•|KPOP Imagines|• [kérések;ZÁRVA]

VAV - Ayno

VAV~~~ 
De imádom őket *-*
De kérdem én… Van olyan underrated boygroup, akiket nem szeretek? 
A válasz egyértelmű. 
Engem ért a megtiszteltetés, hogy ezzel az ultimate tehetséggel írhatok, aki egyébként nagyon jól játssza nálam a bw szerepét <•<
Kedves VanesszaVulcz , itt van a rég várt rész :)

A karácsonyi külön kiadás eredményét lezártam, úgyhogy a következő két napban bármikor esélyes, hogy felrakjam. :)

Jó olvasást! ;)

——————————

Bekerülni álmaid kiadójához? Nem könnyű feladat. 

Nagyjából azóta, mióta meghallottad az első zene dallamát az életedben, azt tervezed, hogy táncos leszel. Nem kell neked nagy hírnév, elég ha csak hírességeket segíthetsz meg háttértáncosként. Mindegy, hogy hol vagy, milyen műfajban kell táncolnod, csak azzal foglalkozhass, aminek az életedet szentelted. 
Igazából nem tudod, hogy mégis hogyan mondd el a szüleinek, hogy bizony egy koreai kiadóhoz adtad be a jelentkezésedet, mindenesetre valahogy meg kell próbálnod megértetni velük a dolgot.

– Apa…? – feszengtél az egyik közös vacsoránál. – Anya…?

– Mondd csillagom. – válaszolt higgadtan anyukád, miközben egy újabb falatot vett szájába.

– Tuti, hogy nem fogtok neki örülni, és talán még meg is köveztek érte…

– Ugyan már (T/N)! Annyira nem lehet rossz, akármit is szeretnél mondani. – vette át a szót apukád. 

– Pedig attól tartok, hogy de…

– Megkaptad életed első figyelmeztetését? – pillantott rád mostmár komolyabban anyukád.

– Neeem!

– Büszke is lennék rá… – mosolygott apukád.

– Na de drágám! – háborodott fel anyukád.

– Semmisemmi édesem. – emelte fel védekezően kezeit apukád. – De akkor mi lenne az (T/N)?

– Hát… – gyűrögetted az asztal alatt felsőd alját. – Az van, hogy jelentkztmegykreaikdóhztncosnk… – mormogtad el a végét, úgy, hogy csak te értsd. Nem volt merszed elmondani.

– Tudod, hogy sosem szerettem, ha nem beszélsz érthetően, kislányom. – szidott meg anyukád, mire egy hatalmas levegőt vettél, hogy némileg rendezd az iszonyat gyorsan dobogó szívedet.

– Jelentkeztem egy koreai kiadóhoz táncosnak! – mondtad ki végül egy kicsit nagyobb hangerővel, mint szeretted volna. De megtetted.

– Hogy… TESSÉK?! – kiáltottak fel egyszerre a szüleid, majd anyukád folytatta. – Mit csináltál? 

– Jelentkeztem. Egy. Koreai. Kiadóhoz. – ismételted meg lassabban, hogy igaz, bosszúsan is, de fogják fel teljesen. – Táncosnak.

– Mégis hogy gondoltad?! – akadt ki apukád teljesen. Ettől tartottál.

– De apa, anya! Ez egy egyszeri lehetőség volt! – hivatkoztál az egyetlen bevethető "kártyádra". De láthatólag nem hatottad meg őket.

– A tudtunk nélkül cselekedtél… Méghozzá egy nem is akármilyen ügyben. Ez felháborító! – csapott az asztalra idegesen apukád. Tudtad. Mindvégig.