Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, és az élet volt az emberekben világossága. A világosság világít a sötétségben, de a sötét nem fogta fel. Isten univerzum, univerzum az Isten.
Karjait kitárva nézett a sötét végtelen „foltjába”. Szemei fénnyel megtelve világított a sötétségbe, mely hirtelen fényes folttal teltek meg. Nem állt meg, többet akart, többet akart szeme fényébe helyezni, el akarta tüntetni a zavaró sötétséget.
-Legyen világosság!-mondta, majd a világosság kitüremkedett a sötétség markalékából. E világosság felülmúlta sötétség gyenge akaratát, mely éjszaka, mely nappal lett. A megfoghatatlan, végtelen feketeség eltűnt, létre jött az ismeretlen, a csodálatos Univerzum...
