Boldog karácsonyt

395 31 25
                                    

- Fiúk tegyétek le az ollókat!- szóltam rá nevetve a barátaimra.
- Harry... Olyan unalmas vaaagy....- nyöszörgött Niall.
- Tudom de így bírtok.- válaszoltam még mindig nevetve.
- Elhitted.- nevetett mostmár Liam is.

A nevem Harry Styles és ahogy gondolom rájöttetek karácsonyvan. Nálunk már szinte szokássá vált, hogy karácsonykor mindig átmegyünk valamelyikkőnkhöz és az összes ajándékot nála csomagoljuk be kivéve egymásét. Na meg persze nála karácsonyozunk. Idén rám esett a választás szóval a nappaliban ülünk a földön. Az egyik hangszóróból azok a dalok szólnak amiket minden egyes ember már kívülről tud, de minket ez nem érdekel.
- Harry. Ügye tudod, hogy nem áll még a karácsonyfa?
- Miii!? Basszus elfelejtettem.
Ez után úgy rohantam fel a szobámba mint egy őrült, szettem le a szekrény tetejéről a mű fegyőt illetve raktam össze. Miután ezzel kész lettem előszettem a narancs karikákat amiket idén szárítgattam ki illetve fűztem fel szalagra.
- Segítsek?- kérdezte Louis.
- Öhmm... Ha szeretnél.
Ezt követően pedig oda sétált mellém.
- Idén is szárított narancs karikát raksz a fára?- kérdezte.
- Persze.
- Kéne egy kis változás.
- Rakjak rá fahéjat inkább vagy mi?- kérdeztem nevetve.
- Nem is rossz ötlet. Várj itt.
Ezzel pedig itt hagyott.
Később kettő marék szalagra fűzött egész fahéj rúddal tért vissza.
- Te bolond vagy.- nevettem.
- De pont így szeretsz.- kacsintott.
Ó ha te azt tudnád, hogy már nem csak barátként... Upsz... Ez lehet kimaradt. Louis... Hát igen egy ideje már nem csak barátként tekintek rá, és nem is legjobb barátként. Ő ennél már sokkal több.

Miután kész voltunk a fával vissza mentünk a fiúkhoz mivel a fa a lépcső mellett van.
- Szerintem elkezdem megcsinálni a kaját.- mondtam.
- Nélkülem te nem csinálsz kaját.- mondta nevetve Niall.
- Bocsájts meg elfelejtettem.- ráztam a fejem ismét nevetve.

A karácsonyi menünk végül gyümölcs leves lett, sült kacsával, krumpli pürével, párolt zöldséggel, és tartár mártással. Amikor a köretekkel megvoltunk és már csak a kacsa volt a sütőben akkor mentünk vissza a többiekhez.

Zayn éppen a szerinte évtized viccét mesélte amin egyedül csak ő nevetett, habár ez nem nagyon zavarta ahogy elnéztem.
- 15 perc és kész az ebéd. Hány óra van most?- kérdeztem.
- Egy.
- Akkor teljesen jól vagyunk.
- Mi igen. Te nem.- mondta Li.
- Miért?
- Mert eddig összesen 2 ismétlem 2 ajándékot csomagoltál be.
- Várj 10 percet.

Szavamhoz híven 10 perc múlva készen is lettem az ajándékokkal és mehettem teríteni. Miután ezzel is megvoltam kiszettem a sütőből a húst, bevittem a levest az asztalra és szóltam a többieknek hogy jöjjenek.
Az ebéd jó hangulatban telt el. Vagyis inkább végig röhögtük az egészet, utánna meg azon nevettünk, hogy Niall miközben ivott kijött az orrán a víz mert nagyon nagy röhögésben volt.
- Kértek forró csokit???- kérdeztem.
- Igen! -vágta  rá egyből Lou.
- Most nem!- mondta Zayn.
- Én sem.- válaszolt Liam.
- Niall?
- Alszik. -mondta Zayn.
- Akkor ketten forró csokizunk. - mondta Louis.
- Akkor ketten.
Miután kész lett a csokink felmentünk vele a szobámba.
- Hát Lou... Nem tudom, hogy te, hogy vagy vele de én elfáradtam.-momdtam őszintén.
- Nem tudom te, hogy vagy vele de én nem.- nevetett azon az angyali nevetésén.
- Én már annyira nem bírok várni az ajándékozással estig.- fakadt ki Louis.
- Na, ezzel már ketten vagyunk.
- Oda adjuk egymásnak most?- kérdezte
- Benne vagyok.

