Lelkiismeret (BEFEJEZETT!)KIADOTT!!🤩

6.rész "-Részvétem.-mondta a doktor úr."

A baleset napja úgy játszódott le Rebekába mint a világ legrosszabb rémálma. Úgy gondolja lehetetlen feldolgozni a történteket hiszen elvesztette szinte az összes barátját a szerelmét és a testvérét. Az utóbbi érintette meg a legjobban. Miután kiderült, hogy senki nem élte túl csak Gergő azonnal értesítette az anyukáját aki még külföldön van. Sajnos a migráció miatt nem engedik át a határon így Rebeka talán még jobban össze zuhant. Teljesen egyedül van, és a házuk pedig tele van emlékkel. Nem bír otthon megülni, főleg nem egyedül. Tudja, hogy most haragudnia kéne Gergőre de nem tud. Csak ő van most neki és Gergőnek sincs más így vigyázni fog rá és segít neki a felépülésben, nehogy őt is elveszítse. Rebi az éjszaka semmit nem tudott aludni. Egy a testvérével készült közös képet ki rakott az asztalára meg gyújtott egy gyertyát és sírt. Teljesen ki sírta a szemeit.

Körülbelül egy hét telt el amíg rávette magát, hogy szóba álljon Gergővel. Haragudott rá természetesen, de tudta, hogy nem akarta ezt tenni. Tudta, hogy ha nem megy be Gergőhöz a kórházba egyedül lesznek mind a ketten. Talán az lenne most a legrosszabb. 

Reggel mikor kisétált a tükörhöz látta , hogy szemei alatt hatalmas lilás karikák díszelegnek, két gyönyörű barna szeme pedig most vörös mint a vér. Egyáltalán nem érdekelte, hogy néz ki. Megfésülködött, felvett egy fekete farmert, fekete pulcsit és hívott egy taxit. Úgy gondolta bemegy Gergőhöz a kórházba, megnézze ő hogy van. De képtelen lett volna most buszozni a sok ember között, mert úgy érzi bármelyik pillanatban eltörhet a mécses és rátörhet a sírás ezért döntött a taxi mellett. 

Mikor odaért az autó Rebeka beszállt elmondta hova szeretne menni és az egész út síri csendben telt. A taxis biztos gondolta, hogy ha talpig feketébe megy a kórházba nincs túl jó kedve. 

Mikor odaért kifizette a fuvart majd kiszállt. Beért a kórházba és elsétált a baleseti osztályra majd odament a nővér pulthoz érdeklődni.

- Jó reggelt! Fülöp Gergőt keresem, autóbalesete volt, azért hozták be. Körülbelül egy hete.

- Jó reggelt!-köszönt a nővér és elkezdte keresni az említett nevet.- Fülöp Gergő-gondolkodott hangosan.-, óh meg is van. Folyosó vége, utolsó szoba. Egyedül van bent.

- Rendben köszönöm. -próbált Rebeka kipréselni egy mosolyt de nem ment neki így csak elsétált a szoba felé.

Mikor bement a szobába meglátta Gergőt és rögtön elfogta a sírás hiszen látta, hogy fájdalmai vannak.

Gergő a hátán feküdt, az arca és a keze tele volt apró zúzódással és sebbel. Más nem látszott ki a takaró alól, de biztos az egész teste hasonlóan festhet. De ő még mindig szerencsésebb volt. Pár karcolás, vágás és lila folt. Mellette pedig négyen meg haltak.

- Rebi! -szólalt meg Gergő mikor a lányra pillantott.

Rebeka oda húzott az ágy mellé egy széket és Gergőt nézte. Közben letörölgette a könnyeit. 

- Hogy vagy? -kérdezte meg az ágyon fekvő fiút.

Gergő megfogta Rebeka kezét, - Ezt én is kérdezhetném. -mondta sajnálkozóan. 

- Te vagy kórházban. -nézett rá.

- Rebeka,-kezdett bele.- én annyira sajnálom amit tettem. Nem tudtam mitörténik és tényleg nem tudom elmondani most mit érzek. Lehetetlen. Reméltem, hogy sosem fogok ilyet érezni de a lelkiismeretem most nem hagy nyugodni ami érthető. Nem lepődtem volna meg ha nem állsz többet szóba velem hiszen mindezt én okoztam. Köszönöm, hogy bejöttél hozzám hiszen nem érdemlem meg.-a mondat végére könnybe lábadt a szeme