Angyali katona (Befejezett)

18.rész: Az idegenek

Mikor felkeltem meglepődtem, hisz a kórházi sátorban voltam. Akriel volt mellettem és kérdőn nézett rám.

- Szia jobban vagy már? Kérdezte aggódó pillantások közepette.
- Igen.. Amúgy tudod már, hogy mi a baj velem?
- Azthittem hogy tudom, de sajnos ez más mint amire én gondoltam.
- Te mire gondoltál?
- Vannak olyan angyalok, akik kitűnnek a többiektől, ők nem igen mutatkoznak. Csak a szárny változik meg náluk, semmi más. Neked viszont teljesen más külsőt ad. Nem emlékszem, hogy láttam valaha ilyet azelőtt. Érdekes, hogy ha felveszed azt a formádat mindenki feltétel nélkül letérdel.
- Igen, ezt én is észrevettem. Egyre többször fordul elő ez.
- Valószínűleg apránként fogadja el a tested ezt az egészet, ezért próbálja előhívni a tested. Valamilyen szinten tudod, hogy kell használni vagyis a tested emlékszik, de te nem.
- Hát igen. Akkor hát nem tudod mi vagyok ugye?
- Nem nagyon sajnálom..
Lehajtotta a fejét, ezzel jelezve, hogy csalódást okozott.

Később jött az orvos.

- Mostmár el mehet. Jelentette ki kedves hangon.
- Köszönöm. Viszlát!

Bólintott egyet, majd elhagyta a sátrat.
Nekem se kellett több, Akriel-el kiléptünk a sátorból, ám karba font kézzel állt előttünk Rúfusz.

- Várnak téged! Mutatott rám fenyegetőzve.
Kérdőn rápillantottam, de ő csak elindult. Akriel-től elköszöntem, majd mentem Rúfusz után. Az ő sátra felé mentünk. Bemetünk és 3 fura kinézetű angyal volt, Rúfusz asztala előtt.

- Meghoztam! Jelentette ki Rúfusz, rám mutatva.
- Nagyon örülünk! Jelentette ki a férfi és a nő. A harmadik csendben várt a sátor egyik oldalában.

- Ismerem magukat? Kérdeztem rá egyből a lényegre.
- Nem drágám, de ezúttal meg fog változni az életed.
- Ezt hogy érti?
- Úgy, hogy te egy királyi sarj vagy. Ezért van az, hogy néha egy másik külsőt veszel fel.
- Királyi sarj? Döbbenten néztem rájuk.
- Úgy van. Te nem idevaló vagy! Szeretnénk, ha velünk jönnél és megtapasztalnád azt az életet, ami neked jár. Ne haragudj a faragatlanságunkért, be se mutatkoztunk.
Ő itt a férjem James. Mutatott a mellette ülő, barna hajú, kék szemű fess fiatalemberre. Én pedig Emily vagyok.
Mutatott ezúttal magára a hölgy. Hosszú szőke haja a vállán pihent, szép zöld szeme van.
Ő pedig a testőrünk Amanadiel. Biccentett egyet a fejével, fekete hajú, kék szemű férfira.

- Én Nita vagyok. Örvendek.
- Tudjuk drága.
- Mit szeretnének, most mi a dolgom?
- Az drága, hogy elhagyd ezt a nem is tudom minek nevezzem..., na mindegy és tanulj a királyi családtól és illeszkedj be.
- De, mi lesz a katonai életemmel?
- Hagyd magad mögött..
- És ha nem akarom..
- Akkor nem tudjuk biztosítani a biztonságodat.
- És ha elmegyek magukkal, de ha esetleg nem tetszik, akkor vissza jöhetek ide?
- Természetesen igen, nem mindenkinek való a királyi címer és ha kényelmetlenné válik nyugodtan elhagyhatja a palotát. Még meg kell vizsgálnunk, hogy kinek a sarja vagy és annak fényében fogunk téged támogatni, segíteni.
- Rendben. Bólintottam egyet.

Rúfusz, eközben zsörtölődött folyamatosan. Nem tetszett neki ez az egész.

- Nita készülődj, mi kint várunk a hintónál. Könnyen megtalálod, mert ennek a tér közepén van.
- Rendben.

Ahogy kimondtam ezt a szót, mentem az F osztag gyakorló terére.
Mindenki edzett éppen.

- Ide tudtok egy kicsit figyelni? Kérdeztem illedelmesen, de kicsit hangosan, hogy mindenki meghallja.
- Mi a baj? Kérdezték valamennyien.
- Itt hagyom a bázist.. Enyhén magamra erőltettem egy mosolyt.
- Ezt hogy érted? Rúfusz kirúgott?
- Nem, nem rúgott ki. De állítólag valami királyi vér csordogál bennem és egy királyi pár, el akar vinni egy palotába, hogy ott tanuljak.
- Királyi vér?! Megdöbbent arccal néztek rám.
- Jól hallottátok.., ma itt hagyom ezt a helyet. De ha esetleg nem tetszik az a hely vissza jöhetek.
- Akkor, most királynőnek kell nevezzelek? Kérdezte Zamiel gúnyolódva.
- Nem várom el, mert még én se hiszem el...
- Sok sikert a tanuláshoz. Jelentette ki Akriel.

Ezután mindenki ugyan ezt tette. Amint elbúcsúztunk, még a két F tag is, akik nem szimpatizáltak velem az elején, még ők is elköszöntek. Gondolom örülnek, hogy elmegyek.

Bementem a szobámba és összepakoltam. Mondjuk sok cuccom nem volt, hisz a legtöbb katonai egyenruha. Egy kisebb dobozba, simán elfért a cuccom. Bele raktam a képet amit kaptam Koda-tól és egy két csecsebecsét még.
Amint elpakoltam, mentem is a királyi pár hintójához.

Hamupipőkének érzem magam. De nem jó értelemben. Mintha eddig nem is a saját bőrömben lettem volna.

Elértem a hintót, majd Amanadiel kinyitotta az ajtót és beültem.
Bent ült James és Emily is. Tágas és elegáns volt a belseje a hintónak. Vörös bársony volt mindenhol és arany díszítéssel dobták fel.
2 szárnyas ló volt a hintó előtt. Amanadiel előre ült és ő irányította a hintót.

Az út során, nem igazán beszéltünk, csak néztem ki a hintóból, hogy merre megyünk. Természetesen repültünk a hintóval együtt, így seperc alatt a palotához értünk. Egy nagy tenger közepén, egy sziget tátongott. A sziget fentről nézve nagyon kicsinek tűnt, de mikor egyre lejjeb ereszkedett a hintó, annál nagyobb lett és látni lehetett a hatalmas palotát is...

--99Pepy99--