Shawn vampire

17. rész

| Shawn szemszöge|
Mikor kiléptem az ebédlőből elterveztem, hogy én tuti megfojtom a drága Cristophert, nem fog érdekelni senki. Suli végén odamentem Criss szekrényéhez, aki eddig nem vett észre, de amikor becsukta az ajtaját kissé ijedten hátrább lépett.
– Na bezzeg ilyenkor nincs nagy pofád? – kérdeztem idegesen, mire ő nyelt egyet. – Tudod utálom az ilyen  kutyákat mint te. – néztem rá gúnyosan elmosolyodva. – És igazából annyira szívesen kinyírnálak. – gondolkodtam el.
– Neked semmit nem ártottam, úgyhogy kopj le. – köpte felém a szavakat, mire odatermedtem elé és a nyakától fogva a szekrényhez nyomtam.
– Carolinet soha többet nem bánthatod! – sziszegtem és elkezdtem szorítani.
– Nem bántottam. A csók az nem megcsalás! És a szavak csak ki futottak a számom, sajnálom baszki jó? – fogta meg a kezem ficánkolva hogy engedjem el.
– Szóval ha megcsókoltam volna Carolinet, akkor semmi bajod nem lenne? – nevettem el magam.
– Engedj már el , mondtam hogy sajnálom! – nézett gyülölköző szemekkel.
– Oh én nagyon sajnálnám ha kitörném a nyakad. – forgattam a szemem, de ekkor valaki megszólalt a hátam mögül én meg azonnal megfordultam.
– Nem tenném a helyedben..– közölte vészjóslóan, és egy pillanat alatt előttünk termett.
– Victor! –  engedtem el  Crisst, aki a nyakát fogta és  azonnal hátrább léptem. Ő és a felesége a legősibb vámpírok, ők teremtették az egész vámpír fajt. Mindenki fölött rendelkeznek. És ha kihúzod nálluk a gyúfát azzal aláírod a halálos ítéletedet. Victor intett a fejével, hogy húzzak el, így még egy utolsó pillantást vetettem a baromra, majd kisiettem az épületből. Az órámra tekintettem és megláttam, hogy szegény Caroline már egy jó ideje vár rám. Gyorsan  odasiettem a lányhoz, aki az érkezésemre kicsit összerezzent és éreztem hogy eláll a lélegzete. Hogy lehet valaki ennyire gyönyörű mint ő? Aztán az az elbüvölő parfümje..
– Ne haragudj, hogy késtem, de volt egy kis elintéznivalóm.  – mosolyogtam, majd magamban hozzátettem: Szinte kicsináltam Crisst, remélem nem gond.
Átkarolva a vállát az autóm fele sétáltunk. Nem értette, így hozzátettem. – Elviszlek valahová, ahol nyugodtan beszélhetünk mindenről. – néztem rá féloldalas mosollyal, majd kacsintottam egyet.
A valóság az, hogy nem akarom, hogy Victor meglássa őt.
Beültünk az autóba és úgy döntöttem elmegyünk a kedvenc helyemre Torontóba, a kilátóhoz, ahonnan az egész város belátható volt. Leültem a fűbe, közben azon gondolkodtam, hogy hogy mondjak el neki mindent, ami nem sorolja veszélybe, végül inkább csak a legfontosabbat fogalmaztam meg.
– Szeretném, ha tudnád, hogy nem bízhatsz meg Sebastianba, hiába hiszed róla, hogy jó, nála gonoszabb csak kevesen vannak. – néztem mélyen a szemébe. Láttam, hogy kirázza a hideg – Fázol? – kérdeztem aggódva.
– Csak egy kicsit, de nem vészes. – mondta, de láttam rajta, hogy didereg, így magamhoz öleltem. Olyan gyorsan kezdett verni a szíve, hogy féltem valami baj történt, aztán amikor realizáltam, hogy valószínűleg én váltom ki belőle vigyorogva a tájat kezdtem fürkészni. Az elmúlt évtizedben egyszer sem történt meg, hogy egy lány, annyira elhományosítsa a fejem mint ő. A puszta létezésével bizsergett tőle az egész testem..

Sziasztok!❤️Remélem tetszett ez a rész, hamarosan hozom a következőt💗