Hagyd Hogy Szeresselek [Jikook ff.]

넷

Figyelem! A rész bántalmazást tartalmaz. Amennyiben felzaklat a téma, kérlek ne olvasd el!

Jimin pov:

A két 11.-es elvitt a magas lakásába. Leültettek, adtak egy csésze teát és várták, hogy meséljek.

-Szóval - szólalt meg végül a magas fiú - Ez a fiú az osztálytársad? - bólintottam - És meg szokott verni? - ismét bólintottam - És miért nem szólsz senkinek? Félsz? - lassan annyit bólintok, hogy bólogató kutyának is elmennék - De nem lehet, hogy hagyod megverni magad. Elmesélnéd nekünk, hogy mi a története ennek a dolognak?

Mindent elmeséltem nekik, szóról, szóra.

-Az a fasz...

-Yoongi, ne káromkodj egy kisebb előtt!

-Azt csinálok amit akarok. Nem vagy az anyám, hogy megmond mit tehetek és mit nem, Nam. - Miért beszélnek úgy rólam mintha 10 éves lennék? - Hé te. Jungkook barátocskája vagy, igaz?

-Igen. Miért?

-Csak kérdem..

-Mit tervezel Yoongi?

-Én? Pff, semmit.

-Mindegy.. Mi is a neved? - kérdezte tőlem.

-Jimin vagyok.

-Rendben Jimin. Az én nevem Namjoon, ő pedig itt Yoongi. Na szóval Jimin, ha gondolod segíthetünk neked.

-Ne!

-Miért ne? Inkább szenvedsz? - kérdezte tőlem Yoongi.

-Még ha például el is mondjátok egy tanárnak, büntetést kap és ennyi. De akkor dühösebb lesz és jobban fog bántani. - a végére már elkezdtem könnyezni. Féltem, nagyon. És nem lehetett ezen segíteni.

-Ha akarod megverem.

-Yoongi, nem mindenre megoldás az erőszak.

-Jaj, te szent.

-Csak értelmesen gondolkodok.

-Értelmes az én seggem..

-Hah.. Mindegy. Figyelj Jimin, ha az a gyerek nem hagyja abba a bántalmazást szólj nekünk. Renben? - bólintottam ám, de nem fogok nekik szólni. - Mi is volt annak a srácnak a neve?

-Minjun.

-Rendben. Tudod mit kell tenned ha nem hagyja abba. Most menj, mielőtt besötétedésik.

***

Otthon gyorsan behuppantam az ágyamba. És most jöhetett a megszokott sírás, amiből végül az lett, hogy álomba sírtam magam.

***

Reggel rosszúl keltem. Rosszúl éreztem magam, de nem nagyon hederítettem rá. Miután lezuhanyoztam, átöltöztem és mentem iskolába.

Az úton megláttam Jungkook-ot, és nem volt valami boldog. Odamentem hozzá és köszöntem.

-Szia Jungkook...

-Szia. - morcos volt, és nem tudtam miért. - Még jó hogy hozzám szólsz. Gyere ha nem akarsz elkésni. - máskor olyan kedves volt. Most meg... Mindegy, lehet rossz napja van.

***

Vége volt az óráknak én meg mentem a megszokott helyre. Úgy vártam Minjun-t, mint egy hűséges kiskutya... Végül ő is megérkezett és ördögien kezdett vigyorogni.