The bad side

23.rész

Haneul szemszöge :

Mostanában szinte egész nap JUNKOOK - kal vagyok. Minden időmet vele tőltöm.
- Haneul... Beszélnünk kell - toppant be a szobába. - Néhány napja elmentem Yoongihoz és...

Yoongi szemszöge :

Haneul már hetek óta nincs velem. Nélküle a ház üres, ahogy a szívem is. Talán hónapok teltek el. Mindenesetre, hiányzik. Nagyon! Hiányzik. Néhány napja JUNKOOK eljött, hogy megnézze mi van velem.
,, - Őszintén? Darabokra hullottam. "- gondoltam vissza válaszomra. Mióta elment, nem gondol rám. Ezzel nem is lenne gond, hiszen ő csak éli az életét. Nélkülem. Boldogan. JUNKOOK - kal.
De mivel vámpír vagyok ez nem ilyen egyszerű. Egy átok ül az összes vámpíron, miszerint : Ha az akit te az életednél is jobban szeretsz elfelejt, egy kis idő után halványodni kezdesz, míg a végén mindörökké eltűnsz.
Ez az átok az egyetlen, ami képes megőlni egy vámpírt ( mivel a vámpíroknak örök életük van).
Velem épp ez történik. Halványodom. És érzem, hogy egy - két nap és meghalok.
- Yoongi!! - zökkentett ki valami a gondolataimból.
Mi volt ez.
- Yoongi!!
Haneul?? Ő lenne az? Meg mernék esküdni, hogy az ő hangját hallottam.
Vagy... Megőrültem. Inkább ez. Haneul már soha többé nem jön ide vissza. Soha többé nem teszi be mégegyszer ide a lábát. Láttam a tekintetében. Amikor elment. Láttam a szemeiben,hogy úgy tekint erre a helyre mint valami börtönre. Tény, hogy fogva tartottam, de próbáltam mindent megtenni azért, hogy ne így érezze.
- Yoongi... Istenem már mindenhol kerestelek... - lihegett az ajtóban a lány.

Haneul szemszöge :

Az ajtóból láttam, hogy Yoongi ugyanott fekszik, mint azon az éjszakán, mikor elmentem. Ez kicsit megrémített, de láttam rajta, hogy nagyon letört. Azt hiszem még sohasem láttam ilyennek. Vagy sosem volt ilyen, vagy csak nem mutatta nekem ezt az oldalát. Az íróasztala nem papírokkal volt megtelítve, hanem kiülült alkoholos üvegekkel. Uhh... ennyire rossz passzban lenne? Istenem... Ez csakis az én hibám.
- Mit kkkeressel itttt? - nyújtotta el a szavakat ami miatt nem nagyon értettem, de tudtam, hogy részeg.
- Gyere, fel kell kelned míg bevetem az ágyad.
- Hagyáá'! Ne érj hozzám! - tiltakozott.
- Yoongi.. Kérlek.
- Egyáltalán mi a f@sznak jötté' vissza mikor pont lesz@rod mi van velem. He? Menj vissza JUNKOOK - hoz és hagy végre békén engem! - ordibált. Ez olyan őszintének tűnt.
,, - Tudom mit forgatsz a fejedben. Szereted JUNKOOK - ot. Ha menni akarsz..Menj. "
,, Menj! Menj mielőtt meggondolnám magam..." - hangoztak vissza Yoongi szavai, amiket akkor mondott mikor megszöktem.
De... legbelül tudta, hogyha elenged ez fog történni.
- Yoongi!
- Mi? Van? - kérdezte dühösen.
- Halványodsz.
- Na ne mond! - háborgott.
- Na és.. Ezt hogyan lehet megakadályozni?
- Ha az illető aki elfelejtett újból belém szeret. - forgatta szemeit.
Na b*meg! Aish! És..
- Ez az egyetlen módja - nézegette a plafont.
A számból vette ki a szót.
- Biztos?
- Ch... Ha engem kérdezel az egész tündérmese.
- És ha...
- Nincs de ha... Tündérmese és kész!
- Szóval azt akarod mondani, hogy innen már nincs visszaút?
- Dehogy van! - forgatta szemeit.
- De ha mégis? Mi van ha ez igaz és...
- Te komolyan enyire ostoba vagy, vagy csak megjátszod?
- Yoongi kérlek hagyd, hogy segítsek.
- Eszem ágában sincs! Inkább a halál. Menj innen!
- Yoongi... - szegeztem tekintetem a cipőm orrára. Nem vagyok hozzászokva, hogy így beszél velem.
- Figyelj Yoongi ha ilyen vagy inkább elmegyek.
- Nem értem eddig mi tartott vissza.
- Én meg azt nem értem miért akarod, hogy visszamenjek.
- Azért akarom, mert nincs szükségem rád.
- De van.
- Nem nincs! És most megtennéd, hogy végre kilépsz az életemből? Már k**vára idegesít, hogy itt vagy. - ordibált. - Te.. te most sírsz?
- Mit gondolsz mit szinálok! - ordítottam rá.
- Jól van na. Nem gondoltam komolyan. Csak.. Ne sírj már! Oké? - próbált vigasztalni.
Ez mindig bejön nála.
- Itt maradhatok?
- Igen - forgatta szemeit mikor rájött, hogy azok mű könnyek voltak.