Shawn vampire

15. rész

| Caroline szemszöge|
Már mindenki elhagyta a suli területét, csak egy-egy tanár szállíngózott.
Azt hittem, hogy elfelejtett, hisz lassan fél órája vártam rá. Leültem egy padra, és a kapura pillantgattam , reménykedve, hogy megpillantom Shawnt, persze ez nem történt meg.
Idő elütés gyanánt a suli udvarát kezdtem figyelni. Csendes volt és nyugodt , ez pedig sokkal barátságosabbá tette. Itt ott levélkupacok voltak összegereblyélve , amit a kisgyerek szeretnek napközben feldobni. A többi naphoz képest, a mai egy kellemes őszi nap volt. Habár a szellő borzolta a hajam, nem volt hideg, mégis úgy éreztem, hogy belül jéghideg van. Elmúlik az is amire nem számítottam, de valami újnak is a kezdete. Talán ez írja le legjobban, hogy számomra idén az ősz mit jelentett.
Nem jön Shawn. Elfelejtett..Sóhajtva felálltam és elindultam , amikor hirtelen Ő megérintette a vállam. Meglepetésemben még levegőt is elfelejtettem venni. Senki nem volt az udvaron, viszont majd egyszercsak megjelent. Ragyogó szemekbe ütközött a tekintetem. Szép szemei vannak. Az a fajta, amiben eltudsz veszni. Melegséggel töltötte el a szívem a jelenléte. Már nem is haragudtam amiért nem volt annyira pontos, a lényeg hogy itt van, ez pedig boldogsággal töltött el, amit nem tudok hova tenni.
– Ne haragudj, hogy késtem, de volt egy kis elintéznivalóm. – mosolygott, miközben átkarolta a vállam.
Ilyenkor is eszmélek rá, hogy én milyen kicsi és törékeny vagyok mellette. A parkoló felé sétáltunk.
– Elviszlek valahová, ahol nyugodtan beszélhetünk mindenről. – magyarázta kacsintva, mire kicsit megilletődve követtem. Egy fekete Volvonál megállt, majd kinyitotta nekem a kocsi ajtaját.
Körülbelül negyed órát mentünk autóval, de nem tudom pontosan megmondani. Mellette kiesik az időérzékem. Felfele mentünk egy lejtőn, míg egy kilátóhoz értünk, ahonnan az egész város belátható volt. A kabátomat összehúzva ültem le Shawn mellé a levelekkel borított fűbe. A csendet ő törte meg.
– Szeretném, ha tudnád, hogy nem bízhatsz meg Sebastianba, hiába hiszed róla, hogy jó, nála gonoszabb csak kevesen vannak. – nézett mélyen a szemembe, mire megértve bólintottam, majd kirázott a hideg. – Fázol? – kérdezte aggódva. Nem gondoltam volna, hogy itt  fent ennyire hideg van.
– Csak egy kicsit, de nem vészes. – mosolyodtam el , azonban Shawn magához ölelt, amivel rögtön elfelejtettem, hogy kint milyen idő van. Csak a gyors szívverésemre tudtam koncentrálni, és reménykedtem, hogy nem hallja miket vált ki belőlem egy-egy tettével. Mikor óvatosan felpillantottam rá, láttam, hogy vigyorogva a tájat figyeli, végül én halkan megszólaltam, de nehezemre esett, hogy a nyelvem ne akadjon össze, mert még mindig zavarban voltam, de látszólag őt ez nem zavarta.