Angyali katona (Befejezett)

20.rész: A felmenőm

Amint felkeltem, a szoba lányok reggelivel vártak és a kikészített ruháimmal.

Ránéztem a ruhára felfordult a gyomrom. Rózsaszín, csillogós egybe ruha.

- Ezt a ruhát nem veszem fel. Jelentettem ki kómás hangon.
- Mit szeretne felvenni? Kérdezte illedelmesen a kisebbik lány.
- Majd megnézem én magam.

A szoba lányok elhagyták a szobám, majd a komornyikom jött be.

- Jóreggelt hercegnő! Dörmögő hangja csengett a fülemben.
- Magának is.
- Elmondanám a mai teendőit, ha szabad.
- Nyugodtan.
- Tehát amint meg reggelizik, a királyné várja önt, hogy megnézzék ki a felmenője. Miután megvan, koronázás következik és besorolják a trón utódlás kérdésében. Utánna egy közös teázás a hercegek, hercegnőkkel. Utánna való idejét maga oszthatja be.
- Köszönöm a tájékoztatást.
- Ugyen ez a kötelességem.

Felöltöztem, majd megettem a reggelit és indultam királynéhoz. A komornyikom vezetett.

Egy nagyobb helységbe nyitott be, majd tessékelt be a királyné. Monitorok tömkelege volt a helységben.

- Ülj le kérlek! Mutatott az egyik nő, a monitor előtt ülve.

Bólintottam, majd helyet foglaltam.

- Veszek egy kis vért. Nem fog fájni!

Észre se vettem, de már bennem volt a tű és csorgott egy üvegcsébe.
Amint megtelt kivette a tűt, majd leragasztotta a helyét. Valami gépbe beleöntötte, majd analízist végzett a gép. Sorba mutatta a királyi sarj DNS-it, mellette pedig az én DNS-em van.

Legtöbbnél kiírta hogy negatív. Pár perc után, befejezte és nem találtak egyezést a gépben lévő királyi vérekkel.

Ekkor a nő keresett valamit a fiókjában. Egy másik merevlemezt vett elő. Berakta a gépbe, majd újabb adag királyi sarj jelent meg az én vérem mellett.
Már majdnem a végén járt, mikor egy találatot észlelt a gép. Mikor meglátta a nő hogy kinek a leszármazottja vagyok, megdermedt.

- Kinek a leszármazottja? Kérdezte a királyné.
- Nos.., ha minden igaz.., Mihály arkangyal leszármazottja.
- Ez biztos? Kérdezte vissza a királyné.
- Igen. 100% a teszt. Ugye tudja mit jelent ez?
- Igen..
- Nita, kérlek beszéljünk négyszemközt.
- Rendben 

A saját szobályába mentünk. Szép tágas volt és ápolt.

- Úgy tűnik, hogy az öröklési sorrendben te lennél a jelenlegi királyné. De mivel én vagyok, ezért ha meghalok te leszel a következő. Viszont, ha úgy vesszük te feljebbvalóm vagy, vagyis te is vezetheted az országot természetesen velem együtt.
- Elnézést, de csak nemrég óta tudom, hogy hercegnő vagyok, de most meg kiderül hogy valójában királyné lennék. Ez nekem sok...
- Én is meglepődtem. Te vagy az egyedüli leszármazottja Mihály arkangyalnak. Ő volt az első királyi angyal.
- Értem.
- Szeretnem ha megtanulnád az alapokat, hogy segíts nekem és elhelyezkedj a rendes titulusodban.
- Még átgondolom.
- Koronázást egyenlőre elhalasztjuk amég nem tudod mit szeretnél. Jönnek látogatóid a bázisról, már valószínűleg itt vannak, várnak a nagy csarnokban.
- Köszönöm a megértést. Kik jöttek?
- Nézd meg magad. Mosolygott kedvesen a hölgy.

Nem kellett többször mondani, már mentem is egyből a csarnokba.

Akriel és Koda jött el meglátogatni.

- Sziasztok!

