Kényszer házasság vagy sem? (BTS. JUNGKOOK FF.) BEFEJEZETT

1.rész

-Jeon Jeong Guk! - szól fel anyám mire én felsóhajtva megyek le a konyhába.

-Igen? Mondjad anyám. - kérdezem meg nagyon udvariasan mert ha nem kibasszák a hisztit.

-Öltözz át! Vendégeink lesznek! És valami csinos ruhába. Ne öltönybe de valaki csinosba. - mondja nekem mosolyogva anyám mire én bólintottam és már fel is mentem a szobámba átöltözni.

Amint felértem a szobámba egyből a szekrényemhez léptem és máris kerestem valami elegáns de még se annyira durván elegáns ruhát.

Fél órás keresgélés után felvettem egy fekete farmer nadrágot, hozzá egy lenge fehér pólót meg befújtam magamat. Hajamat szépen megcsináltam. Felvettem pár ékszert meg a cipőmet és már mentem is le a szüleimhez meg a másik 2 bátyámhoz, hogy várjam velük a vendégeket.

Megyek le a lépcsőn és egy eléggé érdekes beszélgetést hallok meg.

-Anya! Ez már túlzás! - hallom meg a legidősebb bátyám hangját Joon-Woo-t.

-Miért is lenne az? - teszi fel a költői kérdést apám.

-Ez az. Ennyi idősen minket nem akartatok ebbe bele rángatni! - hallom meg a másik bátyám hangját Sim Rang-ét.

Mibe nem rángatták őket bele? Mi van velem? Vagy mi?!

-De akartam csak anyád nem. Na most nála megtehetem amit nálatok nem. - mondja komoran az édesapám.

Excuse me? What the fuck are you talking about?

-18 éves! - kiabál Joon Woo. Ajaj itt van probléma ha ő kiabál.

-És? - kérdezz vissza apa.

-Mi az, hogy és?! Azt se tudja, hogy mi az a szerelem! Nem, hogy még kényszerből házasodjon össze egy olyan lánnyal akiről fingja sincs, hogy ki ő és, hogy mit szeret! - folytatja a kiabálást Joon Woo.

-Na várjunk csak. - megyek le a lépcsőn és bemegyek a nappaliba -Ti azt akarjátok, hogy kényszerből házasodjak valakivel össze akiről azt se tudtam eddig, hogy él? - kérdezem meg anyáméktól mire anyám csak bólint.

-Elérted azt a kort amiben tudsz házasodni. És ez egyben nekünk meg nekik is jó anyagilag. Meg a szerződést ezzel a házassággal pecsételjük le. - közli full nyugodtan anyám mire bennem kezd felmenni a pumpa.

-Szólni nekem meg luxus? - kérdezem meg -szerintem- jogosan.

-Minek szólni ha... - nem tudta befejezni apám mert a csengőre valaki nagyon ráfeküdt -MEGYEK! - kiabálja és már megy ajtót nyitni.

-Üzlettárs. - köszön apám előre és fog kezet egy 40 éveiben járó izmos férfival.

-Szevasz. - rázza meg a kezét és felénk néz -Ő lenne a fiad? - néz rám.

-Igen. Ő a legfiatalabb. - mosolyodik el mire én inkább bátyáimra nézek segítségért mire ők már lassan sírtak.

-Hadd mutassam be neked a lányomat. - hozza elém a lányát -Ő lenne az. - gyors végig nézek rajta. Világos barna középhosszú vasalt haj, cuki arc, pisze orr, szép ajkak, kellően husos és jó alak, szép hosszú lábak. Első ránézésre normális. -Kim Ji-Woo. - néz rám mosolyogva mire én hamisan viszonzom a mosolyt.

-Szia. Jeon Jeong Guk vagyok. - kezén csókolom mire a lány elpirult. Eskü cuki így.

-Szia. Kim Ji-Woo vagyok. - zavarában már nem tudja hova nézzen. Csak kár, hogy eddig nagyon nem tudta megmozgatni a fantáziámat.

-Na gyerekek. Lenne számotokra egy hírünk. - előre félek -Elmentem úgymond -mutat idézőjelet apám- "nyaralni" ami egyben arról is szól, hogy jobban megismerjétek egymást. - néz ránk mosolyogva.

-És méghozzá Thaiföldre mentek nyaralni. - közli vigyorogva –most már- apósom.

-Mikor indulunk? - kérdezem meg félve.

-Még ma. - közli anyósom.

-És a mai nappal együtt 7 nap. - vigyorog anyám is.

~Egy idegösszeroppanás és egy hosszú repülő út után~

-De szép! - néz körbe Ji-Woo a hotelnek a halljában.

-Én mindjárt jövök csak becsekkolok. Addig néz körbe rendben? - nézek rá hamis mosollyal mire ő csak elmosolyodik szerényen és elindult valamerre.

-Elmegyek mosdóra és utána jövök is vissza oké? - néz vissza gyors mire én csak bólintok és már meg is rohamozza a mosdót.

Gyors elintéztem a becsekkolást vagy hogy mondjam és pont fordultam meg mikor valaki nekem ütközött és sikeresen földre esett.

-Jézusom jól vagy? - guggolok le a jegyesemhez amint realizálódott bennem az, hogy ő jött nekem.

-Persze. - mondta nyöszörögve mire gyors felkaptam és leültettem egy székre.

-Hol ütötted meg magadat? - nézek rá mire elmosolyodik.

-Jól vagyok nyugi. Egy picit a popsim fáj de túl élem. - mosolyodik el mire én csak felsóhajtok és arcon puszilom.

-Nem tudom honnan jött ez az arcra puszi de gyere menjünk fel a szobába. - mosolyodok el ismét hamisan.

Ő is elmosolyodik ismét és elindul a táskáiért mire én megfordítom és a lift felé mutatok neki.

-Arra mész. Majd én hozom a táskákat. - és már mentem is a táskákért meg a bőröndökért.

-2 bőrönd és 3 táska. Csak hadd hozzak egyet kérlek. - néz rám Ji-Woo mire én sóhajtok egyet.

-Hozd inkább magadat. - a táskákat is meg a bőröndöket is úgy rakom, hogy nekem kényelmes legyen őket vinni és már megyek is a lift felé.

Gyors Ji-Woo megnyomta a gombot és vártunk csendben, hogy jöjjön a lift. Amint leért és kinyilt az ajtó nehezen ugyan de beraktam mindent a liftbe és megnyomtam a kilencest gombot.

-Hanyas szoba? - kérdezi meg Ji-Woo.

-1245. Elméletben ez a legszebb szoba és innen van a legszebb kilátás is. - mosolyodok el most már őszintén amint megláttam a szemében a csillogást.

-Előre megyek. -mondta izgatottan amint megállt a lift és kinyílt az ajtó.

Nevetve megfogom az összes cuccunkat és elkezdem keresni Ji-Woo-t amint kiszálltam a liftből. Elmosolyodtam amint megláttam őt ahogy a zárral szenved egy kicsit és amint kinyílt be is ment a szobába.

Ez egy érdekes 1 hetes "nyaralás" lesz már most érzem....