Advent a Pál utcában 2019

13. Pásztorok, pásztorok

[Cselnakos, Nemecsek/Idősebbik Pásztor és kezdetleges BokÁts]

– Középső ujj törés a jobb kézen – morogta Kolnay doktor –, enyhe boka ficam. – A háttérből kisebb kuncogás érkezett, de nagyon gyorsan elhalt – Felszakadt szemöldök, több horzsolás az arcon és enyhe váll húzódás.

Kolnay doktor megfordult. A rendelőben két toldozott-foltozott fiatal üldögélt az ágyon, és nagyon próbáltak ártatlanul nézni, de Csónakosnak az már öt évesen se ment, Pásztor Ádámnak meg olyan pajkosság csillogott a szemébe, hogy az ördög is megirigyelhette volna. Mellettük karba font kézzel, és "mélységesen nagyot csalódtam bennetek" tekintettel ott állt Boka és Áts Feri.

– Akarom tudni, hogy mi történt? – tette fel a költői kérdést Kolnay doktor. Igazság szerint nem már nem akarta tudni. Az első alkalomnál még akarta, aztán rájött, hogy hatvanhoz közel már vigyázni kell a szívére, így nem kérdezett.

Az egész egyébként úgy kezdődött, hogy Csónakos énekelni kezdett. Vagyis, ha pontosabbak akarunk lenni akkor az egész sokkal korábban kezdődött. Pontosan a 13 évvel ezelőtt, amikor a kis Csónakos Bandika azt tesztelte mekkora az apja tűrőképessége. Napszaktól és tevékenységtől függően 8-10 perc kell ahhoz, hogy az idősebbik Csónakos keze eljárjon, persze ezt az eredményt hosszas kísérletezés előzte meg. Azóta Csónakos szerette kideríteni kit meddig lehet idegesíteni mire teljesen kiborul. Nemecseknek elég volt két perc, Cselének olyan 5 perc, de Cselével nem szokta ezt játszani, mert nem szerette sírni látni, meg az általában sex megvonással járt. Boka kemény dió, őt nagyon nehéz kiborítani, egynapi kemény munka volt mire Csónakos elérte, hogy rá nem jellemző módon, magából ki kelve kiabáljon vele. Mondjuk azóta azt se csinálta, mert addig azt hitte a csendesen mérges Boka a félelmetes, de a majdnem síró kiabáló Boka nagyon para.

Szóval valahogy így kezdődött, de közben történt még egy fontos esemény, ami ide vezetett, ezt pedig a békekötés volt.

A Pál utcai fiúk és a Vörösingesek békeszerződést kötöttek, amit ünnepélyesebb keretek között írtak alá, mint a függetlenségi nyilatkozatot. Ide pedig egy számháború vezetett. Egy nagyon komoly, nagyon hosszú számháború, ami alatt Pásztor Ádám és Nemecsek Ernő ahelyett, hogy győzelemre juttatta volna a csapatukat, inkább elbújtak egy farakás mögé csókozni. Pechükre pedig pont Boka és Feri talált rájuk. Feri annyira ledöbbent, hogy köpni-nyelni nem tudott, Boka meg olyan igazi apukás stílusban rájuk kiabált, hogy "Ernő, mégis mi folyik itt?"

Buta kérdés volt, mert az egymáson fekvés, Ádám félig kigombolt nadrágja, meg Ernő nyakán a harapásnyom eléggé egyértelművé tette, hogy mégis mi folyik. A számháború rendkívüli eseményekre hivatkozva Boka és Feri is beszüntette, aztán jött a színvallás, hogy Adám meg Ernő már 3 hónapja randizik titokban. Ezután egyértelművé vált, hogy a versengésnek semmi értelme. Persze sem Ádám, sem Ernő nem adott ki soha hadi titkokat, volt nekik jobb dolguk is mikor együtt voltak, de Boka nem akarta hogy ez az egész befolyásolja a kapcsolatukat. Szóval, megszületett a béke megállapodás, nincs több háború, csata, verseny. Volt helyette Csónakosnak még több delikvens, akit idegesíthetett, mert a két társaság elkezdett közös programokat csinálni. Szebenics és Wendauer egész könnyű préda volt. A kisebbik Pásztor már egy kicsit nehezebb, Feri is hasonlóan Bokához nem adta könnyen magát, de azért Csónakosnak csak sikerült elérnie, hogy elküldje a halál faszára, és ott volt Ádám. Na, Pásztor Ádám személyében Csónakos igazi ellenfélre talált, mert nem hogy Ádámot nem idegesítette,a mit csinált, hanem még vissza is vágott.

Csónakos kitartóan próbálkozott, de Ádámról lepergett a sértések, a beszólások, a cukkolás, az idegesítő kérdések, minden. De Csónakos nem adta fel.