Köszönés helyett meghajoltak.
- Hogy vagytok, miújság veletek?
- Köszönjük a kérdésedet remekül vagyunk. Ön egészsége rendben van?
- Ne beszélj így, vagy megütlek. Mérgesen rá morogtam.
- Ez az etikett.
- Nem érdekel, én megengedem!
Üljetek le, kértek valamit?
- Nem kérünk.
- Tudod amióta elmentél, olyan egyhangú lettek a napjaink, hiányzol. Mondta Koda.
- Igen, kicsit nekem is furcsa ez a helyzet, állítólag én lennék a királyné az ősöm által.
- Ez nagyszerű hír.
- Dehogy.., eddig nyomasztó az ittlét. Vágyok a harcra, az edzésre itt nem megengedett az ilyen...
- Adj neki időt. Mondta Akriel lelkesen.

Még pár órán át beszélgettünk, majd a komornyikom szakította félbe a beszélgetésünket, azzal hogy a közös teázás nemsoká elkezdődik.

Elköszöntünk egymástól, majd indultam a teázás helyszínére.

A sok herceg és hercegnő beszélgetett, majd mikor beléptem csendben maradtak, majd felálltak és úgy üdvözöltek.

- Ugyan, üljetek csak le.
Mindenki harsogta egyszerre, hogy köszönöm.

A teázás közben mindenki bemutatkozott és meséltek magukról. Mivel sokan voltak, így nem igazán sikerült a neveket megjegyeznem.
Termeszetesen Sebastian herceg is itt volt és le se vette rólam a szemét.

A teázás után kimentem az udvarra, kicsit levegőzni.
Már egy ideje nem eresztettem ki a szárnyam, így a nagy füves dombon megtettem azt. Felreppentem könnyedén. Nem vettem észre eleinte, csak mikor a földre pillantottam, hogy valami nagy fény csapódik le. Ez az új alakom és már nem esik nehezemre a használata. Kipróbáltam hát, elkezdtem egy fát ütni. Jól esett. A fa az első ütéstől kidőlt.

- Egy hercegnő nem viselkedhet így. Szólalt meg, egy hang a hátam mögött.

Ijedtembe megfordultam, majd lendülni kezdett a kezem. Mikor megláttam, hogy Sebastian, megállítottam az orra előtt az öklöm. Elrejtettem a szárnyam, majd sűrű bocsánat kérésbe kezdtem.

- Semmi baj. Csak a királyné ne vegye észre.
- Tudom hogy nem szabad, de mire belerázódtam a harcba akkor ragadnak ki. Már kezdtem élvezni az egészet, de most egyszeribe vége lett.
- Ha gondolod, titokba velem harcolhatsz. Ajánlotta fel kedvesen Sebastian.
- Nem dehogy is..
- Ugyan, semmiség csak kicsit vedd vissza magad.

Meglepődtem hisz Sebastian meg se várta, de már ütött. Reflexből a szárnyaimal védtem ki.
Jött a következő, ezúttal ő is kitárta a szárnyait. Valami furcsa bénító képességet használt, így nem tudtam megmozdulni. Gyomorba ütött ami által a földre hulltam. Nekem se kellett több, a kezemet feltartottam, majd felé irányítottam és egy kisebb tűzgolyót lőttem felé. Éppenhogy el tudta kerülni. Szünetet tartott a kezével, így abba hagytam.

- Ügyes vagy! Mondta Sebastian.
- Te se panaszkodhatsz.

Nem lehetett sokáig harcolni, hisz figyeltek bennünket. Vissza mentem a szobámba, lefürödtem, átöltöztem, majd lefeküdtem az ágyba.

Vajon, milyen lehet nélkülem a bázis? Rúfusz vajon, még mérges rám? Mikor mehetek vissza? Hmm, még adok pár napot magamnak és ennek az egésznek.., valahogy eddig nem az én világom..

Rengeteg kérdés kavargott bennem, így észre se vettem, de már el is aludtam...

--99Pepy99--