| Caroline szemszöge|
– Köszönöm, hogy az ebédlőben megvédtél. – hoztam fel a történteket.
– Csak az tettem amit kellett. – mondta kedvesen.
– Viszont lenne pár kérdésem az ottani történésekkel. – szólaltam meg nagyot nyelve. Shawn lenézett rám, majd vizslatni kezte az arcom.
– És pedig ? – kérdezte egy féloldalas mosollyal, miközben az arcomból hátratürte az egyik hajszálam a fülem mögé. A szivem méggyorsabban zakatolt, végül elkaptam gyorsan a tekintetem , lenéztem a fűre és azzal kezdtem babrálni.
– Nem voltál a közelembe, mégis mindent hallottál, ez hogy lehetséges? – kérdeztem nagyot nyelve. Shawn pár pillanatig habozott, majd megszólalt.
– Nem volt akkora zaj illetve jó a hallásom. – mondta, és a hangjából ítélve még mindig mosolygott.
– Hogy tudtál olyan gyorsan elém ugrani? Ne mond nekem azt, hogy gyorsú vagy. Egyik pillanatban még Criss előtt álltam, mire egyet pillantottam már a hátad mögött álltam.. – néztem óvatosan rá, aki gondolkozva a várost figyelte.
– Ez csak bennem van, gyors voltam és jók voltak a reflexeim azelőtt is. – közölte egy halk sóhajjal. Nem értve fel vontam a szemöldödöm.
– Mármint mi előtt? – kérdeztem, és rá emeltem a tekintetem, de Shawn habozott.
– Erre te kell rágyere, mert én nem mondhatom ki. Nem engedik. De rá fogsz jönni, legmélyen már tudod , csak nem akarod hogy igaz legyen. – mosolygott el kínosan.
– De ki nem engedi? – puhatolóztam, de inkább újra a füvet kezdtem babrálni, mivel megint zavarban hozott.
– A.. – kezdte volna, de ekkor a fűben belenyúltam egy üvegdarabba, mire hangosan felszisszentem. – Mi történt? – kérdezte gyorsan és egyből a kezem után nyúlt. Elég mély sebet ejtett ez a kis üvegdarab és nagyon vérzett. Shawn elkapta a tekintetét, felállt és a szájához kapott amit nem értettem.
– Shawn jól vagy? – kérdeztem aggódva, majd én is feltápászkodva a másik kezemmel gyengéden az arcára raktam a kezem de ő nem rám nézett, hanem tenyeremet figyelte sötét szemekkel. Hirtelen felpattant, az autóhoz sietett, majd fél pillanat múlva már újra itt ült mellettem egy elsősegélydobozzal együtt.
– Shawn ha így folytatod a végén azt hiszem megőrültem.. – mosolyodtam el, de neki komoly volt a tekintete.
Lehet a vérszagát nem bírja és rosszul lett. Még mindig aggódva figyeltem. Végre a szemembe nézett, és láttam rajta, hogy valami feszülté tette.
– Ne haragudj.. én csak nem bírom a vért. – nyelt egyet, miközben engem vizslatott a tekintetével.
– Shawn az én hibám, én kellett a fűszállakkal szórakozzak. Ne haragudj. – néztem rá bűnbánóan, mire egyszercsak magával szemben fordított és mélyen a szemembe nézett. Közel voltunk egymáshoz, éreztem a parfümje illatát, és nem tudtam gondolkodni. Gyorsan vert a szívem. Végül megszólalt.
– Rád ha akarnék, se tudnék haragudni, ezt jegyez meg kedves. – mondta halkan és a szemembe nézett. Éreztem hogy megbabonáz.Hogy tetszik eddig? Szeretnétek folytatást?
YOU ARE READING
Shawn vampire
VampirA 17 éves Caroline, boldogan töltötte mindennapjait, Torontó városában. Azonban az utóbbi időben érdekes dolgok történtek. Egyre több vér tűnt el a kórház raktárából, egyre több ember tűnt el rejtélyes módon az éjszakába. Mindenki a régi históriákat...