Advent a Pál utcában 2019

23. A második karácsony a félemeleten

[Kértek az első részhez egy kis folytatást. Műfenyő Vs. Igaz. Bolnay és Cselnakos. 

Hideg élelemmel készüljetek, mert nagyon hosszú. Se eleje, se vége, csak ilyen domestic kiragadott valami. 🤷 no idea what I'm doing...]

Kolnay november elején rendelt valamit a netről. Valami über, szuper titkos csodát, amit senki, de senki nem láthatott meg! November közepétől naponta kétszer nézte a postaládát, és minden hazaérkezőhöz ez volt az első kérdése.

– Postaládát néztél? Volt benne valami?

Csónakosnak kezdett az agyára menni.

– Palika, ne parázzál már ennyire, nem fogjuk elvenni a műbrokidat.

– Bekaphatod, Csónakos!

– Azt inkább meghagyom a pasidnak!

Ha nem viselkedett volna ennyire mániákusan mindenki magasról tett volna arra, hogy mit rendelt, de Kolnay nem tudott eltitkolni semmit. A születésnapok előtt is lehetett tudni, hogy megvette az ajándékot, mert majd megölte a vágy, hogy egyből odaadhassa. Kolnay szeretett ajándékozni, kicsit olyan volt, mint a Mikulás.

Aznap mikor megérkezett a szuper titkos csomag képes volt ellógni az egyetemről, napközben elmenni a postára és haza csempészni. Pechére Csónakos éppen otthon volt napközben. Olyan zavartan nézett rá, mintha András legalábbis azon kapta, hogy szeretőt tart. Csónakos csak vigyorogva bevonult a fürdőbe, és megkérte Kolnayt, hogy szóljon már be, amikor biztos helyre rejtette a szado-mazo felszerelést. Csónakos reménykedett benne, hogy most már nyugodtság lesz, mert itt a csomag, de Kolnay azon kezdett aggódni, hogy Barabás vagy bárki más megtalálja.

Mondjuk senkinek ideje se volt foglalkozni vele. Csónakos leszarta mi van a dobozban. Nem volt az a kíváncsi fajta, és Kolnay viselkedése miatt tényleg azt hitte valami szexuális segédeszköz, az meg aztán kurvára nem érdekelte (a hideg kirázta az ilyen műanyag szaroktól), Barabás és Csele pedig éppen próbáltak nem belerokkanni az egyetembe. December elején Kolnaynak is beindult a nagyon durva vizsgaidőszak, és már őt se foglalkoztatta az, hogy ki lel rá a az ágya alá rejtett, fekete zsákba csomagolt, régi bőröndbe rakott csomagra.

Egyetemistákkal nem könnyű az élet, erre Csónakos minden vizsgaidőszakban rájött. Bár ez a mostani valahogy eléggé durva volt. Hetente fogyott el egy kilós kávé. Néha mint egy ninja úgy ugrott keresztül a nappalin, hogy elkapja az újabb kávéért igyekvő zombit és belediktáljon egy pohár tiszta vizet. Ez többnyire kisebb üvöltözés kísérte.

"Nem vagy az anyám!"

"Hagyjál már a kibaszott vizeddel, há' megfogok bukni!"

"Takarodjál ezzel a szarral, ebben a halak basznak!"

Néha Csele is veszekedett vele, de esténként mindig megköszönte, hogy nem kell lüktető fejfájással szenvednie.

December elejére egy viszonylag fura állapot alakult ki, vagy üvöltöttek egymással vagy egyetlen hangot sem lehetett hallani. Csónakos először örült a csendes időszakoknak, mert a faszé' kell mindenért veszekedni, de egy idő után nyomasztónak érezte a csendet. Mindig az volt az érzése, hogy ez az a bizonyos vihar előtti nagy csönd. Valami készülőben van, valami alattomosan szövögeti a hálóját a csöndben.

Az egyik ilyen néma délutánon, két héttel karácsony előtt, négy telefon csippant meg egyszerre. Emlékeztető, hogy karácsonyfát kell vásárolni. Csónakos kilépett a zombis virágos játékból. Várta, hogy Csele ünnepélyesen bejelentse, hogy lakógyűlést kell tartaniuk, de Csele csak félrerakta a könyvet, ugyan így tett Kolnay és Barabás és némán odagyűltek a kanapé köré.