Singularity •Vkook•

3.rész♥️💜

Sziasztok! Itt a harmadik rész :) Remélem tetszik a történet :D Most picit bemutatom Jungkook szemszögéből is a dolgokat. Vajon megfogja Jungkookot Taehyung? Ebben a részben kiderül :D

/ Gyönyörű lila szemei csak úgy ragyogtak. Illata nagyon gyengén csapott meg, de még is éreztem. Visszafogott volt akárcsak ő maga. Különleges és védtelen. Egy igazi Omega állt előttem. Egy férfi Omega.

Megbabonázott és megrémisztett egyszerre az, amit csak egy pillantással váltott ki belőlem.

- Te nem lehetsz...te nem lehetsz az akire eddig vártam - mondtam kétségbeesetten majd a fegyvert kiejtettem kezemből amit hátam mögé rejtettem eddig a pillanatig. /

Jungkook Pov.

Egyszerűen nem hittem a szememnek. Most az se érdekelt, hogy a fegyverem a földön hevert ami megvédhetett volna.

Továbbra is azt a gyönyörű lila szempárt néztem. Mesébe illően szép volt a fiú.

Egy vékony, lilás rózsaszín hálós póló volt rajta ami picit megmutatta szép kulcscsontjának ívét ahogy lelógott a vállán. A nadrágja egy tapadósabb divatos farmer nadrág volt ami kiemelte kecses csípőjét.
Ahogy végig vezettem testén a szemem és végeztem a kémlelésével, újra vissza néztem arcára. Haja barna volt, ami gyönyörűen csillogott a félhomályban is, ugyan úgy ahogy szeme tette. Ajkai teltek voltak amin egy kis szájfény ült, és szemei is enyhén kivoltak húzva.

Egyszerűen megbabonázott a fiú, és egyszerre megijesztett, hogy valaki ekkora hatást gyakorol rám csak is a megjelenésével ami egyértelműen, magávalragadó volt.

Mikor végre picit magamhoz tértem akkor vettem észre, hogy elkezdett picit hátrálni. Megijesztette a fegyverem ami a földön hevert.

Meglepett reakciója. Hiszen ha tényleg gyilkos lenne, akkor biztosan addig csapott volna le rám még őt nézem. Vagy talán most. Ennek ellenére, félelmet véltem felfedezni a lila szempárban, és levendula illata is picit felerősödött a hirtelen ingertől.

De a tény, hogy az ő monogramja volt belevésve a férfibe, aki a mi emberünk volt nem hagyott nyugodni.

- Te vagy Kim Taehyung? - szólaltam meg végre megemberelve magam.

Egy darabig nézett szemeimbe, amik egészen biztosan már vörösen izzottak, mind a fiú miatt, mind a tétlenség és az miatt hogy nem értettem a helyzetet.

Soha nem volt még ilyen velem, hogy így kizökkentettek volna. Kíméletlenül gyilkoltam az embereket és nem érdekelt ki volt, mi volt, tudtam hogy bűnös. Éreztem. De ő, Ő teljesen más volt.

Nem tűnt olyannak aki ilyesmit követne el. Teljesen összezavart, hogy mi ez az egész, hiszen minden jel rá utalt.

- Én vagyok uram - válaszolt a kérdésemre.

Meglepett mély orgánumú hangja, ami számomra még egyedidébb, különlegesebbé tette.
Vettem egy mély levegőt majd felvettem a fegyverem.
Most mi tévő legyek? A megérzésem sosem csal.

Ő nem bűnös. Ő nem az!

Viszont ha itt hagyom életben, Yoongi megfogja tudni és engem fog kinyírni hiába magyarázkodom majd neki a megérzéseimről.

El kell innen vinnem. Elkell tüntetnem mindenki elől, nehogy rájöjjenek hogy életben hagytam. Az már nem igazán érdekelt a bár tulajdonosa mit fog gondolni. Majd a főnököm elsimítja az ügyet, vagy lehet azt hiszik majd hogy Taehyung megszökött.