daddy's property - befejezett -

19.rész

uramisten
uhmm—
guess who's baack?😽✌🏻
vissza tertem yall thirsty mfs
az el múlt pár hónapban kaptam egy pár értesítés arról, hogy még mindig olvassák a könyveimet és csak úgy néztem a gülü szemeimmel, hogy
wat???
úgyhogy— igen.
meg írom most már ezt a szart végre lmao
nem ígérem, hogy tanultam valamit az írással kapcsolatban az elmúlt időben, de azért remélem hogy elég az, hogy be fejezem az át írást végre lol

Yoongi POV.

Az irodában járkáltam fel-alá, míg Jimin és Yoonah a kanapén ült és beszéltek. Eleinte nem érdekelt, hogy Yoonah el mesélni, hogy mi és hogyan történt köztem és Kim között akárkinek is, viszont rá jöttem, hogy még is Jimin az akinek ezeket el meséli. Nem akartam, hogy Jimin erről tudjon. Főként azért nem, mert Jimin számára nem is az volt a fontos, hogy én miket csináltam vele és hogy mennyi dolgot vettem annak a lánynak, nem... Neki az volt a problémája, hogy én hogyan bántam vele.

Egy jó fél órája már, hogy meg érkeztünk az irodába és amióta itt vagyunk, Jimin és Yoonah egyfolytában beszélnek. Igaz főként Yoonah az, akinek dőlnek a szavak a szájából, viszont Jimin sem tud csöndben maradni... Ha valami olyan dolgot hall, ami számára fel háborító vagy sértő, egyből ki ad valamilyen hangot és meg lepődik, hogy én még is milyen ember is vagyok valójában. Miután Yoonah végre a végére ért, Jimin azt se tudta, hogy milyen dimenzióban tartózkodik éppen és egyből fel állt, majd felém vette az irányát.

"Na de Yoongi! Hogy tehetted ezt vele? Ő is emberi lény, emberi érzésekkel! Attól még, hogy neked alig vannak érzéseid és az a kevés közőtt is nagy részt csak a kanos érzelmeid vannak, attól még másnak tudod vannak!" Jimin miközben ezeket a szavakat dobálta felém, meg állt és keresztezte karjait mellkasa előtt. Ki engedtem egy sóhajt, miközben fejemezmt hátra szegeztem.

" Már meg ne haragudj, Jimin, viszont neked ehhez pont semmi közöd nincsen, hogy én mégis miket csináltam és kivel. Ez az egyik, a másik pedig, hogy ez már rég a múlté! Nem kéne ezen fennakadnod, főként úgy, hogy mint ahogyan már mondtam semmi közöd nincsen hozzá!"Jimin ennek hallatán meg forgatta a szemeit, miközben fejét rázta balról jobbra. Értetlenül álltam Jimin előtt, Ő pedig csak szúrós szemekkel égetett lyukat a fejembe.

" Már hogy ne lenne közöm hozzá? Tudtommal, most velem vagy egy kapcsolatban! Te is tudsz az én volt kapcsolataimról és te neked is volt bele szólásod, akkor nekem miért ne lehetne?" Ennek hallatán fel nevettem és el fordultam, majd az asztalomra támaszkodva meg ráztam a fejemet. Arcomon a gúnyos mosoly mindent el árult.

"Megint kezded... Mindig ezt csinálod, ki forgatod a szavaimat, aztán meg nekem ugrasz..." Az asztalról el vettem a kezeimet, fel egyenesedtem, zsebre tettem a kezeimet, majd Jimin felé fordultam és olyan közel hajoltam az arcához, hogy csak is Ő hallhassa. "Ne gondold, hogy annyira tökéletes, vagy okos vagy, Jimin. Ha annyira az lennél, akkor miért pont az én karjaimba menekültél?" Hallani lehetett, ahogy Jimin csikorgassa a fogait. Yoonah fel kelt a kanapéról viszont látszott rajta, hogy nem mert minket meg közelíteni.

"Én csak segíteni akarok neked Yoongi, de ha ekkora egy paraszt vagy, akkor nem fog menni." Arcomon egy újabb gúnyos mosoly jelent meg, viszont Jimin arcán lehetett látni, hogy bármelyik pillanatban el tudna pattani az a maradék tartás, ami volt benne, így gondolkodás nélkül meg szólaltam.

"Segíteni? Nekem? Minek? Nincsen szükségem a te segítségedre. Azt hiszed, hogy ha ilyen kedves vagy velem, örökké veled fogok maradni? Szerinted Kim nem így viselkedett velem? Egy szavamba kerül és minden szarodat a házam elé dobálják az inasaim és meg ebből a rohadt helyből is ki dobnak, mint macskát szarni." Jimin dühe ennek hallatán egyből el szállt és arcán meg jelent a csalódottság, szomorúság. Szemei könnyezni kezdtek és egyből el lépett tőlem. Yoonah felé pillantottam és csak is annyit láttam, hogy kezeit szája előtt tartja, miközben minket néz kétségbeesetten. Amint meg látta, hogy Jimin arcához kap és kezeibe temeti arcát, egyből oda ugrott hozzá és ki kísérte az irodából, de mielőtt be csukta volna maguk mögött az ajtót egy csalódott pillantást vetett rám és meg rázta a fejét, majd be csukta az ajtót, ott hagyva engem egyedül.