Amíg a világ el nem választ...

4.rész

A kúria egy óriási sötét épület volt, tömérdek mennyiségű borostyánnal a falain. Szinte már nem is kúria volt hanem kastély.
Elizabeth egy kicsit megijedt, ugyanis most tudatosodott benne teljesen, hogy egy szellemet fog keresni. Eliza meg kereste az ajtót, és egy nagyot nyelve be kopogtatott, de sajnos nem nyitott ajtót senki. Majd egyszer csak egy autó hangját hallotta meg a háta mögül. Majd az autóból kiszállt egy 30-as éveiben járó férfi.
-Jó napot! Az én nevem Thomas Webster. Én vagyok a kúria tulajdonosa.-Mutatkozik be a férfi, majd a kezét a lány felé tartja üdvözlés képpen.
-Jó napot! Elizabeth Russel. Újságíró.-Mutatkozik be a lány is majd kezet ráznak.
-Szóval akkor magát küldték, hogy megkeresse a szellemet és írjon róla.-Teszi fel a tulajdonos a felesleges kérdést, miközben elő kap egy óriási kulcscsomót amivel ki nyitotta az ajtót.
-Igen, de szeretnék magától is kérdezni pár dolgot.-Kezd el Elizabeth máris körmölni a kúriáról.
-Ezer örömmel válaszolok a kérdéseire kisasszony.-Löki be Thomas az ajtót.
-Köszönöm. De kérem hívjon csak simán Elizabethnek.-Azzal be is lépett a lány az épületbe.
-Rendben, csak simán Elizabeth.-Majd Thomas is belépett az épületbe. A kúria nem volt különb belül, mint kívül. A falak porosak és tele vannak pókhálóval, az a csekély kis bútorzat pedig fehér lepedőkkel vannak letakarva.
-Akkor mik is lennének azok a kérdések?-Rántotta le a lepedőt két székről és egy asztalról Thomas, majd leült az egyik székre.
-Igen, szóval.-Ült le Elizabeth a tulajdonossal szemben és bejárata a tollát.
-Mióta is van a tulajdonában ez a kúria?
-Már vagy 50 éve a családom tulajdona, de én úgy döntöttem eladom.
-És pontosan miért is adja el?
-A szellem miatt, meghát az se gond, ha jön egy kis pénz.
-Telhetetlen.-Morogta a lány az orra alatt.
-Honnan gondolja, hogy itt tényleg kísértetek vannak?
-Saját magától nyitódnak és csukódnak az ajtók, önszántából recseg a padló, remegnek a lámpák, akárhányszor gyertyát gyújtok mindig egyből elalszik.
-Értem és látta már saját szemével a szellemet?
-Hát ami azt illeti nem, de sajnos nekem most mennem kell. Meg mutatom a szobát.-Nézte meg Thomas az óráját, majd leporolta öltönyét, és elindult a lépcső felé.
-A szoba egy kicsit poros, de minden le van takarva, úgyhogy az ágy és a többi berendezési tárgy nem annyira. Bárhova mehet, az áramot mingyárt be üzemelem.
-Rendben.-Hallgatta végig a lány Thomas "bevezetőjét" amit egy kicsit unt.
-Valamit kell fizetnem, hogy amíg  itt lakok?-Baktatott a táskájával fel a lépcsőn és végig a folyosón.
-Nem. A főnökével már mindent le rendeztünk.-Kereste elő az óriási kulcscsomót Thomas. Miután meg lett a kulcs és ki nyitotta az ajtót át adta az összeset a lánynak.
-A kulcsok, remélem megtalálja a szellemet és mindent megtud, hogy mióta van itt, miért és a többi kérdés. Viszont látásra.-Thomas biccentett, azzal ott hagyta a lányt a poros, pókhálós kúriában a szellemmel. Elizabeth miután kipakolt úgy gondolta, hogy ma nem keresi meg a kísértetet hanem csak szétnéz az udvaron, és az egész épületben.

A kísértet mindvégig látott mindent. A beszélgetést, a lány enyhe rémültségét és ahogy a nagyképű Thomas faképnél hagyja. Különös érzés kapta el, amint meglátta a lányt, olyan kellemes bizsergető. Hiába már teste ugyan nem volt, de teljesen valódinak érezte az érzést. Megjelenni még nem mert, ezért csak tisztes távolságból figyelt.