Advent a Pál utcában 2019

14. Fiú a buszmegállóból - Bolnay

Kolnay Pál, harmadéves orvostanhallgató szerette, ha az emberek kimondják, amit gondolnak. Volt egyszer egy barátja, akinek mindenre azt válaszolta, hogy "Hát én azt nem is úgy gondoltam". Kolnay nagyon utálta, hogy állandóan ezt csinálta. Ő majdnem mindig kimondta, amire gondol és pont úgy, ahogy gondolta. Majdnem! Mert amikor önkéntes gyakornokként Szücs főorvos őt osztotta be ügyeleti segédnek Szentestére, úgyhogy neki volt a legtöbb ledolgozott önkéntes órája, na akkor Kolnay nem mondta ki, mit gondol. Persze tudta az orvos lét ezzel jár. A szülei is orvosok, megértették, amikor közölte velük, hogy csak 25-én tud átmenni karácsonyozni. Volt, hogy Kolnay apja a halászlé mellől állt fel életet menteni. Soha nem haragudtak meg érte, nekik ezt az életük, mások életét mentették és Kolnay szülei mérhetetlenül büszkék voltak a fiúkra, hogy az ő nyomdokukba lépett.

Kolnay egyébként azt hitte, egy végtelenül unalmas napot fog eltölteni az ügyeletes kórházban. Reggel volt egy pár könnyebb eset. Többnyire kiborult háziasszonyokat hoztak be, akik túlságosan rápörögtek a karácsonyi készülődésre, kapkodni kezdtek és már meg is történt a baj: vágás, forrázás, égési sérülés. Kolnay sebkötözés közben megnyugtatta a sopánkodó feleségek, hogy az összeesett süti és a kiszáradt beigli is nagyon finom, a ketté repedt töltött csirkét is mindenki meg fogja majd enni, nem az étel a fontos, hanem hogy együtt legyenek.

Délután viszont, mintha kinyitották volna az örültek házának kapuját, egyre durvább esetek jöttek: felszakadt száj vagy szemöldök, verekedés miatt, kéztörés, szintén dulakodás miatt. Ez a szeretet ünnepe, miért verekednek az emberek? Nagylábujj törés veszekedés miatt. A feleség a férj lábára ejtette a lábost állítólag véletlenül, mondjuk a férj előtte az anyósát szidta. Kolnay inkább nem kérdezett. Volt gyógyszer túladagolás és szándékos mérgezés is. Estefelé pedig jöttek a félrenyelt apró játékdarabkás esetek. Kolnay az elején még megdöbbent, meg volt egy "What the fuck?" időszak is, de aztán csak rezzenéstelen arccal csinálta a dolgát.

Szücs főorvos este 10-kor útjára bocsájtotta Kolnay, aki nem nagyon értette, hogyha már az egész napot bent töltötte, akkor az éjszakai műszakot miért nem. Nem ez lett volna az első 24 órás ügyelete, de Kolnay nem ellenkezett.

Évek óta ez volt az első igazi fehér karácsony. Kolnay mosolyogva nézett fel a szállingózó hóra, amikor kilépett a kórházból. Nem sietett az éjszakai buszhoz, tudta, hogy éppen lekéste az előzőt, és jól esett sétálni a hóesésben. Az utcák többnyire üresek voltak, ezért is volt eléggé különös látvány a fiú a buszmegállóban, aki lehajtott fejjel ült a vaspadon és remegett.

Kolnay az apja tanácsára, meg a három extra kreditért, felvette a kríziskezelés órát. Olyan hasznos dolgokat tanítottak nekik, hogy mit csináljanak, ha bedrogozott betegek tombolni kezdenek vagy rájuk támadnak vagy ha valaki öngyilkosságot fontolgat. Minden furcsa viselkedés gyanúra adhat okot, és mint orvostanhallgató, kötelezettségének érezte, hogy megkérdezze a fiútól, jól van-e.

– Szabad? – kérdezte Kolnay. A fiú bólintott, Kolnay pedig leült mellé a jéghideg padra. Az úton néha elhaladt előttük egy-egy autó, de egyébként csendben teltek a percek. Kolnay tökéletesen hallotta a kihalt utcán, hogy a fiú sír.

– Miért ülsz itt a megállóban?

– Elment a busz – válaszolt a fiú.

– És ezért sírsz? 

– Nem dehogyis! – A fiú felkapta a fejét, és végre Kolnayra nézett. A sapkája alól barna, hullámos tincsek lógtak ki. Hatalmas gesztenye barna szemei könnyekkel és valami különös álmodozó csillogással voltak tele. – Láttam egy lányt csókolózni és eszembe jutott, hogy én is mennyire szeretnék. – A zöld sáljával törölte le a könnyeket az arcáról. Elkapta Kolnayról a tekintetét, és a semmibe meredve hozzátette – Mondjuk nem lányokkal. Velük nem szeretek csókolózni.