezet

193 7 0
                                    

  -Figyelj Levis! Jók a munkái , a vevők is megvannak elégedve és a felbérelők is . Menni
fog a hoki meccs , sőt garantálom ,hogy még egy kis jól megkeresett borravalót is szerez magának . Szóval kőtelező elvállalni! Ez a meló jó pénz lesz a cégnek is. Mostanában már az emberek nem veszik annyira az újságot ugyanis pár nyomkodás után már minden hírt ,reklámot megtalálnak az okoskütyüljükőn. Tudja maga van az a kereső oldal vagy ,mi...- döntötte jobbra a kopasz fejbúbját miközben a már a lassan elhamusodott szivarját vette a szájába és egy egyszerű öngyújtóval életet lehelt a káros anyagba. Bajusza ugyanúgy pöndörítve volt ,mint mindig . És az ékes Rolex úgy csillogott a kezén,hogy azt minden ember megirigyelhetné.

A Googlere gondol?-kérdeztem majd ,kiegyenesedtem  és azon kezdtem el gondolkodni ,hogy hány éves lehet a főnököm.?.  Vagy mikorra tervezik a temetését.?. Természetesen nem kívántam a halálát se neki ,se senkinek,de annyira öreg és ráncos egy manusz volt ,hogy kételkedtem abban ,hogy ezt a hetet még túl élné a nélkül
,hogy ne bízza rá a céget a lányára,Saroltra.
Aki gondolom igazán várja már az előre léptetését ,mivel majdnem 7 éve egy sima egyszerű újságíróként dolgozik  az alsó emeleten .

Én is ennek a hatalmas vállalatnak munkálkodom csak természetesen nem bulvársajtósként,hanem én inkább az eseményekről készült portrékat filozófialom ami nálam azt jelenti ,hogy én készítem őket. :)

-Igen ,igen arról...-hallottam mellékesen a feletesem hangját.Jézus még a beszéde is olyan öreg és rökönyös ,még szerencse ,hogy nem kap ideg összeroppanást a felesége ,hogy minden nap erre a rémes szólamra ébred fel.

-Szóval elvállalja a fotózást?-zökkentet ki a gondolataimból a vén ember én pedig egy kicsit össze rezzenve válaszoltam egyből igennel. Végülis minden munkának örülők . Még úgy is hogy teljes mértékben elhanyagolom mostanában magamat , a családomat és a barátaimat. De szükségem van a pénzre. Ebben a világban már tényleg senki se él meg úgy ,hogy tehetetlenül várja ,hogy az ölébe hulljon a gazdagság. Nem hiába van annyi koldus és szegény New York utcáin nap ,mint nap.
-Nagyszerű ,lányom! Akkor ma este nyolc órára várják magát a meccs szervezői.-állt fel elég lassan a székéből és áthajolva az asztalán kezet rázott velem. Bőrkeményedéses tenyere pedig olyan érzést váltott ki belőlem ,hogy "most aztán tényleg az ördöggel fogtam kezet".

Ezt az érdekes ,furcsa feelinget azonnal kizártam a fejemből és arra koncentráltam ,hogy a sok papírmunkával ide tolt asztalokban ne essek fejre miközben távoztam a főnökömtől. Majd mikor megfogtam a kilincset ,nyugodtam
konstatáltam ,hogy végre a folyosón vagyok , ép egészben. Ugyanis hajlamos vagyok ilyen frusztrált helyzetekben elesni és jól összetörni magam.

Az irodaház átjárója egészen keskeny ezért egymás mellett csak két ember fér el . Az egész
fal szürke ami kemény még is megnyugtató számomra ,bár a modernizált, bazi ,nagy lift elégé elrontja az otthonos összképet. Azonban most még is beszálltam a felvonóba ,ugyanis haza kellett érnem időben ,hogy elkészüljek az estére és kikeressem az ősziesebb ruháimat ,mivel nem hiszem ,hogy érdemes lett volna leginsben és top felsőben oda állítanom a jégpályára. Nem mintha hordanák ilyen viseleteket .

Hirtelen megállt a lift én pedig mocorogva vártam ,hogy kinyíljon az ajtó és figyelemre véljem ,hogy ki száll be mellém a kis légtérbe.
Majd azonnal feszültség keletkezett az egész testemben mikor belépkedet a bejáraton Simon,mivel pontosan tudtam ,hogy amint megpillant megint felírhatok a listámra egy újabb kínos pillanatot amit megint ő váltott ki. Ugyanis minden héten legalább háromszor elhív randizni a srác ,én pedig folyamatosan kifogásokat találok az ellen ,hogy elmenjek vele bárhová is, Félre ne essék ,én tényleg örülnék ha a szerelmi életem valami irányba elkezdene fejlődni de valahogy Simon és én köztem sosem
volt meg a kémia ,hiába is szeretné ezt ő. Ha ránézek nem úgy tekintek rá mint a leendő pasimra hanem inkább a barát zónát megkockáztató haverra. Pedig néha már tényleg sajnálom szegénykémet de ha nem akkor nem! Nálam ez a tabu.

Ridiculous💸Where stories live. Discover now