A zongora hangja | Niall Horan FF

▫26.Fejezet▫

Kimberly

Niall a kezemnél fogva húzott maga után fel a lépcsőn, egyenesen a szobája irányába. Folyamatosan cikáztak a gondolataim a fejemben, hogy mégis mit akar csinálni, miközben valamit meséltem, amin ő elnevette magát. Ahogy beértünk a helyiségbe, a falhoz nyomott és szenvedélyesen, mégis gyengéden neki esett ajkaimnak. Először meglepett a viselkedése, nem hittem volna, hogy a nevetségesen kislányos álmaim vele egyszer valóra válhatnak. Végül én se haboztam. Visszacsókoltam, közben karjaimat átfontam a nyaka körül. Ujjaimmal a beletúrtam rövid hajába tarkójánál, mire ajkait jóleső sóhaj hagyta el, amitől belemosolyogtam csókunkba. Éreztem az alkohol gyenge ízét puha ajkain, amikor nyelvét átvezette a számba, azt hittem felrobban a szívem. Megmondtam a világnak, de főleg magamnak, hogy Logan után senkivel sem fogok kavarni egy buli után, erre tessék. Jelenleg a zongoratanáromnál smárolok a hálószobájába, és még ki tudja, mik fognak később történni. Lehet, csak bebeszéltem magamnak, de éreztem, hogy ő is úgy érez irántam, mint én iránta.
A fenekemnél fogva közelebb húzott magához, ettől a mozdulattól pedig már olyan közel voltam hozzá, hogy mellkasom az övéhez nyomódott. Gyengéden beleharaptam az alsó ajkába, majd a történtek okozta vágy hatására, a kezét a pólóm aljához vezettem. Éreztem, hogy elkezdte levenni rólam a ruhadarabot, de hirtelen megállt és eltávolodott tőlem. Összezavarodtam, azt hittem, mindketten akarjuk.
-Biztosan szeretnéd?-kérdezte, kezével finoman végig simítva a szerelemtől fűtött arcomon.
-Igen-feleltem határozottan, de ahogy belenéztem a szemeibe, kezdtem egyre bizonytalanabb lenni. Láttam, hogy kétes érzései vannak, ami nem igazán nyugtatott meg.-Miért, te nem akarod?
-De! Mindennél jobban, de mégiscsak a tanárod vagyok. Ez nem zavar téged?
-Hát, hogy őszinte legyek, már nem. Nem szoktak érdekelni a szabályok. Ne aggódj, nem fogok senkinek sem beszélni erről!-ígértem meg. Komolyan gondoltam, Niall pedig hitt nekem. Újra a felsőm aljához nyúlt, de most tényleg le is vette rólam. Ledobta a földre, azt követően felkapott a karjaiba és elvitt az ágyához.
Tompa puffanással érkeztem meg a matracra, közben Niall felém hajolt és ismét megcsókolt. Nekem se kellett több, én is lerángattam róla fehér pólóját, hamarosan pedig már csak fehérneműben feküdtem alatta, illetve ő felettem. Ajkai abbahagyták a szám csókolgatását, helyette a nyakamat kezdte elhalmozni kisebb puszikkal. A nyakamról lejjebb halad a melleimre, amelyeket egy gyors mozdulattal megszabadított a melltartómtól. Tovább halad a hasam felé, majd elért a bugyimhoz. Szívem egyre hevesebben kezdett kalapálni, pedig így is majdnem kiugrott a helyéről. Egyre szaporábban vettem a levegőt, amely következtében a mellkasom gyorsan, szabálytalanul fel-le mozgott. Türelmetlenül vártam már, hogy Niall megszabadítson a vékony anyagtól, amikor

a telefonom megszólalt mellettem, valaki hívott. Álmosan nyitogattam ki a szememet, közben próbáltam rájönni, mégis hol a francba lehetek. Mikor rájöttem, hogy Niall szobájában vagyok, a fejemet idegesen visszatemettem a puha párnákba. Álom volt minden. Az egészet csak elképzeltem, mégis annyira valóságosnak tűnt, hogy ledöbbentett mennyire beindultam rá. A vérem zubogott ereimben, éreztem, hogy saját gondolataim miatt az arcomat elönti egy kisebb pír, mialatt alsó ajkaimat csalódottan újra és újra beharaptam. A hasamba megjelent a már jól ismert feszítő érzés, amit minden alkalommal megtapasztalok, amikor Niall-lel vagyok vagy ha hosszabb ideig rá gondolok. Nem hittem el, hogy ennyire beindultam rá, konkrétan a semmitől. Hisz ez csak egy álom volt. Egyedül feküdtem a nagy franciaágyban, tetőtől talpig ruhában, csupán csak a cipőm nem volt rajtam. Nagyjából emlékszem az éjszakára, de arról fogalmam sincs, hogy kerültem a szobájába.
