Ma egy csodálatos napra ébredtem mert ma van a szülinapom! De egy kicsit hiányérzetem volt mert Davision már nem volt a fejemben. Pedig olyan sok szép emlékünk volt együtt, még azt is látta, hogy maszturbálok, na de ez most nem is lényeges, sőt még ő segített a páromat is megtalálni.
Helyette viszont jött Helena és már együtt is buliztunk a szülinapomon. Ahhoz képest, hogy 90.000 éves elég jól táncolt.
Megejtettem az éves szülinapi maszturbálást és rám nyitott a Mini-én.
Erre megkérdezte a Miniatűr Prüntyi:
-Te most komolyan maszturbáltál?
Erre én:
-Öööööö...
-Segítsek? -kérdezte majd felugrott az ágyra és segített.
***
Délután anyuciék is felköszöntöttek egy tűzijátékos tortával, amitől nagyon megijedtem. Még mondtam is nekik:
-Dikk tűzijátékozik a torta.
Eljött egész Tóalmás a házunk elé és elénekelték a 'Boldog szülinapot' című dalt. Viszkok Fruzsi pedig személyesen átadott egy Viszkok Fruzsi kedvencei ajándékcsomagot (már a 20. kiadást), ennek örültem a legjobban. Ok.
Ezután elindultam randizni és egy nő meg rámászott a palimra.
És odamentem és azt mondtam neki, hogy csak is HOZZÁM tartozol! Erre a csaj megijedt és elfutott, de már késő volt mert olyan ideges lettem, hogy kitört belőlem Helena. Palim picit ideges lett, hogy most nem Davisionnel randizik hanem Helenával bár a lényeg ugyan az, mindkettő démon.
A randi után hazamentem forgatni, de nem videót, hanem mazsorett botot és azt énekeltem: A botforgatás nem mozgás!
Az életemben egy új, nagyon fontos fejezet nyílt és úgy tűnt a legizgalmasabb kalanddal nézek szembe: nem a Keletibe ment a vonatom hanem Kelenföldre. Erről csináltam is egy heti vlogot. Minden nap olyan izgatottan keltem és annyi energiám volt, hogy se mandarint se energiaszeletet nem kellett ennem, helyette feldobtam minden reggel egy party sminket, ami egy tusvonalból áll és egy kis púderből. Utolsó nap már annyira felpörögtem, hogy életemben először a lábam is leborotváltam! Érzem, hogy lassan egy igazi díva lesz belőlem, amitől tudom a mesterem is be fog vadulni és majd nem fél bejönni az 1 méteres körzetembe. Azután helyreállt minden és újra a keletibe érkezett a vonatom.
-Éljen a keleti! -ordítottuk Helenával és még menetközben leugrottunk a vonatról, de a palim szerencsére megmentett minket és elkapott. Azt hittem itt vége a kalandoknak, de itt kezdődtek csak igazán: eltűnt az újságárus.
