Beszélj, mint egy angyal, te ÖRDÖG/Harry Potter fanfiction /

~1.6~látogatás

Halvány mosollyal lépkedtem az iskola folyosóin. Szeptember közepéhez képest az idő még mindig nem mutatott hajlandóság arra, hogy hidegebbre forduljon, aminek én személy szerint nagyon örültem. 

Eoise és Pansy elől sétáltak, míg én és Daphne mögöttük éppen az átváltoztatás házin tanakodtunk. Nagyon jóban lettünk a barna hajú lánnyal. Mivel ő is félvér, azaz az egyik szülője mugli születésű, így ő is köztük nevelkedett. Sokat meséltünk egymásnak a kedvenc otthoni elfoglaltságunkról, vagy a tapasztalatainkról. Ő például nagyon is szeretett festeni. Engem is próbált rávenni az alkotásra, eddig sikertelenül. Párszor meg is engedte, hogy megnézzem az alkotásait. A nagyterembe leültünk reggelizni, mikor a termet ellepték a baglyok. Nyx előkelően szállt le elém az asztalra és pottyantott az ölembe egy gyűrött levelet.

-Mit hoztál nekem kedvesem? - simítottam végig fekete tollazatán amit csak halk kedves huhogással díjazott. Kinyitottam a borítékot. Hagridtől jött, arra kért, hogy szombat lévén menjek el hozzá délután a kunyhójába beszélgetni.

Gyorsan a levél aljára írtam, hogy elfogadom a meghívását, majd még egyszer megsimítottam gyönyörű baglyomat és útjára engedtem.

-Hódolód van Potter? - lépett mögém Theodor a fiúkkal a nyomában, majd letelepedett mellém.

-Amennyiben az iskola gondnoka, aki elkísért az Abszol Útra és segített nekem és a bátyámnak, hódolónak számít, akkor igen. - rántottam vállat, majd a pirítósomnak szenteltem a figyelmem.

-A gondnok? - nézett rám Draco, gúnyosan felhúzott szemöldökkel, mire teljes testtel felé fordultam.

-Elhiszem, hogy a Te aranyvérednek nem felel meg egy gondnok segítsége, de nekem történetesen a barátom. Sok mindent köszönhetek neki éppen ezért nem tűröm, hogy megjegyzéseket tegyél rá. - mondtam lassan, a srác arcába bámulva, aki a megjegyzésemre csak nyelt egyet, majd bólintott egyet.

-Köszönöm Draco. - mosolyodtam el, mire Blase felnevetett mellettem.

-Már értem miért kerültél a Mardekárba-mondta mire mind csatlakoztunk hozzá.

***

A délelőttöt a klubhelyiségben töltöttük, a házi feladatainkat körmöltük, mikor az amúgy is késésben lévő Draco rontott be a helyiségbe.

-Hallottátok?! Jövő héten kezdődnek a repülés órák! - kiáltotta, mire Theodor és Blase izgatottan felpattantak, és egymás kezét fogva ugrálni kezdtek, amit mi lányok nevetéssel díjaztunk. Vicces volt, ahogy a csokoládé- szín bőrű fiú és a fehér bőrű barna hajú fiú kisgyermek módjára járjak örömtáncukat a hírre. Ekkor a fal mellett álló ingó órára néztem. Ebéd idő.

-Menjünk ünnepeljük meg egy kis süteménnyel, és ebéddel. - mosolyogtam a többiekre, mire egyetértően bólogattak.  Lassan felkászálódtunk a puha fotelekből, majd egymást cukkolva megindultunk. Draco és a fiúk a kviddics nevű játékról beszélgettek, míg mi kacagva hallgattuk a történeteket. Egyértelműen Blase - é volt a legviccesebb, aki arról számolt be, hogy egy játék során annyira a cikeszre koncentrált, hogy nem vette észre, hogy belehajtott egy fa lombjába.

-Sajnos első évesek nem indulhatnak a válogatón. - morfondírozott hangosan Theodor eltévedt arccal, és elvékonyított hanggal.

-Hát nem tudom, nem veszélyes ez? - kérdeztem, elgondolkodva, mire Theodor magyarázni kezdett.

-Nem, egy tanár fog vigyázni ránk, ráadásul nagyon felemelő érzés a levegőben repülni.

-Én jobban szeretek két lábbal a földön járni. - nevettem fel idegesen, belegondolva, hogy milyen lenne egy fa nyélen ülni a levegőben. Hirtelen valaki megtagadta a vállam, mire megtorpantam. Draco és Blase álltak mellettem, sejtelmes arckifejezéssel.