Gyorsan megráztam a fejemet, mintha ezzel sikerülne elkergetni a tudatot, hogy azt álmodtam, lefekszek a tanárommal. A kitartóan csörgő telefonomért nyúltam, ami a kabátom zsebében lapult valahol. Félig kimásztam az ágyból, hogy megkeressem a mobilomat, ami lassan az agyamra ment. Mikor végre megtaláltam, ijedten elhúztam a számat. Anyám hívott. Gondolom feltűnt neki, hogy nem mentem haza, pedig úgy tudta, csak Logannel találkozok. Azzal viszont egyikünk sem számolt (főleg ő nem), hogy a szakítás után a tanárom társaságában fogom átbulizni az éjszakát.
-Szia, anya!-köszöntem bele a készülékbe. Igyekeztem nem olyan hangon beszélni, mint aki egy hosszú este után az anyja aggódó hívására kelt fel. De kit akartam átverni? Ez volt az igazság, ennek tükrében hangom fáradt, rekedtes és halk volt.
-Jó reggelt, kicsim! Nem jöttél haza. Ugye minden rendben van?-kérdezte aggódva. Na, jól kezdődik.
-Persze, ne aggódj. Lilynél vagyok. Nála aludtam. Bocsi, hogy nem szóltam-füllentettem olyan egyszerűen, mintha csak az igazat mondanám. Jobbnak láttam, ha nem a valóságot mondom. Szerintem idegbajt kapna, ha megtudná, a zongoratanáromnál aludtam.
-Akkor jó. De legközelebb ne csináld ezt! Tudod jól, mennyire utáltam akkor is az ilyen viselkedést, amikor annyi idős voltál, mint most az öcséd!
-Nyugi, anya, jól vagyok!-nevettem fel elkerekedett szemekkel.-Hamarosan otthon vagyok.
-Rendben, Kim. Akkor itthon találkozunk-tette le végül. Hosszasan a képernyőt bámultam még a hívás befejezte után is, egészen addig, ameddig az el nem sötétedett. Ahogy fekete lett a kijelző, ismét bekapcsoltam, de már csak az időre voltam kíváncsi. Pár perc és reggel nyolc.
Az arcomat és a szemeimet megdörzsölve keltem ki az ágyból. Fejem most is fájt, mint a múltkor, de most nem voltam annyira a halálomon, mint akkor. Emlékszem, az éjszaka folyamán ittam pár koktélt, töményet, rövid italt, meg még kitudja mit, ennek ellenére egész sok minden megmaradt. Csak az utolsó egy óra esett ki, pedig az adott volna magyarázatot arra, hogy hol van Niall és hogyan kerültem a szobájába.
A cipőmmel és a kabátommal a kezemben léptem ki a folyosóra. Halkan becsuktam magam mögött az ajtót, majd úgy döntöttem, ideje lesz megkeresni a fürdőszobát, hogy valami elviselhető kinézetet varázsoljak magamnak, már amennyire az lehetségesnek bizonyult. Nem úgy készültem, hogy ottalszok valakinél, ezért nem volt nálam semmilyen smink, se fésű, de még fogkefe sem. Három ajtóval találtam magamat szembe, ahogy elhagytam a hálószobát. Mivel ismeretlen volt nekem Niall otthona, ezért nem tudtam, melyik ajtó mit rejt. Kénytelen voltam tehát benézni mindegyikbe. Tisztára egy olyan horrorfilmben éreztem magamat, mint amiben az egyik ajtó mögött lapul a gyilkos. Elég király gondolataim voltak reggel nyolc előtt is, nem?
Lesz, ami lesz alapon benyitottam az első ajtón, amit megláttam. Kezemet bizonytalanul nyomtam le a kilincsen, de végül semmi horrorisztikus kép nem tárult elém. Egy kisebb szoba látványa fogadott, én vendégszobának mondanám. Az ágyon takaró hevert, amin pedig Niall tegnapi ruhái. A fejemet nevetve az ajtófélfának hajtottam, kezemmel eltakartam a számat, nehogy még hülyének nézzen Niall, ha egyeltalán itthon van. Hát, nemhogy nem feküdtünk le, mint ahogyan azt álmodtam. Még másik szobában is aludt. Mennyi olyan film van, amiben a főszereplő csaj egy átbulizott éjszaka után valamilyen ismeretken srác ágyában ébred fel ruha nélkül, mellette a békésen szunyókáló egyéjszakásával! Na, hát ez velem már azért sem történhetett meg, mert Niall máshol aludt. A szórakozottságom mögött aranyosnak találtam, látszik, hogy komolyan veszi ezt az egész szitut.