Közben az örök romantikus Nemecsek meg a szerelemért rajongó Csele a fejükbe vették, hogy összehozzák Áts Feri és Boka Jánost, mert ezek felfedezni vélték, hogy a két vezért finoman kerülgeti egymást. Nyilván a két érintetett nem kérdezték meg ez ügyben.

Nos, így került ez a hat jómadár a hóval borított Normafára hóembert építeni. Bokának mondjuk voltak kétségei, hogy hó, szabadtér, Csónakos és Pásztor együtt nem jó párosítások, de azt remélte így karácsony közeledtével talán Csónakost is átjárja a szeretett, és végre normális ember módjára fog viselkedni.

Tíz perc. Ennyire hagyták Ferivel magukra őket, amikor elmentek forralt bort és rétest venni. Már majdnem sorra kerültek, amikor Boka telefonja megszólalt, a vonal túlsó végén pedig egy zokogó Nemecsek és Csele könyörgött nekik, hogy jöjjenek vissza, mert Csónakosra és Ádámra ráomlott egy fából készült valami.

Csónakosnak végre sikerült megtalálnia mi az az egy dolog, amivel Pásztor Ádámot az őrületbe lehet kergetni.

"Pásztorok, pásztorok örvendezve sietnek Jézushoz Betlehembe."

Ádám olyan szinten gyűlölte ezt a dalt, hogy egyszer képes volt ketté törni a CD-t egy karácsonyi buliban.

Csónakos énekelni kezdett, Ádám szólt neki, hogy ezt ne, Csónakos meg csak azért is. Először csak egy kis hógolyó csata aztán kergetőzés és nyilván be kellett menniük egy olyan részre, ami el volt zárva a látogatók elől. A vége az lett, hogy a nagy röhögés, anyázás és lökdösődés közepette rájuk omlott egy tetemesebb mennyiségű hó, meg egy nagyon rossz állapotban lévő fa mászóka.

Na, így került Pásztor Ádám és Csónakos az öreg Kolnay doktor rendelőjébe.

– Egy hét múlva várom magukat kontrollra.

– Köszönjük, Kolnay úr – mondta Boka komolyan, aztán ránézett a két jómadárra az ágyon. – Köszönjetek, aztán menjünk. 

Ádám és Csónakos is elmotyogtak egy-egy viszontlátásra-t, és lehajtott fejjel kiballagtak a folyosóra. Boka tényleg úgy viselkedett velük, mint egy apuka.

– Csónakos, nem piszkáld a kötést a homlokodon.

– De húzza szemöldökömet – nyafogott Csónakos.

– Akkor se!

– Kis karácsony – kezdte dúdolni Ádám, ahogy sétáltak lefelé a lépcsőn.

– Nagy karácsony – Csónakos folytatta.

Boka és Áts Feri egyszerre vágta őket tarkón.

– Mára elég volt az éneklésből – szólt rájuk Feri.

– Jó bunyó volt – vigyorgott Ádám –, csak kár, hogy ránk dőlt az a szar.

– Ja. – Csónakos felemelte a kezét, nézegette a bekötött középső ujját aztán elröhögte magát. – Na, már csak ezért simán megérte! Erőlködés nélkül be tudok neked mutatni!

– Idióta.

Amikor leértek az épület aljában és megpillantották a kopott zöld széken pityergő Cselét meg Nemecseket, akkor már egyikük se gondolta úgy, hogy mekkora nagy buli volt.

– Szépfiú, nem kell itatni az egereket. Nincs semmi baj.

– Itt fáj? – kérdezte Csele és rábökött Csónakos bal vállára. Csónakos megrázta a fejét, Csele pedig egy irgalmatlanul nagyon rávert. – Te hülye fasz! Tudod te mennyire megijedtem? Azt hittem nem jössz ki. Azt hittem...

– Ne haragudj, Szépfiú. – Csónakos magához ölelte Cselét. – Tudod, hogy a jó Isten vigyázz a barmaira.

Csele hamarabb megbocsájtott Csónakosnak, mint Ernő Ádámnak. Ádám is bocsánatot kért, amiért megijesztette Ernőt, de a kis szőke nem akart annyira könnyen megenyhülni. Boka kiosztotta a záró jelentéseket, elismételte amit Kolnay doktor mondott, főleg azért, hogy ennek a két jómadárnak a párja is hallja, mert volt egy olyan érzése egyik se fogja betartani az orvosi utasításokat aztán útjára bocsájtotta őket.

– Kávé vagy pálinka? – kérdezte Feri.

Boka felnevetett.

– Nem vagyok oda a pálinkáért, de egy ír kávét szívesen meginnék.