Száguldás és szerelem (Befejezett)

14 fejezet

Adam Davids szemszöge:

Utálom a sajtónapokat, ki nem állhatom őket és mivel Lia nem jön velem még rosszabb az egész. Alig várom már, hogy a Spanyol nagydíj után legyen egy kis időnk egymással Liával. Gondolkodtam, hogy visszamehetnénk Hollandiába, vagy maradhatnánk Barcelonában. Mindegy hol legyek csak az a lényeg, hogy az ő közelében lehessek. Lassan már eljutok arra a szintre, hogy megkérhetném a kezét. Hisz ha már úgy is együtt lakunk akkor miért ne. Egyszer élünk úgyis. És én szeretem őt ő szeret engem akkor mi akadálya van. Igazából most, hogy Liával vagyok egyre többször jut eszembe a család, hogy milyen lesz majd ha nekünk családunk lesz. Lia előtt más volt az életem, de minden más lett miután összebotlottunk. Csak a Forma1 létezett nekem, ne meg a csajok. Azok voltak bőven is. De semelyik sem tudta elnyerni a szívemet, és szerintem amikor végleg elnyerte a szívemet Lia az az volt amikor az ágyon beszélgettünk. Tisztán emlékszem arra...

"-Mi te félig spanyol vagy? Ne bassz.-ámul el teljesen.

-Igen, édesanyám spanyol volt apám pedig brit. Apám üzleti úton volt úgy találkoztak.-emlékezek vissza arra amikor édesanyám mesélt róla.

-Az én szüleim az iskolában ismerkedtek meg, de tudod mi lett  a vége. Nem illettek egymáshoz. -rázza meg a fejét.

-Lehet,de én úgy gondolom, hogy apámhoz semmilyen nő nem illik illetve illett volna.

-Az enyémhez se, a mi apáink elvoltak cseszve.-kulcsolja össze a kezeinket.

-De ígérem majd a mi gyerekeinknek jó apjuk leszek.

-Ó, szóval el szeretnél venni feleségül?-kacag fel édesen.

-Talán. Miért szeretnéd?-vonom fel a szemöldökömet.

-Igen, minden vágyam az, hogy Miss Davids legyek.-sikongat kislányosan."

Talán ez volt az a pillanat amikor eldöntöttem, hogy feleségül szeretném venni...

-Cső Charles.-köszönök oda a csapattársamnak.

-Csá Adam. Hol hagytad a csinos barátnődet?-heccel viccből.

-Ott van  a Boxokban.-biccentek feléjük.-De szállj le róla.-megyek el mellette.

-Sok sikert.-kiabál utánam.

-Neked is.-viszonozom a gesztusát.-Hola Carlos.-köszönök a hazai versenyzőnek Carlos Sainznak.

-Hola Adam.-int vissza. Majd beülök a kocsiba és kezdődik is az edzés. Mindenki elindul a ma már ismert terepen ami 4655 km hosszú és 66 kört megyünk rajta. Nagyon szorosan egymás mögött vagyunk idővel, de sikerül leelőznöm a Renaultot utána a Meclarent és a Mercedest is. Sőt már lassan a csapattársamat is lehagyom. Innentől már csak azt érzem amikor mindig amikor bele ülök a Formula 1-es autómba, mintha repülnék ennél csodálatosabb érzés nincs a világon. Azért nem még mindig nem bántam meg, hogy ellenszegültem apámmal és a Forma1-et választottam és teljesen hihetetlen volt, mert teljesült az álmom. Amikor autóban ülsz olyan gyorsan telik az idő egyszerűen észre sem veszed, a kanyaroknál csak csak valamilyen szinten, de amúgy nem az egyenes területeknél csodálatos érzés vezetni ahogy látod, hogy  a tömeg szurkol neked és a zászlót lengetik az valami fenomenális érzés. És akkor rájössz, hogy miért is ezt választottad és hogy ők miért téged választottak... Az időmérőn egészen jól kezdtem, de 13. lettem egy motorhiba miatt, ez azt jelenti hogy nem kell félnem a holnapi futamtól.

Már csak annyit veszek észre, hogy felsorakozunk a versenyre...