Múzsáknak, szeretőknek, neked... - Az Óév utolsó napján

Az Óév utolsó napján

„Még melletted nyújtóznék,

akár csak a nap a felhők peremén,

ajkaddal játszanék,

karod közt álmodnék.

Akár csak eső a viharból,

az égből feléledve,

lehullajtva szárnyait a magasból,

a szirmait elfeledve,

a Földön és melletted.

Hová szöknek a nappalok?

Az Égen és szerte széjjel.

Hová tűnnek el az éjjelek?

Egy nap csak az, a mi miénk lehet.

Legyen hát az utolsó,

amíg szendergek,

álmodj mélyeket,

amíg elmélkedek,

merj merészeket,

lesz egy utolsó,

ahová nem kísérhetsz el"

Talán így is kezdhettem volna.

Ez így szebb lett volna, de nem változtat a tényeken, sem az, ami történt. Vajon mennyivel jobban hangozna, ha így esett volna meg és nem csak egy egyszerű légyottról beszélnék a belvárosi lakásomban a megszokott időpontban.

Kora reggel. Ittam a kávémat és azon gondolkodtam, hogy vajon ez lesz-e az utolsó.

Mikor lesz elég egy álomból? Mikor és hol ér véget, ha még azt sem tudjuk mikor aludtunk el?

Ki lehetek én ebben a színben? Az álmodó vagy maga az álom?

Nevetségesen hangzik, már a gondolat, hogy egyszer is így nevezem.

- Álom - szorosabbra fogtam a bögrémet mindkét kezemben, ahogy egy nagyot kortyoltam a kávémból, miközben az ablak belső párkányának dőlve figyeltem a várost.

Onnan lejjebb a házakat, a kopott és esendő cserepek hajbókoló áradatát, vízköpők hosszú csőrendszerét, a mohától és lépésektől nehézkes aszfalt mezőket, illetve egy rajta átsiető férfit. A kapun átszaladt - könnyű az ajkamról elcsent számokkal - és a lifthez ment - elfelejtve, hogy most másznia kell, mert három napja üzemen kívül van - majd egyből harsogó lépései kezdtek felkúszni a csigába forduló lépcsősorokon.

Mint minden jó történet, ez is egy egyszerű indokkal kezdődött és egy még kézenfekvőbb kérdéssel:

- Szereted? - gondolkodás nélkül jött a válasz

- Igen - a kezét rátette a vállamra

- Menj haza - csak egy jó tanács volt

- Csak egy éjszakára? - megérintette a tarkómat

- Hívd fel - talán csak a szoba lett kisebb vagy közben mindegyikünk tett egy lépést a másik felé

- Holnap - az ujjai felkúsztak a hajamba

- Elfogsz menni - már csak suttogtam

- Vissza fogok jönni - egy csók és a föld szó szerint kiugrott a lábam alól, felváltva a paplan puhasága és a nyers erő fizikája