motivációs beszéd

MOTIVÁCIÓS BESZÉD

figyelmeztetés: a motivációs beszédemben elmondom a véleményemet. ha nem érdekel, ne olvasd el. nem konkrét személyekről beszélek, csupán általánosságban mondok mindent.

a nevem kave-lany, és azért hoztam létre ezt a profilomat, hogy szabadon tudjak beszélni mindenről úgy, hogy közben az írásaimat ne ítéljék el. az író az legyen író, és soha ne az írások mögött álló embert nézzék. ma délután pár wattpades barátnőmmel a wattpad közösségéről és a híres – ismeretlen írók igazságáról beszélgettünk. arra gondoltam, írhatnék ide egy hosszabb motivációs beszédet, hogy ti is olvashassátok a gondolataimat. hát íme:

wattpad. mi is ez? elméletben egy olyan oldal, ahol amatőr és hivatásos írók oszthatnak meg műveket, (verseket, novellákat, vagy akár egész regényeket is) hogy visszajelzést kaphassanak, fejlődhessenek. de ez elmélet. mind ez szép és jó, de a megvalósítás ennél sokkal bonyolultabb. vajon tényleg mindenkinek ugyanannyi esélye van itt kibontakozni, mindenki egy szintről indul? tényleg azok lesznek felkapva, akik igazán tehetségesek?

egyszerű a válasz: nem. ez egy igazságtalan, tökéletlen rendszer. de hát melyik rendszer tökéletes? ilyen nem létezik. de ha mi tudjuk, hogy mik a hibái a rendszernek, tudunk tenni ellene, tudunk változtatni, és ami a legfontosabb, a saját hozzáállásunk is jobb lesz.

amióta tudok írni, írok is. elsős korom óta vannak füzeteim, amiket telefirkáltam először mesékkel, majd egyre komolyabb, összetettebb történetekkel. imádtam írni. harmadikos koromban kijelentettem, hogy író leszek, és azóta is szép lassan építgetem az álmomat. a világaimat. a saját kis világaimat, amik jelenleg nem többek még pár géppel készített térképnél, az én zseniális technikámmal készített rajzoknál, és mappákba tömörített word dokumentumoknál. de az én lényem részei. a belső világom. minden, ami én vagyok. egy írónak lehetősége van egy új életet alkotni, és ez kincs. és ezt a kincset nem szabad eldobni.

tizenkét éves voltam, amikor regisztráltam a wattpadre. akkor még nem tudtam, mi az a „vote", mik ezek a fura könyvtárak. én csak írni szerettem volna. a telefonomba belepötyögtem a kézzel írott történeteim egyikét, kínosan ügyelve a helyesírásra és arra, hogy mindig válaszoljak arra a kevés kommentre, ami érkezett. amikor kiraktam az első részt, görcsölt a hasam, és fél órán keresztül bámultam a telefonom kijelzőjét, hogy hány értesítés érkezett. de az üres maradt.

soha nem mondtam, hogy a tizenkét éves írásaim zseniálisak lettek volna, és azóta is felkapottnak kellene lenniük. de ez akkora csalódás volt számomra, hogy jó ideig egyáltalán nem tettem fel semmit. csak olvasgattam, és megszállottja voltam a megtekintéseknek és a szavazatoknak. egy kislány voltam, aki elképesztően vágyott az elismerésre. nem kaptam semmit. most is minden egyes követésért küzdök, és egy komment az egész napomat be tudja aranyozni.

a wattpad nem egy igazságos hely. ezt azt hiszem, mindannyian tudjuk. nem az lesz a híres, aki jól ír. az lesz a híres, aki olyan témákat érint, amiket a wattpad közönsége is ismer, aki jó borítókat készít, aki szép esztétikus karakterbemutatásokat csinál. nem érdekes, hogy a nyomtatott könyvbe ezek majd nem kerülnek bele. meg a gyönyörű extra betűtípusok. ne zavarjon, hogy a fél olvasógárda nem fogja tudni elolvasni. ne, nehogy.

