Hagyjuk hogy a szavak kihozzák
A bennünk rejlő vadat.
Mint amikor a tengerek kimossák
Az eltévedt kis halat.
Nem volt más neki, csak az óceán.
Fülembe súgtál, szép életet elhitetted,
Valóságot végig takarva.
A ház előtt énekelt egy széncinege,
Ablakon beszűrödött a dallama.
Ő azért dalolt, hogy boldoggá tegyen.
Végül széttépett darabkák közt
Vígan ülsz, és kajánul vigyorogsz.
Mint az oroszlán, úgy ölsz,
A nyálad a prédára kicsorog.
De ő kényszerből gyilkolt.
