I LOVE YOU | jaeten ff.

♡

"Sajnálom Jae. Nincs időm egy párkapcsolatra."

A szavak melyek hallatán valahogy nem fanyarodott el a szívem, pedig kellett volna. Nem gyűlöltem őt teljes szívemből, inkább csak haragudtam. Az első szakítás. Talán azért nem fájt annyira, mert semleges volt nekem ez az egész. Bebeszéltem magamnak, hogy mennyire szeretem mégis rég másért dobogott a szívem. Másért, akit ha meglátok, pillangók repdesnek a hasamban és ő az, kinek bókjai seperc alatt lángra lobbantják szívem. Ezt érzem én szerelemnek, nem pedig amit 9 hónapig erőltettem. Yensun persze csodálatos barát, amilyet mindenki kívánhat magának, egy kivétellel. A kivétel pedig én vagyok.

A város utcáit járva figyeltem ahogy az emberek kapkodva készülnek az év végére és a karácsonyra. Szerettem az ünnepet, persze csak, mert megvolt a maga varázsa. Csodálatos érzés volt, hogy a család együtt ült asztalhoz elfogyasztani az adott közösség hagyományos ételeit. Bár az asztalra néha ki került egy-egy üveg alkohol tartalmú ital, főleg szilveszter felé közeledve én mégis szerettem ezeket. Monotonnak tűnhetett, de gyermekded mosollyal csodáltam a nappalit befoglaló fát.

Éppen egy találkozóra indultam mikor hirtelen beugrott a legjobb barátomnak tett ígértem. Gyors irányváltással rohantam vissza apró lakásunkba, majd tárcámat megragadva indultam a belvárosba. Izgatottan hívtam fel Chittaphont. Ahogy felvette a mobilt, hangjában érezhető volt mosolya, mely midig jó kedvre derített. Rá gondolva is heves tempót diktált szívem ritmusa, majd megszólaltam.
"Várlak. A forralt boros bódénál állok hyung" beszéltem mosolyogva a készülékbe. Egyszercsak megszakadt a vonal, mely kissé elszomorított. Lefelé görbülő ajkaim kezdtek kiszáradni. Mégsem jönne el? Mi történhetett? Vajon programja van? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merültek fel bennem.

Mikor hyungom perecek múlva sem tűnt fel a közelben, kezdtem feladni a reményt, hogy eljön. Elindultam az óriáskerék felé, pontosabban indultam volna ám ebben két vékonyka kar megakadályozott. Mosolyogva fordultam meg. Pontosan tudtam ki az, de azért biztosra szerettem volna menni.
—Szia Jaejae.-suttogta mosolyogva a fiú mellkasomba, majd felnézett rám.—Siettem ahogy tudtam. Sajnos nem vagyok a leggyorsabb és az apró lábaim sem a legelőnyösebbek ilyen téren. De a lényeg, hogy itt vagyok.-engedett el lassan.
—A lényeg, hogy itt vagy. És szerintem semmi gond a lábaiddal. Olyan cukik. Mint te.-böktem meg arcát vigyorogva.
—Inkább azt mond, hogy mi a helyzet. Yen nem jön?-nézett rám.
—Yensun nem jön. Az a helyzet, hogy nem vagyunk már együtt. Szét váltak útjaink.-mosolyodtam el látva szemei csillogását.
—Mi? De olyan jól megvoltatok.-hajtotta le fejét, ám állánál fogva felemeltem s megráztam buksim. —Gondok voltak? Esetleg megcsalt? Megverem ha félre lépett! Egy ilyen édes sráccal, mint te Jaejae, ne szórakozzon senki.-fonta össze karjait mellkasa előtt.
—Szó sincs ilyenről. Unalmassá vált, én pedig akartam egy kis színt vinni a napjaimba. Nem voltunk egymáshoz valóak. De ne aggódj Chitta. Jól vagyok.-karoltam át vállát mosolyogva. —Forralt bort?
—Jöhet.-nézett fel rám mosolyogva. —Utána óriás kerekezzünk.-kezdett el pattogni. Bólintottam egyet, majd elindulva a stand felé meséltem el neki szakításunk körülményeit, s megnyugtattam, hogy ne aggódjon miattam.