Elmentem a szekrényemhez Lou pedig leszaladt, hogy felhozza a táskájából.
- Adjuk oda 3-ra.- Vetettem fel az ötletet.
- Benne vagyok.
-3.-momdtam.
2.- mondta Ő.
1.- mondtuk egyszerre.

Ő oda adta az enyémet én pedig az övét.
Egy papír repülős nyaklánc volt az.
Louis-é pedig egy kotta gyüjtemény a kedvenc együttese dalaiból zongorára, mert tudom, hogy imád zongorázni.
- Köszönöm.- mondtam mosolyogva.
- Én is.
- Szeretlek.- mondtam. Aztán később leesett, hogy mit mondtam. De nem is ezen lepődtem meg leginkább. Hanem azon ami ez után történt.
Louis oda hajolt hozzám és megcsókolt. Én pedig viszonoztam.
-Fiúk itt- jött be Niall a szobámba.
- Asszem később visszajövök.-ezzel ki ment.
Louval konkrétan sírtunk a nevetéstől.
- Lesz mit megbeszélni a lentiekkel.
- Ne is mondd.

Amikor lementünk Z csak annyit mondott: ,, Összejöttetek végre?"
Hát igen. Az ő elmondása szerint mindig is tudta, hogy szeretjük egymást. Ennél a résznél ismét elröhögtük magunkat. De mostmár 4-en.

- Unatkozoomm.- szenvedett Niall.
- Activity?- vetettem fel az ötletet.
- Benne vagyok.
Így történt hogy Lou és én egy ,,csapatban" lettünk, mivelhogy 5-en vagyunk.

Niall nyert. Habár ezen nem csodálkoztunk. Ez mindig így van.
Mire végeztünk este lett. Ami pedig azt jelenti, hogy ajándékozunk.

Zayn megkapta a legújabb fifát, egy új kontrollert mert az előzőt eltörte, egy adag mézeskalácsot, és egy új fejhallgatót.
Liam szintén kapott mézeskalácsot én poénból vettem neki egy doboz legót, kapott még egy gitárt mert tudtuk, hogy szeretne megtanulni a hangszeren végül pedig a gitárhoz egy álványt.
Niall is kapott mézeskalácsot, lett még egy új sapija, egy adag oreója és egy új tusfürdője.
Lou ügye tőlem kapott adag kottát kapott még egy focilabdát, egy új fülhallgatót és egy doboz celebrationst.
Én pedig kaptam ügye nyakláncot egy új pólót egy hangszórót és egy puzzlet.
- Na jó, kettőtök közül ki adott mindig mézeskalácsot?- kérdezte Liam.
- Nem tudom.- válaszolta egyszerűen Louis.
- Magyarul te voltál.- mondta Niall.
- Igen.

Később még beszélgettünk utánna pedig a fiúk mondták, hogy ők elindulnak haza hiába ajánlottam fel nekik a vendég szobákat illetve a kanapét. Egyedül Lou akart itt maradni.
- Szép estét nektek!- kacsintott Z.
- Idióta.- nevettem fel.

- Miután a fiúk elmentek Louval felmentünk a szobámba és átbeszéltünk mindent. Vagy még többet csináltunk.

Hát igen. Ezzel is kész lettem, habár igaz, hogy tegnapra akartam befelyezni a végével szenvedtem ám rendesen de kész lett, szóval remélem, hogy tetszik.♥️
Boldog karácsonyt mindenkinek♥️

Köszönöm azoknak akik a mai napig olvassák azokat a csodákat amiket össze kaparok😂♥️ Szeretlek titeket.♥️

Szárított narancs és fahéj rúd [ Larry Stylinson One shot]Where stories live. Discover now