Advent a Pál utcában 2019

19. Mézeskalács - BokÁts

– Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?

Ezzel a kérdéssel Áts Feri öt évesen találkozott először. Miközben a többi óvodástársa lelkesen sorolta az elképzeléseit (rendőr, felfedező, ügyvéd, kukásautó vezető), addig Feri a tornacipője orrát bámulta. Nem tudta mi akar lenni nagy korában. Ezt már most tudni kéne? Hát ő néha még azt sem tudta, hogy délután a kisautókkal akar-e játszani, vagy inkább színezne.

Általános iskolában azt mondták, Ferinek semmi fantáziája nincs, mert egy gyereknek csak van elképzelése mi akart lenni. Ferinek nem volt. Miért kéne már most ezt tudnia? Gyerekként az apja űrhajós akart lenni, most targoncát vezet egy hűtőraktárban. Igaz, termo ruhájában hasonlít egy szkafander viselő asztronautára, de ő csak a fagyott félsertések között sétál és nem a holdon.

Feri tizennégy évesen fogott először fakanalat a kezében. Általános iskolában a fiúknak technika órájuk volt, faragtak, barkácsoltak, hegesztettek, míg a lányoknak háztartástan, ahol varrni, kötni és a főzés alapjait tanulták. A fiúk mindig irigykedtek a lányokra, mert ők csináltak szendvicseket, salátákat, egyszerűbb desszerteket, amiket aztán megehettek. Egy év könyörgésbe telt, mire a tanárok belementek az óracserébe, és végre fiúk is kötényt ragadtak.

Feri imádta az óra minden egyes percét. Gyönyörűnek látta a színes alapanyagokat egymás mellett, csodálattal nézte hogyan lesznek csomómentesek a szószok, milyen szépen emelkedik ki a piskóta a tepsiből. Ferinek elég volt egyetlen alkalom, hogy tudja ételekkel szeretne foglalkozni. Azért egy kicsit aggódott, amikor kiderült, hogy ő az egyetlen, aki ilyen típusú iskolába jelentkezett. Mindenki más sokkal "menőbb" szakmát választott, közgazdaságtan, kommunikáció, idegenforgalom meg hasonlók.

Félelmei nem voltak alaptalanok, mert Feri számtalanszor kapott megjegyzéseket, amikor a tanulmányai szóba kerültek. Az apja szerint a szakácskodás nem szakma, sokan azt mondták hülye, mert rabszolga lesz élete végig, 12 óra robotolás nap, mint nap. Persze Feri tudta, hogy ez mivel jár, de ő még így is ezt akarta csinálni, mert végre életében először talált valamit, amit szívesen csinál és ha most megkérdeznék tőle mi akar lenni, ha nagy lesz, gondolkozás nélkül rávágná, hogy szakács vagy cukrász. Az utolsó tanítási éve elején már azt is tudta, hogy inkább a cukrászat érdekli. Emiatt pedig a megjegyzések is változtak. "Ne már! Az tök buzis! Csillámos unikornis muffinokat akarsz életed végéig csinálni? Akkor inkább legyél szakács és főzzél pacal pörit!" Feri utálta az ilyen beszólásokat, főleg azért, mert akkoriban kezdett rájönni, hogy talán azért nem működtek az eddigi kapcsolatai, mert nem jó nemmel próbálkozott. Az érettségi közeledtével Feri megint teljesen elbizonytalanodott, és azt fontolgatta, hogy inkább bolti eladó lesz. Aztán találkozott Boka Jánossal.

Boka volt a legfurcsább ember, akivel valaha összehozta a sors, és Feri épphogy csak elmúlt tizennyolc. Már eleve a Boka vezeték és egyben becenév is fura, de Jani imádta. Boka egyszerre volt szigorú és játékos. Rengeteget nevetett és olyan gyermeki lelkesedéssel tudott örülni kábé mindennek, és játékos volt, mint egy kölyök kutya. De volt egy másik oldala is, az ügyvéd Boka oldala. Szigorú tekintet és megfontolt lassú beszéd, és olyan kérdezési stílus, hogy mikor Boka rákérdezett, Feri mit tanul, egyből bevallotta. Nem is mert volna titkolódzni, meg az esélytelenek teljes nyugalmával mondta meg, hogy cukrász, egy ilyen jó pasi biztos nem vele akar majd randizni.

Nem olyan reakcióra számított, mint amit kapott. Boka két perc alatt olyan mennyiségű kérdést tett fel a sütés-főzéssel kapcsolatban, hogy Feri kezdte magát úgy érezni, mintha vizsgázna. Bokát nagyon érdekelt minden, amit Feri tanult, mert saját bevallása szerint egy vajas kenyeret se tud megcsinálni, és mindig érdekelte, hogyan lesz valakiből mesterszakács. De Bokát nem csak a szakmája, hanem maga Feri is érdekelte, és pár randi után elcsattant az első csók, Feri meg nem is értette, hogy lehet ilyen mázlista.