Órák múlva is, még mindig a vásárban bóklászva beszélgettünk hyungommal. Sok minden került kivesézésre, köztük sok kínos téma is. Legalábbis évekkel ezelőtt kínos lett volna, de ma már csak jót virultunk rajta.
—Jaejae~karolta át nyakam mosolyogva. —Iszunk még egy forraltbort?-nézett mosolyogva szembe. Ha akartam volna se tudtam volna nemet mondani. Elbűvölő mosolyával azonnal levett a lábamról és bólintottam egyet. —Utána üljünk fel az óriáskerékre~ húzgálta meg kabátom ujját. Elindultunk a forraltboros stand felé, majd miután megittuk, be álltunk az óriáskerékre várakozó sorba.

—Uu. De gyönyörű innen a kilátás.-tapadt az üvegre Ten hyung melyet mosolygva figyeltem. —Bár hozzád még mindig nem fogható.-fordult felém mosolyogva. Vöröses színt vett fel arcom és halvány mosolyra görbültek ajkaim. A fiú óvatosan közelebb ült hozzám és tekintete tisztán követhető volt, ahogy szemem és ajkaim közt cikázik. Vajon arra készül amire gondolok, vagy csak bebeszélem magamnak? Amint lassan közeledni kezdett felém teljesen lefagytam, mondjuk mozdulni nem nagyon terveztem. Ajkaink súrolták egymást, majd lassan csókká alakult át. Arcára simítottam s gyengéden csókoltam. Percek múlva engedtem el csak, a keletkezett levegőhiány következtében. Vörös arcát kezdtem tanulmányozni.
—Sajnálom Jaejae...-suttogta maga elé. Mosolyogva ráztam meg fejem, majd arcára simítottam. —A sok forraltbor...-kuncogott. —És az érzelmek.-emelte fel fejét, majd szemeimbe nézett.
—Az érzelmek néha ártalmasak. Egy kapcsolat rovására is mehetnek akár.-dőltem picit hátra. Ezen mondatom követően beállt közénk a néma csend, mely hosszú percekig elhúzódott. A legjobb barátommal csókolóztam aki iránt, már rég nem szimplán baráti érzelmek fűztek.
Hyungom arrébb akart csúszni ám megfogtam kezét s felvettem vele a szemkontaktust.
—Jaehyun. Szeretlek. És nem, mint barát a barátot. Szerelemmel.-tűrt arrébb egy tincset, mely a szemembe lógott.

***

Pár órával később, éjfél előtt pár perccel nevetve estünk be lakásajtómón, majd egy újabb csók csattant el köztünk. Gyengéden csókoltuk a másikat, mely elhúzódott nagyjából két percig. Hyungom nyakamat átkarolva nézett fel rám, majd a mögöttem elhelyezkedő órára tekintett.
—Boldog karácsonyt Jaejae.-hívott újra gyengéd csókba, majd percekkel később újra vége szakadt.
—Neked is hyung.-csókoltam homlokára, majd ölbe kaptam s a háló szobába vittem, majd az ágyra fektettem s hozzá bújva csókoltam nyakába. Pár perccel később, mikor már úgy éreztem, hogy elaludt, ajkaira pusziltam. —Szeretlek.-fűztem össze ujjaink.
—Én is téged Jaehyun.-suttogta felém fordulva. Percekkel később mindketten elmerültünk az álmok világában.

Ez lesz életem legszebb karácsonya.

Ezt a kis os-t sok szerettel küldöm Sikinek. Nagyon szeretlek Siki és csodálatos vagy. gondorzeus