Bevittem a tejet, és leültem az ágyra a beteg mellé. Kíméletesen felemeltem a fejét és megitattam vele az egész üveg tejet. Hátrébcsúsztam az ágyon amikor váratlan dolog történt.
- Khm..köszönöm. Ez jóttesz a csontjaimnak khm.. -mondta fulladozva.
Dermedt arcal néztem a macskára. Mi.. a.. Ezt mégis hogy? -értetlenkedtem magamba.
A macska ránézett a kötéseire amit én csináltam.
- Azta, ez nagyon erős. -mondta a sálamra célozva. Bennem egyre nagyobb lett a döbbenet. -A tejnek hála, holnap le is kerül rólam. -fordult felém.
A szemei mind engem vizsgáltak. Ezt meg kell mutatnom neki.
- Hizashi, gyere fel, de azonnal!! -ordítottam. Hallottam trappolását, és pár másodperc múlva megjelent az említett személy.
Intettem neki hogy üljön le, de a tekintetem a macskán maradt. Csendesen teljesítette a kérésemet, és értetlen tekintete köztem és a macska közt cikázott.
- Igaz, hogy nem értitek mit nyávogok most nektek, de megvan dicsérve az az ember, aki ellátta a sebeimet. -mondta a macska miközbe felénk nézett.
Hizashi álla leesett a padlóig. Azon az arcon majdnem elnevettem magam.
Mióta léteznek beszélő macskák, vagy olyan okos mint Nezu ?- Egy átlagos macskán mi olyan döbbenetes -értetlenkedett. Úgy csinál mintha nemtudná hogy beszél.
-Semmi, csak annyi hogy te megszólaltál... -mondtam mostmár kicsit nyugodtabban, amit Hizashi erős bólogatással támasztott alá.
- Micsoda? Mindent hallottatok amit mondtam? -kérdezte szerény hangon.
- Igen, de nem számít. - mondtam nyugodtan -Beszélő macskát is ritkán lát az ember, nameg köszönöm a dícséretet. - és elmosodtam.
Először kezeltem törött lábú macskát. Úgylátszik jól csináltam. -gondoltam.
- Hát....szívesen. Viszont ha nem lenne baj, szeretnék aludni. Össze kell hogy forjon a csontom. A többit majd holnap -említette.
- Jó, máris megyünk. Gyere Hizashi ! -azzal a lendülettel kirángattam a barátomat a szobábol és az emeletről egyenesen a nappaliba mentünk.
- Úúúúúristen Shouta, van egy beszélő macskááááád !!! -ordította a fülemnek ami miatt majdnem beszakadt a dobhártyám.
Mázli hogy nem használta a képességét.
- Te idióóta, megakarsz süketíteni ? Légyszives ne ordítsál, hagyjuk pihenni ! -súgtam neki artikulálva hogy megértse. Tiszta hülye...
- Jolvan Shouta, de képzeld milyen érdekes lenne ha lenne egy beszélő macskád. -mondta normális hangon.
- Elhiszem hogy jó lenne, de mint észrevehetted még egy jó pár hétig itt lessz mert törött mind a 4 lába.
- Igaz, de szerintem vidd el Recovery Girlhöz. Hátha tud vele kezdeni valamit -mondta az értelmes választ.
- Jó ötlet Hizashi, holnap után úgyis iskola -vontam válat.
- Rendben, akkor ezt megbeszéltük. Lassan megyek. Már 6 óra van. El kell pár dolgot intézni. -indult meg az ajtó felé.
- Oké, szia. Csak hazafele el ne tévedj. -néztem rá mosolyogva.
Nevetett majd kiment a házbol és becsukta az ajtót.
Előszedtem pár iratot és papírmunkát végeztem, mert az 1A osztályfőnöke leszek.
Mikor már 11:00 ütött az óra, előszedtem az ütött-kopott sárga hálózsákom. Belebújtam és aludtam benne a kanapén.
Békésen aludtam, amíg reggel nem éreztem nyomást a melkasomon...
Komment ha van valami építőjellegű kritikád ! :3
ŞİMDİ OKUDUĞUN
A hős macskája [ Aizawa x Androméda(OC)]
RastgeleA sensei szokásához híven figyelte a várost szabadidejében, de rátalált egy sérült macskára. Hazavitte és nem tudta milyen meglepetést visz haza. :3 :3 :3 Nem terveztem nagy sorozatot iderittyenteni nektek, de @StoneRiseCaptain és én úgy alakítottuk...