A házi kedvenc (light femdom)

Kutyának a csont

Előzetesben is, tisztában vagyok vele, hogy a cselekmény nem életszerű, de nem dokumentumregény, hanem szórakoztató irodalom. Hagyjatok kommenteket a véleményetekkel a fejezetről. :D

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A Jaguar lefékezett az út mellett.

- Köszönöm Mark. – mondta Ruby. A park mellett álltak, a járdán. Éppen egy partiról tartottak hazafelé, ahova csak szupergazdagokat hívtak meg, meg a szupergazdag örökös csemetéiket és a partin Ruby gyakorlatilag mindenkit utált, de nem mutatta ki, mert ellentétben az iskolával, itt tétje volt, hogy mit csinál. És bár őt személy szerint nem érdekelte a pénz, a szüleit annál inkább és Ruby nem akarta, hogy ennél is ritkábban találkozzanak vele, vagy jöjjenek haza, hiszen néha hónapokig távol voltak. Egy ilyen este után a feje általában tele volt zajjal és olyan valakire vágyott, aki meghallgatja és senkinek sem adja tovább, amit hall. A lány szeretett beszélni. Szervezni is és irányítani is. Mindig vezéregyéniség volt, csak túlságosan utálta a többieket ahhoz, hogy vezetni akarja őket. Más okból is ki akarta szellőztetni a fejét parkban. Ennek az volt az oka, hogy a házuk hatalmas kertje jelenleg nem volt alkalmas, mivel éppen a parti közepén kapta Ruby az sms-t az egyik cselédtől, hogy a kutyája, Mennydörgés meghalt. A kutyát a szüleitől kapta, mikor még kicsi volt és mindenben meg akart nekik felelni és ő nevezte el. Talán akkor bukott ki először a személyisége. Olyan nevet akart adni a házi kedvencének ami teljes mértékben egyedi és utánozhatatlan. Rengeteg figyelmet adott a komondornak, aki hosszú és boldog életet élt, de mint minden élőlény, meghalt. Ezért érezte a lány szükségét annak, hogy egy más légkörben szellőztesse ki a fejét, és a park ilyen légkör volt. Apró lázadás, hogy pont egy olyan helyszínt akart rendszeresen látogatni, aminek ilyen rossz a híre, de a személyiségéből elkerülhetetlenül következett, hogy minél értelmetlenebb és veszélyesebb dolgokat csináljon. Ruby tudta, hogy Mark figyeli, hogy ne essen semmi baja, így még késő este, a merészen kivágott kisestélyiében is bemerészkedett a fák közé.

Aztán hangokra lett figyelmes.

- Érted? – röhögött egy férfi, a hang Rubyt a disznókra emlékeztette. Aztán a lány meglátta a hang gazdáját is, mikor kilesett a bokor mögül. Egy középkorú férfi volt, láthatólag nem túl gazdag, de a lány azt is biztosra vette, hogy nem hajléktalan. Középosztálybelinek tűnt.

- Egy kis kézimunka és a tied. – lóbált meg egy szatyrot egy másik férfi, aki mellette állt. A lány nem tudta kivenni a sötétben, hogy mi van benne. A harmadik alakot sem tudta kivenni, akihez a két férfi beszélt.

- Ne mondj nemet kicsi fiú, hiszen majd kiesik a szemed. Tudom, bár nem látom a sörényedtől. – röhögött a harmadik képébe a disznóhangú. Aztán a nadrágja cipzárjához nyúlt, hogy lehúzza. Rubynak ekkor sikerült kivenni a harmadik felet. Az a fiú volt, akit a múltkor megszólított. Pár másodpercen belül nagyjából megértette mi történik és hirtelen undorítónak találta az egészet. A két férfi azt akarta, hogy a fiú elégítse ki őket a csomag tartalmáért cserébe.

- A fenébe is! Ez közterület. – tájékoztatta őket a lány, miután előjött a bokor mögül, hogy megállítsa ezt az őrültséget. Nem félt a két férfitól. Hoteltulajdonosok lányaként mindenre felkészítették és ebbe a felkészülésbe a feketeöves karate is beletartozott. Meg persze az alap önvédelem.

- Csatlakozni akarsz, kicsi lány? – húzta vigyorra a száját a disznóhangú. A lány undorodó arckifejezést vágott, mikor elé tárult a férfi hiányos fogsora.

- Állítsátok le ezt az őrültséget és takarodjatok a fenébe. – vette elő Ruby a csúnyábbik szókincsét. - Nem akar veletek semmit, hagyjátok békén. – jelentette ki a fiú felé mutatva.