Utolsó Repülés

✈️22✈️

Vasárnap Matt visszautazott New Yorkba. Reggel éreztem, ahogy kihúzza a kezét a hátam alól. Egész hétvégén nálam aludt, állítása szerint, mert az én ágyam kényelmesebb. Bárhogy is volt, egyáltalán nem bántam.

- Mennyi az idő? - kérdeztem álmos hangon.

- Negyed négy - suttogta Matt.

- Lemegyek főzök kávét - húztam le a takarót magamról.

- Nem kell - válaszolta.

- De nekem igen - tiltakoztam.

- Úgy értem nyugodtan aludj vissza. - pontosított.

- És akkor hogy megyek ki veled a reptérre?

- Sehogy. Aludj, korán van. - Felhúzta a pólóját és a nadrágját, aztán bedőlt mellém az ágyba, nyomott egy puszit az arcomra, aztán feltolta magát, ami következtébe megfeszültek az izmai. Jobb reggeli látványt nem is kérhettem volna.

- Majd adsz búcsúcsókot mielőtt elmész? - kérdeztem felé fordulva.

- Naná - adott még egy puszit a homlokomra.

A hasamra fordultam, aztán vissza is aludtam. Legközelebb csörgésre ébredtem fel, ami odaentről jött. Elhúztam az erkélyem függönyét, odakint már világos volt, az órám tizet mutatott.

Belebújtam a papucsomba, és leslattyogtam a konyhába. Odalent anya tett-vett. Amikor meglátott elmosolyodott.

- Szia kicsim. Milyen volt az éjszakád?

- Pihentető - mondtam nyugodtan. - De Matt megígérte, hogy ad búcsúcsókot, de nem tette.

- Sajnálom kicsim - húzta el a száját. - Gondolom mindjárt ad rá magyarázatot - vette ki a farzsebéből a telefonját, amin Matt neve világított. - Halihó!

- Szia anyu! - köszönt bele Matt. Carol kihangosította és a konyhapultra rakta.

- Minden oké?

- Aha, rendben megérkeztem.

- Ennek örülök - mosolygott Carol. - Viszont Lonie nem örül.

Megráztam a fejem, hogy ne folytassa, de anya ahogy azt ígérte szekált minket, úgyhogy most is - egy jó balhéra kiélvezve - befejezte a mondandóját.

- Miért? - kérdezte riadtan Matt.

- Mert nem adtál neki búcsúcsókot.

- Méghogy nem! - csattant fel Matthew. - És tudom, hogy te is hallod Lonie, úgyhogy képzeld, nagyon is adtam, csak egyrészről a hasadon feküdtél, ráadásul a másik irányba fordítottad a fejed, így bedőltem az ágyadba, hogy adjak egyet, majd mindennek tetejében még olyan mélyen aludtál, hogy fel sem keltél rá, pedig vagy háromszor is megcsókoltalak, és jó hosszan.

Vigyorogva húztam be a nyakam. Carolból kitört a röhögés, miközben Matt még mindig magyarázott valamit.

- Jól van! Nem ő tehet róla, hogy olyan mint egy grizli! - nevetett fel anya.

- Na kössz! - szólaltam meg.

- Jó, úgyhogy igen is adtam csókot. - bizonygatta Matt.

- Oké, oké. Bocsi - vigyorogtam, mint a tejbetök.

- Reménytelenek vagytok. Az egyik ágyat mászik, hogy csókot adjon, a másiknak meg majd leszakad az ákapcsa.

- Anya, nyugodj már lefele! Esküszöm szerzek neked valami jófej oktatópilótát - röhögött Matt.