Mosollyal a fejemen hajtottam be az ajtót, hogy felfedezzek egy másik szobát. Szerencsére a második választásom már a fürdőszoba volt, ahova először félénken dugtam be a fejemet, majd miután láttam, hogy nincs bent senki, bementem. Automatikusan azonnal a tükörbe néztem. Elég borzalmas látvány fogadott. A tegnapi kontyom, amit valamikor az este folyamán kötöttem össze, most lazán és kócosan volt a fejem tetején, szememen a smink elmosódott, ezért alatta fekete foltok díszelegtek, tekintetem fáradtan pillantott vissza rám. És ha ez még nem lenne elég, arcomon a szempillaspirálom elfolyott maradványai voltak odaszáradva. Olyan volt, mintha sírtam volna. De miért tettem volna?
Agyalás helyett inkább legyintettem egyet a levegőbe, majd egy kevés hideg vízzel megmostam az arcomat. Lemostam a szemem alatti feketeséget, a lefolyt sminkemet, végezetül pedig öblögettem párat, ha már fogkefe hiányában szenvedek. Kivettem hajamból a hajgumit, aztán ujjaimat fésűnek használva, végigfutottam kócos tincseimen. Egy lazább lófarokba a fejem tetejére kötöttem, amitől ugyan nem nézett ki jobban az összkép, de egy fokkal jobb volt. Egy smink nélküli, fáradt, kicsit kócos Kimberly látványa fogadott ezután, de mivel többet nem tudtam segíteni a helyzetemen, elfogadtam, hogy ma reggel már nem leszek szebb.
Sietősen szedve a lépcsőfokokat leértem a földszintre, ahol Niall látványa fogadott. A konyhában állt a pultnak támaszkodva, telefonjával a kezében, amelyen valószínűleg játszott, mivel fektetve tartotta azt. Haja kócosan lógott a homlokába, egy szürke pólót viselt, hozzá fekete nadrágot vett fel és fehér tornacipőt. Érkezésemre elkapta a tekintetét a telefonjáról, így szembe találhattam magamat álmos, aranyos borostás arcával. Akaratlanul is az álmom ugrott be újra. Ahogy érzelmesen csókol, ahogy ellepi a testemet apró puszikkal, ahogy hozzám ér... Bárcsak ne álom lett volna! Bár tényleg szeretne a valóságban is és nem csak egy tanítványa (vagyis hülyéje, ahogy ő mondaná) lennék.
-Szia, Kim!-küldött felém egy fáradt, de annál inkább vidám mosolyt.
-Jó reggelt, Mr.Hor... Vagyis Niall-javítottam ki magamat tébolyultan, mialatt leültem az egyik székre felvenni a cipőmet. Éreztem magamon a figyelmét, miközben kötöttem be a cipőmet, ezért direkt nem néztem rá. Azt szerettem volna, ha ő mond valamit elsőnek.
-Jól aludtál?-érdeklődött, mikor felegyenesedtem és nekidőltem a szék támlájának.
-Igen. Köszönöm, hogy bevittél. Vagyis gondolom, te voltál. És azt is láttam, hogy te azért tartottad a távolságot-jegyeztem meg bújkáló mosollyal az arcomon.
-Jobb volt így, mert tudtam, hogy reggelre kijózanodsz. Nem tudtam, hogy reagálsz, ha meglátod melletted a tanárodat-mondta beletúrva a hajába, mialatt elnevette magát. Mintha kicsit zavarba jött volna.-Amúgy jól bírtad este.
-A piát?-vontam fel szemöldökömet, mire ő bólintott.-Hát, tudod. Bulik, házibulik, gimis afterek...-utaltam arra, hogy most már kinőttem a sűrű partyzásból, régen sokat jártam a barátaimmal. Az ölemben heverő csuklómra néztem, amin kettő belépő virított. Három napon belül két buli, nem is rossz arány. Ahogy a karszalagomat kezdtem tekergetni, összehúzott szemöldökkel megakadt a tekintetem a pólóm alján lévő egy foltra. Eddig fel se tűnt. Undorítóan nézett ki, olyan volt, mintha lehánytak volna. Nagyon reméltem, hogy rosszul hiszem, de tudtam, hogy valaki a bulizás ideje alatt megajándékozott egy adag hányással. Sajnos arra pont nem emlékszem, mégis hogyan kerülhetett oda, biztos már a vége felé történt.-Ez miért ilyen?-mutattam a foltra fintorogva, amin a tanárom elnevette magát. Aha, szóval ő tudja a sztorit.
