A zongora hangja | Niall Horan FF

▫25.Fejezet▫

(szia!♡ ha idetévedtél és esetleg még nem olvastad az előző fejezetet, akkor azzal kezd, mert az a fejezet meghatározza részben ezt is és a további történetet is. Jó olvasást♡)

Kimberly

-Amióta egy buliban elhagytam a kulcsomat, azóta sosem viszem már magammal. Főleg, hogy ez kétszer is megtörtént. Elég fasza volt-mesélte nekem Niall, miközben bezárta a bejárati ajtót. Azt követően meggyőződött róla, hogy tényleg zárva van, és a kulcsot bedobta a lábtörlő alá, mint az emberek nagy része általában. Mosolyogva megcsóváltam tettén a fejemet. Én, ha be akarnék törni hozzá nyom nélkül, akkor tuti ott nézném meg először. Bár melyik betörő az, aki a kulccsal szórakozik?
Mellette állva vártam, közben elővettem a mobilomat a zsebemből az idő végett, mert egész délután kerestek telefonon, de azt sosem figyeltem meg. Meglepve tapasztaltam, hogy már jóval elmúlott fél nyolc. Ennyire rohanna az idő a tanárom társaságában? A szüleim biztos azt hiszik, Lilyvel vagyok (vagyis remélem, azt hiszik), ezért miattuk nem aggódom.
-Mehetünk!-fordult felém Niall mosolyogva, mire én is ezt cselekedtem válaszul. Boldogsága ragadós, lassan már megszokom, hogy nem lehet mellette szomorúnak lenni, még akkor sem, ha szíved szerint órákon keresztül csak sírnál.

