A házi kedvenc (light femdom)

Mert az enyém vagy

       - Oké, a szobámat már ismered. – nyitotta ki Ruby az ajtót. A hatalmas szoba falát narancsos árnyalatú rózsás tapéta díszítette, az ágyában pedig öten is elfértek volna, akkora volt. A padlót puha szőnyeg fedte, ami mindig besüppedt a lábuk alatt. Ruby ledobta magát az ágyra, Tris viszont csak állt a szobában, félénken.

- Ne legyél merev. Gyere! – biztatta a lány megütögetve a maga melletti helyet az ágyon. A fiú leült. – Elképesztően puha. – mondta álmélkodva, és felragyogott a szeme.

- Ennek örülök. – közölte Ruby. – mivel a szobám túl nagy nekem egyedül, és elég magányos, szóval úgy gondoltam megosztom veled. – villantott a fiúra angyali mosolyt. – Szóval érezd magad otthon, mostantól hivatalosan is itt laksz.

Tristan nem hitt a fülének. Ő, egy ilyen szobában?

- Meglepődtél, mi?- kérdezte a lány, miután látta a fiú arckifejezését. – De már késő van. – mutatott az órára, ami lassan éjfélt mutatott. – Lassan aludni kéne. – közölte. – Megtennéd, hogy a szoba előtt vársz, amíg átöltözök? – fordult Tris felé, a nyilvánvalóan költői kérdéssel.

- Igen. – hagyta jóvá a fiú. Kiment és becsukta maga mögött az ajtót. Az elkövetkező tíz percet a falnak dőlve töltötte és azon gondolkodott, hogy milyen hatalmas mázlija is volt Rubyval, a fürdőszobahasználatról, a fiúról a tükörben, meg a hatalmas, pihe-puha ágyról. Na meg arról, hogy vajon meddig tarthat ez. Attól tartott, hogy egyszer csak közlik vele, hogy köszönik, elég volt belőle, mehet amerre lát. Lekuporodott a fal tövébe, és a jó melegben, tisztán, hirtelen elfogta a fáradtság és ott helyben elaludt.

- Jöhetsz, Trisz. – nyitotta ki a lány az ajtót. A tekintete megtalálta a fiú alvó arcát. – Buta, nem mondtam, hogy aludhatsz. – suttogta neki mosolyogva. Aztán elment megkeresni Markot, hogy megkérje, dugja Triszt ágyba. Nem akarta felébreszteni.

Ruby felébredt. Az órára nézett, kereken 12 óra volt. Tris, az ő Tristanje, akit fél napja szedett fel az utcáról mellette feküdt, összegömbölyödve, mint egy kisgyerek. Ruby nem állta meg nevetés nélkül. A lány úgy döntött ezúttal eltekint az ébresztőtől és kimászott az ágyból. Fogott egy lapot és elkezdett listát írni. Szeretett listákat írogatni, ez volt az egyik hobbija. Csak mert jó volt tudni hányadán áll a dolgokkal. Ez a lista a Trissel kapcsolatos kérdéseket és teendőket sorolta fel.

- Ruhaméretet venni és ruhákat rendelni a családi szabónál(3.)

- Megtudni mennyire művelt és megtanítani az alapokra a házban(4.)

- Bemutatni a személyzetnek(2.)

- Magántanárt keríteni neki(7.)

- Bemutatni Trisnek, hogy mit tud csinálni, ha ő iskolában van, hogy ne unatkozzon(5.)

- Edzeni, testet építeni(6.)

- Megnézetni Trist egy orvossal(1.)

Ruby családjának természetesen volt külön szabója és külön családi orvosa is. A lány elintéztethette volna a teendőket a ház személyzetével, de ő maga akart Trisre vigyázni, ahogy ő vigyázott Mennydörgésre is. Megfogta a mobilját és beütötte a dr.számát aztán megnyomta a hívás gombot. Sikerült időpontot egyeztetnie az egyébként igen elfoglalt orvossal délutánra, aztán letette a telefont. Mivel Tris még mindig nem ébredt fel, egyedül ment a konyhába, ahol a személyzettel együtt általában a reggelit fogyasztotta. Inkább a konyhában a személyzettel, mint a hatalmas étkezőben egyedül. A lánynak már a konyhából áradó szagoktól is majd kicsordult a nyála szájából, mint általában. Aztán elkezdett azon gondolkodni, hogy Tristan milyen arcot vág majd, ha megkóstolja az ételt. Feltett szándéka volt félrerakni a fiú részét, bár csak most az egyszer. Az volt a terve, hogy ettől kezdve mindketten a személyzettel, vagy külön kettesben fognak reggelizni. Azonkívül a kisördög benne alig várta, hogy megtaníthassa Trisnek az asztalnál evés alapszabályait, amiről úgy gondolta, hogy a fiú még a fürdőszobánál is kevésbé ismer, amiben igaza is volt.