-Nem emlékszel rá?
-Nem, ahogy arra sem, hogy mégis hogyan kerültem a szobádba, szóval kérlek világosíts fel!
-Olyan hajnali három körül volt, és tökre jól éreztük magunkat. Aztán bekapcsoltak egy Calvin Harris számot, amitől teljesen bepörögtél. Melletted állt egy csaj, szerintem ő olyan tizenhat lehetett, de egy az egyben ugyanúgy reagált, mint te-mesélte röhögve Niall. A fejemet kínomban a tenyeremmel takartam, mivel én már most nem tartottam viccesnek a történetet.-Egymásra találtatok, ezért a szám végéig együtt ugráltatok meg ordítottátok a zenét. Aztán a végénél a kiscsaj gyomra már nem bírta, úgyhogy egy kicsit lerókázott. Erre te elkezdtél sírni, de amúgy szakadtál is a nevetéstől, mert elmondásod szerint ez az egyik kedvenc pólód. A lényeg az, hogy nagyon kész voltál, ezért hívtam egy taxit, hogy hozzon minket haza. Te az úton rekord gyorsasággal bealudtál. Amikor megérkeztünk, még mindig aludtál, ezért felvittelek a szobámba aludni. Ennyi-mondta el nekem Niall röviden és tömören a történteket, aminek végére újra nevetésbe tört ki. Én nem szórakoztam annyira jól, viszont magyarázatot kaptam csomó dologra. Például, hogy mitől volt lesírva a sminkem, vagy hogy miért nem emlékszem semmire a buli végéről.
-Csodálatos történet-húztam el a számat kínosan, kerülve a tanár úr tekintetét.
-Amúgy tényleg király a pólód!-jegyezte meg, hátha ezzel kicsivel jobb kedvre tud deríteni.
-Okádék nélkül jobb lenne-néztem le szomorúan az említett ruhadarabomra. A Csodajárgány alja le volt hányva, meg a ruha alsó része. Legszívesebben nevettem volna szerencsétlenségemen én is, aztán leugrottam volna egy toronyház tetejéről. A múltkor ázottan, most lehányva mutatkoztam Niall előtt, ráadásul a fejem is olyan a kialvatlanságtól, mint a mosott szar. Bele se merek gondolni, mi a véleménye rólam.
-Amúgy... Ma reggel nem akarok kaját csinálni. Van kedved elmenni reggelizni?-kíváncsiskodott, ezzel kedvesen terelve a témát. Azonnal rávágtam volna, hogy menjünk, de tudtam, így is túl sokat kockáztatott már azzal, hogy egyeltalán az ágyában aludtam. Ráadásul megint kaját akar nekem venni. Ha így folytatja, naplót kell vezetnem arról, hogy mennyivel tartozok neki. Hova lett a tegnapi Kimberly, aki magasról tesz a dolgokra? Ki ez a felelősségteljes Kim, aki nem lát jónak semmit?
-Nem tudom... Nem vagyok éhes...-kerestem kifogásokat, elég bénán. Egész életemben szarul tudtam hazudni, és ez még erre a pillanatra sem változott meg, amikor igazán jól jött volna.
-Majd az leszel. Tudod, hogy szar dolog kihagyni a reggelit-mondta ellökve magát a pulttól, aztán felvette az asztalról a kocsikulcsot. Éreztem, hogy nem akar tágítani, ezért megadva feltartottam a kezemet.
-Oké-mondtam végül, és azzal a lendülettel mondhatni felugrottam a székről. A lendületem viszont hamar elszállt, mikor eszembe jutott, hogy konkrétan egy lehányt pólóban kéne emberek közé mennem.-Kérhetek kölcsönbe egy másik pólót? Eskü, visszaadom!-kérdeztem. Minden szavam után egy hatalmasat ütöttem volna a fejemmel a falba, hangom bizonytalan volt és félénk. Ha eddig nem lett volna írtó ciki, ami ebben a kevesebb, mint egy napban történt közöttünk, akkor most megkaptam. Rémkínos lett minden, rögtön ahogy felkeltem.