Azt az ötletet dobtam fel, hogy az est további részét inkább valami alkohol társaságában töltsük el, ezért Niall jobbnak látta, ha a kocsit most itthagyja. Egyetértettem ezzel a döntéssel, szóval az autó kiesett, így maradt a "láb-busz" vagy egyéb más tömegközlekedési eszköz.
Csendben sétáltunk egymás mellett a mondhatni kihalt utcán, tartva egymás között az egyméteres távolságot. A másodpercek pörgésével olyan volt, mintha kínos csend kezdene kialakulni kettőnk között, ami zavart, viszont nem tudtam, mit kéne mondanom. Niall nyugodtan sétált mellettem, keze lazán a melegítő felsője zsebében pihent, vele ellentétben én nem voltam annyira gondtalan. Tudtam jól, hogy én dobtam fel az iszogatás ötletét, ráadásul Niall is belement, de basszus! Annyira zavart, hogy ő a tanárom, és tudom, hogy ez nem természetes. Egy normális diák nem csinál ilyet a tanárával, akkor sem, ha az húsz évvel idősebb nála, akkor sem, ha kevesebb mint tíz év van közöttük. Niall teljesen nyugodtan viselkedett, annak ellenére, hogy a kocsiban ő is elárulta magát. Ő is kételkedett abban, hogy nem csinálunk-e hülyeséget, mégis belement. A gyomrom összeszorul borsóméretűre, ha belegondolok, tönkre is tehetem Horan állását ezzel a kicsi szórakozással. Hát, két hülye egy helyen.
-Milyen helyeket ismersz a környéken, ahova érdemes lenne elmenni?-kérdeztem a tanár úrtól, mikor már úgy éreztem, a gondolataim lassan hangosabbak lesznek a szavaimnál.
-Néhány saroknyira van egy pub, tőle nem messze van még egy. Aztán a közelben van egy éjszakai club, a King Street-en, ami gyalog körülbelül húsz perc innen, de van busz is, ami a közelében rak le. Ja, és van egy sztriptízbár is nem messze, ha esetleg azt választod-sorolta el Niall, az utolsó mondatnál pedig nevetve megráztam a fejemet.
-A negyedik kizárt! Menjünk a clubba, biztos nem mostanában voltál olyan helyen-döntöttem végül, aztán előkaptam a telefonomat megnézni, melyik az a busz, amit Niall említett. Húsz perc sétát mondott csak, viszont én tekintettel akartam arra lenni, hogy március ide vagy oda, este nyolc környékén bizony nincsen baromi meleg, ráadásul Niall rövidnadrágban sétált mellettem a délutáni edzésének és lustaságának köszönhetően.
-Honnan veszed, hogy nem mostanában voltam bulizni?-nézett rám értetlenül, mintha totálisan hülye lennék. Frusztrált, hogy így reagált ártatlan kijelentésemre, noha még ilyen fejjel is aranyos volt számomra. Aranyos, amikor értetlen, ezt sikerült megállapítanom.
-Mert tanár vagy. Most is, dogákat állítottál volna össze a McDonald's helyett!-emlékeztettem arra, hogy nem pontosan ez volt a terve ma délutánra. Igyekeztem aztán témát ugrani még mielőtt kiábrándul belőlem, hogy mégsem vagyok annyira jófej, mint először hitte.-Hat perc múlva jön egy busz, ami elvisz a buliba. Azt elérjük innen?
-El-vágta rá gyorsan, majd sértődötten visszatért az előző témára, miszerint a tanárok nem szoktak bulizni járni.-Attól még, hogy tanár vagyok, rohadtul szoktam szórakozni! Miért hiszi azt mindenki, hogy a tanárok szabadidejükben dolgozatot javítanak, vagy állítanak össze, esetleg a tantárgyukhoz kapcsolódó baromi unalmas könyveket olvasnak?
-Nem tudom, más szabadidős tevékenységet nem tudunk elképzelni nektek. Mindig panaszkodtok, hogy nincs időtök a dogák javítására, mert más dogákat is kell javítani, nem csak a mi osztályunk van az egész suliban...-vontam vállat elgondolkodva, mialatt visszaidéztem néhány kedves tanerő szavait a diákéveimből.-Jó, mondjuk te a zongoratanárom vagy, nem íratsz velem dogát. Viszont azt nem tudom, milyen föcitanár vagy...-tűnődtem el nevetve. Nem tudtam elképzelni, hogy mikor nem a suliban van, a Földről néz dokumentumfilmeket, miközben mellette különböző térképek és atlaszok hevernek. Nem, egyszerűen Niall nem ilyen pedagógus így ránézésre. Az, hogy mennyire felháborodott a "tanároknak nincsen élete"-elméleten viszont nagyon vicces volt. Édes, pedig nyilvánvaló, hogy régen ő is ebben a hitben élt.
-Én ma is az egyik haverommal találkoztam volna, szóval én nem az elbaszott tanárok közé tartozok!-védte meg magát, amin kuncogva bólogatni kezdtem. Annyira aranyos. Szegény, nem tudja, hogy ezt nem fogja levakarni magáról. Gyerekként nehéz elképzelni, hogy életünk egyik legutáltabb személyeinek van az iskolán kívül magánélete. Ha tagadja Niall, ha nem, ez bizony így van, de ezt ő is tudja, mivel ő is az iskolapadban csücsülve kezdte pályafutását.
-Igen, nem tartozol közéjük!-nyugtattam meg törékeny lelkét, mikor megérkeztünk a buszmegállóba. A szememet megforgatva, egy elfojtott vigyor kíséretében álltam meg vele szemben.-Váltsunk inkább témát, mielőtt még teljesen összeomlasz, hogy tanár vagy és az is maradsz örökre.
-Nem vagy vicces, Miss Davies!-nézett rám összehúzott szemekkel a fejét csóválva. Csak az utcai lámpák gyér fénye világított, de még így is kitudtam venni az arcát, ami leginkább egy megsértődött ötéveséhez hasonlított. A megszólításon, ahogy kiejtette a nevemet, a nézése, és ez az aranyos arc teljesen zavarba hozott ismét, így nagyon örültem annak, hogy nem olyan jó a megvilágítás.
-Sajnálom, Mr.Horan-vágtam vissza, miközben az ajkaimat tettetett szomorúsággal lebiggyesztettem. Belőlem és belőle is rögtön kitőrt a nevetés ezen a gyerekes színjátékon.
Ezt követően megkérdeztem teljesen normálisan, minden gúny nélkül, mit csinál a tanár úr szabadidejében, ha nem dolgozatot javít, már csak a témaváltás végett. Elmesélte, hogy a barátaival lóg, jár edzőterembe, focizni, sőt még golfozni is szokott. Amikor nem sportol, akkor pubokba szokott járni, moziba, vagy egyszerűen csak otthon relaxál egy jó film mellett. Ha pedig unatkozik, megesik, hogy zongorázik vagy gitározik otthon egy kicsit. Figyelemmel kísértem minden szavát és boldogan feleltem neki, amikor ő is megkérdezte, hogy én miket szoktam csinálni. Szokatlan volt, hogy valaki ennyire érdeklődik felőlem, elég régen találkoztam már ilyennel. Mindenesetre nagyon megdobogtatta a szívemet és hatalmas boldogsággal töltött el. Felszabadultnak éreztem magamat mellette és igazán boldognak, így nagyon furcsa volt, hogy pillanatok alatt már annál szórakozóhelynél voltunk, amit említett nekem.
-Ismered ezt a clubbot?-érdeklődött, ahogyan beléptünk a bejáraton. Egy biztonsági ember feltett a csuklónkra egy-egy karszalagot, majd sürgetve beljebb küldött minket. A belépőt megnézve elgondolkoztam a kérdésén, mert igaz, mostanában nem sokat járok bulizni (ez a hét csak kivételes), gimnazista koromban voltam sok hasonló helyen.
-Azt hiszem, igen. Nem itt olcsó a belépő és drága a pia?-kérdeztem bizonytalanul, mikor beugrott valami régi emlék. Talán egyik osztálynak volt itt aftere vagy Halloween bulin voltam már itt, tippem sincs. Újra lepillantottam a karszalagra. Fekete alapon, nagy piros számmal rá volt írva, hogy 2010-2019. Aham, szóval ez egy ilyen évtizedes buli.