talán híres lehettem volna, ha klisés témákat választok, ha marvel rajongó leszek, és azzal követőket szerzek magamnak. de utálom a marvelt és a klisét, és nem akarok úgy tenni, mintha szeretném. volt, amikor megtettem volna. de ezt üzenem mindenkinek: nem a kislányoknak írsz a wattpaden, akik vote-olnak, ha raksz egy szájrapuszit a részbe. nem. magadnak írsz, azért, mert írni szeretnél, és ha bárki akadályozni próbál ebben, szard le! kit érdekel, mit mondanak a „híres" írók, akik telenyomják a könyveiket minden felesleges hülyeséggel? írj, legyél író, mert ez csodálatos. építs világokat, embereket, írj kézzel, telefonon, gépen, vagy akárhogy! alkoss, és legyél művész, akinek szíve van, és nem csak agya, akinek még van fantáziája ebben a borzalmas világban! mert ha írni akarsz, akkor írj, mert ez egy kincs, egy akkora kincs, amit ha kidobsz az ablakon, meg fogod bánni!

egyszer egy tizenkét éves kislány voltam, nagy álmokkal, egy telefonnal és rajzokkal és egy teljes világgal a fejemben. de mellőlem hiányzott valami, ami remélem, mellőletek nem. olyan emberek, akik támogatnak. akik azt mondják, hogy ez jó, de ezt meg ezt még javíthatsz rajta. akikkel úgy beszélhetsz a karaktereidről, mintha élő emberek lennének. akiket nem érdekel, hogy milyen borítót tudsz szerkeszteni, akik képesek téged értékelni. mert egyedül belerokkansz. egyedül csak nézed a megtekintés és a szavazatszámlálót, a követőket, és szorongsz, hogy miért nem elég jó a többieknek. hogy miért nem olvassák, miért nem tetszik nekik. de ne legyél egyedül. én is introvertált vagyok, de mindenkinek szüksége van emberekre. hogy még műveltnek is tűnjek, mondok egy idézetet is: a humanoid társas lény. kétség sem fér hozzá, hogy egy humanoid nem humanoid.

mindannyian emberek vagyunk. vannak hibáink, de mindannyian csodálatos egyéniségek vagyunk. elbújhatunk felhasználónevek mögé, de minden profil mögött egy teljes élet van. senki sem tökéletes. mindenki más. de itt, a wattpaden van bennünk valami közös. mindannyian írni akarunk. és mindannyian írni is fogunk. ugye jól mondom?

a wattpad ilyen. ezen nem tudunk változtatni de mi lehetünk mások. karoljuk fel a tehetséges, de ismeretlen írókat. tegyük igényesebbé a könyveinket, és töröljük ki a szar esztétikus karakterbemutatásokat. lázadjunk fel a rendszer ellen! tudjátok, mint a brian életében. mi mindannyian egyéniségek vagyunk! legyünk is azok. alkossunk egyedit, készítsünk igényes dolgokat. tudom, hogy nem az én motivációs beszédem fogja megváltoztatni a wattpad közösségét, de már azzal is elérem a célomat, ha te megteszed.

írjunk, alkossunk, mert a wattpad szellemisége erről szól. és még valami fontos dolog. ne csak mi legyünk igényesek. azt értékeljük, ami igényes. ne szavazzunk olyan könyvekre, amik nem jók, dicsérjük azt, aki rendesen beleteszi magát. mert lehet panaszkodni, hogy milyen rossz hely ez, hogy milyen igénytelen szarokkal van tele, de hiába várjuk, hogy a sült galamb a szánkba repüljön. tegyünk érte. tegyünk azért, amit szeretnénk. írjunk.

utógondolat: ahogy a beszédben is mondtam, szívesen támogatok bárkit, szóval ismételten mondom: nyugodtan forduljatok hozzám bármiféle írói vagy nem írói problémával!