-Persze, gyere!-biccentett Niall fejével az emelet irányába. Láttam rajta, hogy meglepte a kérésem, de azért valahol megtudott érteni.
Beértünk abba a szobába, ahol aludtam, majd Niall a szekrényéből kivett egy sötétkék pólót. Idegesen figyeltem ahogy visszatolta a fiókot, ezt követően pedig átnyújtotta nekem azt.
-Köszönöm. Ígérem, hétfőn visszaadom majd!-vettem át remegő kezekkel, közben hálásan pillantottam rá. Hétfőn visszaadom. Baszki, hétfőn zongoraóra! Hogy fogok ezekután a szemébe nézni? Hogy fog zajlani kettőnk között egy óra? Remélem, a reggeli után soha többé nem hozzuk szóba a tegnap, illetve ma történteket. Felejtsük el őket, mintha meg sem történtek volna.
-Nincs mit. Vedd át nyugodtan, én lent várlak-mondta lazán. Ahogy becsukta maga után az ajtót és hallottam lépteit a lépcsőm, rögtön lekaptam magamról a felsőmet, és átvettem a tőle kapottra. Kicsit nagy volt rám, viszont nagyon kényelmes. És Niall illata volt. Imádtam, bár tudtam, ez egy univerzumban sem a normális tanár-diák viselkedések közé tartozik.
Gyorsan visszatértem a valóságba a szerelem rózsaszín világából, aztán lesiettem Niall után, aki már a bejárati ajtó mellett várt rám. Éppen egy kék kapucnis pulcsit húzott magára, mikor leértem. Mosolyogva végigmért, amitől teljesen elolvadtam, de próbáltam az örömömet takarni. Összeszedtem a táskámat, meggyőződtem arról, hogy nem hagyok itt semmit, majd a pólómat beledobtam a táskámba és elindultam Niall felé.
Az ajtó melletti tükörben nézte magát, mialatt párszor beletúrt barna hajába, ezzel eltűntetve a fáradt kinézetét. Helyette a világ leghelyesebb tanára kinézetét festette magára, bár meg kell hagyni, fáradtan is nagyon édes volt.
-Köszönöm, mehetünk-szólaltam meg halkan. Én is belenéztem a tükörbe még indulás előtt. Ez olyan női dolog. Nem néztem ki olyan rosszul, de gyönyörű sem voltam. Húztam egyet a lófarkamon, hogy nézzen ki valahogyan, közben ujjaimmal belefésültem párszor copfomba. A halántékom környékén kiszedtem egy-két kisebb tincset, ezzel barátságosabb külsőt adva magamnak. Mutató ujjamat elhúztam a szemem alatt, hogy biztos ne maradjon alatta semmilyen feketeség, ami még a sminkemből maradhatott volna. Tök jól elnézegettem magamat, ezért hirtelen nagyon kínosan éreztem magamat, amikor a tükör jobb oldalán feltűnt, hogy Niall végig látta a béna készülődésemet. Fején szórakozott mosoly ült ki, miközben a falnak dőlt összefont karokkal és rám várt.
-Mehetünk!-tekintettem rá a tükrön keresztül. Alig vártam már, hogy hazaérjek és örökre elfelejtsük ezt az egészet. Kedvelem Niallt. Oké, igazából baromira szeretem. Nagyon kedves, vicces, jószívű ember. Az első találkozásoktól kezdve, mióta ismerem, határozott voltam (már amikor) vele kapcsolatban és az érzéseimet illetően. De most, hogy a házában voltam, az ágyában aludtam, jelenleg a pólóját viselem és egy reggelire készülünk... Teljesen elbizonytalanodtam, hogy menne-e ez nekem. Nem akarom tönkretenni a munkáját, pedig már így is borzasztóan érzem magamat. Hogy csak egyirányú a szerelmünk, ráadásul az is az én részemről.

Sziasztok babák❤
Boldog új évet először is❤
Másodszor pedig köszönöm szépen a sok pozitív visszajelzést. Rengeteg új megtekintés jött a fejezetekre az elmúlt napokban, sok vote-ot és üzeneteket kaptam tőletek. Nagyon szépen köszönöm, iszonyatosan jól esik❤ nem hittem volna, hogy valakit érdekelni fog a történetem, még most is hihetetlen látni, hogy tetszik nektek❤
A mai fejezet szerintem nagyon különleges lett. Az elején kicsit már elindultak a dolgok, csak aztán mégsem😏😂
Hamarosan jövök
Pusza,
K♡