Északi Rege

11.

Zihálva, levegő után kapkodva ébredtem, sűrű pislogások közepette. Orromban még mindig éreztem a füst tömény szagát. Bőrömet forróság járta át, elviselhetetlen hőséget éreztem, így feltápászkodva fekvőhelyemről lesöpörtem magamról szőrme takarómat. Körbe járattam tekintetemet szállásomon, minden a helyén van, a tűz még most is lobog pont mint az éjjel. Az asztalra friss gyümölcsöt raktak, a kupámba bort töltöttek. Orrnyergemet dörzsölve léptem jurám bejáratához, habár tudtam hogy álmot láttam mégis, az oly valósnak hatott hogy meg kellett bizonyosodnom arról hogy mind az mit láttam nem a valóság.. Gyors mozdulattal nyitottam ki az ajtónemezt, hogy körbe szemlélhessek. Borongós hajnal köszöntötte a vidéket, tömött szürke fellegek takarták az égnek kékjét. Szélanya gyönge, hűvös lehelete sem tudta elkergetni, a baljós fellegeket. Táborunk már javában nyüzsgött, harcosaink hátasaik nyergében ülve szólottak egymással, máshol kondérokban kavargatták a lakomának valót, annak illata pedig bejárta a leget. De volt ki fegyverét tisztogatta, s volt kinek az út alatt szerzett sebeit kötözték át. Habár messzi földön jártunk, s utunk számtalan veszteséggel járt, táborunkra most mégis derűs hajnal köszöntött. Mintha mind az mi történt, s azoknak baljós érzete, mi lepelként borul most népemre, meg sem történt volna. Tán az étel, a bor, vagy talán a pillanatnyi nyugodalom az mi feledtetni tudja mind azt, vagy tán az öreg isten bűvölete mely megnyugvást költöztet az elgyötört, sanyarú szívekbe. Halovány mosoly kúszott arcomra ahogy mélyeket lélegeztem a korai légből, egy pillanatra lehunytam szemeimet is. Majd nemsokára Boldát vettem észre, sietős léptekkel tartott felém kezeiben fa tálcával, mellyen ételt hozott. Elém érve meghajtotta fejét, majd vele együtt vissza tértem szállásomra. A tálcát az asztalra rakta majd kiegyenesedett.

- Igyekezned kell úrnőm! A király szolgálói hamarosan itt lesznek, felkészítenek hogy Odin király elé járulhass! - jelentette ki monoton hangon ám láttam ahogyan megrándulnak vonásai Odinkirály cselédjeinek említésekor. S eszembe juttatta azt ahogyan múlt este próbálta őket terelgetni. Az emlékre hangosan felnevettem, mit komornám egy rosszalló pillantással jutalmazott. Majd elfoglaltam helyem az asztal mellett s falatozni kezdtem. Komornám pedig folytatta a tudnivalók felsorolását. - ...Mikor a király előtt állsz légy alázatos! Válaszolj tisztességgel ha kérdeznek, s hallgass amikor nem! - orcámra látványosan ki ült az unalom, szinte oda sem figyeltem Bolda intelmeire. Figyelmemet túlságosan is lekötötte az étek. S kupám rovásainak ujjaimmal való piszkálgatása. Bolda hangosan felsóhajtott látva közönyömet és emeltebb hangon folytatta.

- Ne feledd, atyád számít frigyedre, s a szövetségre mi az által köttetik! Nem hozhatsz reá szégyent! Jó asszonyának kell lenned a koronahercegnek és hűen szolgálnod! - reá emeltem tekintetem melyben még mindig erős dac kavargott, de fejemmel bólintottam.

- Értem szavaid. - motyogtam magam elé, egykedvűen. Hamarost csakugyan megérkeztek a király küldte cselédek. Ők adták rám, kelengyés ládámból kikészített, hó szín bő ujjú ingem, melyet csuklónál az anyagon átfutott hasonlóan fehér szalagok húztak ráncba. Zsinóros fehér bársony mellényem, melyen ezüst szálakkal hímzett kacskaringós minták s virágok sokasága sorakozott, s mellyen a fehér zsineget míves, csillogó ezüst gombok tartották, melybe gondos kezek véstek szarvas motívumokat. Szorosan ölelt körbe s feszült kebleimre, mégis illő módon takart, amúgy is karcsú derekamat pedig még vékonyabbnak láttatta. Csakugyan fehér bársonyszoknyám pereme szinte a földet súrolta. Annak peremébe a hold ezüstjével ragyogó fonállal tulipános sormintát hímetztek. Egy ujjnyival felőle pedig a mellényhez hasonlatos kacskaringós, kusza inda minták kúsztak végig az anyagon egészen térdig, ott pedig tulipán s egyéb virágmintákban értek véget melyeknek „feje" egészen combközépig ért. Elégedetten mértem végig magam. Egészen úgy festettem mint az a leány akinek anyám mindig is látni akart. Hosszú hullámos tincseimet egy leány helyi viselet szerinti fonatokba rendezte, a fonatokat pedig két ezüst koronggal díszítette. A cseléd leányok amint végeztek könnyű léptekkel libbentek odébb. Majd Bolda is végig mért, elégedett mosoly játszott ajkain. Szemei mintha kissé könnybe lábadtak volna. De lehet hogy csupán a képzeletem tréfált meg egy pillanatra. Komornám ládámhoz lépett majd egy szürke bársony köpönyeget emelt ki belőle melynek peremén vékony szürkés fehér róka préme futott végig. Vállamra terítette majd kezembe adta fehér prémes süvegem, szemeiben büszkeséget láttam. Olyat mellyel anya néz frigyre lépő gyermekére. Ám ettől csupán ismét görcsbe rándult gyomrom, s nyirkossá váltak tenyereim.