-Mit csináltok? - kérdeztem egy pillanattal azután, hogy újraindítottam a szívem.

-Megmutatjuk milyen érzés repülni-magasodtak felém a fiúk.

Galád módon nem hagytak nekem menekülési útvonalat és természetesen erősebbek is voltak.

Válaszolni sem volt időm, a vállukra kaptak, de olyan gyorsan, hogy majdnem leborultam, és szaladni kezdtek velem.

Felsikoltottam, ami rögtön át is változott nevetéssé. A lábaim a magasban, míg a vállukon egyensúlyoztak. Kinyújtottam a karom, így tényleg olyan volt, mintha a föld felett repülnék. A diákok szétváltak előttünk, és velünk együtt nevettek.

Egészen a nagyteremig vittek, majd ott nemes egyszerűséggel ledobtak a padra.

-Köszönöm a fuvart srácok. - kacsintottam rájuk, majd egy puszit küldtem feléjük. 

-Szolgálatára, hölgyem. - hajolt meg előttem Blase, majd megragadva a kezemet egy csókot nyomott a kézfejemre. Mostanában ez volt a kedvenc játéka, hogy megpróbáljon zavarba hozni. Eddig nem igen sikerült neki.

Elnevettem magam, majd a többiek érkezése után nekiláttam a finomabbnál finomabb ételeknek.

****

Ebéd után nem mentem vissza a klubhelyiségbe. Lassan kényelmesen lépkedtem az udvaron keresztül egészen a kis erdőszéli kunyhóig. Bekopogtam, mire hangos kutyaugatás támadt. Egy pillanatra elfogott a félelem, de amint meghallottam Hagrid hangját meg is nyugodtam. Kinyílt az ajtó, mire megjelent az ajtóban a mosolygós óriás.

-Szervusz Sierra! Kerülj csak beljebb. -  invitált be a kunyhóba.

A ház nem volt túl nagy. Szinte egy szobából állt, mégis kellemes légkör fogadott. Sütemény illata terjengett odabent.

-Köszönöm Hagrid, hogy meghívtál magadhoz.

-Ugyan, nem kell megköszönnöd. Kíváncsi voltam, hogy megy a sorod mostanság. Hogy tetszik az iskola?

-Nagyon jól vagyok, köszönöm. Az iskola csodálatos, minden olyan lenyűgöző. Képzeld már tudok gyufából tűt csinálni és lebegtetni egy pehelytollat. -büszkélkedtem el a tudásommal, mire az óriás elmosolyodott. Agyar (Hagrid óriási kutyája) ekkor úgy döntött, hogy kipróbálja milyen a combomon aludni, így a nagy fejét az ölembe hajtotta. Elmosolyodtam, és simogatni kezdtem a füle mögött.

-Agyar kedvel téged.-jegyezte meg mosolyogva - Nagyon örülök neked Sierra, és hogy érzed magad a házban? Kedvesek veled?

Aggodalma szétterjedt az arcán. Összeráncolta a szemöldökét, amitől úgy nézett ki mint egy morcos öregember.

-Igen, sok mindenkit megismertem. Úgy hiszem kedvelnek engem-gondoltam a társaimra elsősorban Daphne-ra és a fiúkra.

-Nagyon örülök. Mesélj nekem egy kicsit róluk- mondta kedvesen mosolyogva. A kérdései és az őszinte kíváncsisága megmelengette a szívemet. 

-Először is ott vannak a szobatársaim.  Daphne félvér, akárcsak én. Bringstone-ban nevelkedett fel. Nagyon szeret festeni, és nagyon tehetséges benne. Aztán ott van Eoise és Pansy akik arany vérűek. Nem sokat tudnak a muglikról és a szokásaikról, de szeretik hallgatni a történeteinket és egész kedvesek velünk. Ott van még Blase, ő segített felvinni az utazóládámat a vonatra, és invitált meg a társaságba. Nagyon kedves és figyelmes, sokat lehet vele viccelődni. Theodor kissé vissza húzódóbb, de nagyon kedves és ott van Draco...

-A Malfoy fiú?-vágott a szavamba a férfi meglepődötten, mire bólintottam.

-Igen. Tudom, hogy kicsit távolság tartónak tűnik, de nagyon kedves, ha megismered, bár megvannak a rossz szokásai, ahogy mindenki másnak is.-mosolyogtam elnézően a cseppnyi rosszallását

-Egyszer elhívhatnád hozzám a barátaidat, persze csak ha van kedvük és idejük a tanulás mellet.

-Igen, ez egy nagyon jó ötlet. -lelkendeztem.

Hagriddal sokáig beszélgettünk, majd egy meleg öleléssel búcsúztunk egymástól.